Kislányom 5 és fél éves volt, mikor elveszítette apukáját, egy fél év alatt lezajló súlyos betegség után. Most kilenc éves. Tavaly óta párkapcsolatom van egy férfivel, aki hasonló körülmények között veszítette el feleségét. Pár hónapja kezdtünk közös programokat szervezni, amelyekbe Kati lányomat is bevontuk (közös kirándulás, egynapos programok). A találkozások alkalmával Kati ellenszenvesen viselkedik, egyértelműen értésünkre hozza, hogy párom nem szimpatikus neki. Pedagógus lévén nagyjából tisztában vagyok a jelenség hátterével, tanácstalan vagyok viszont abban, hogy hogyan „szelídíthetném meg” őt, hogyan enyhítsem ellenszenvét (amire reális oka nincs, mert kedvesen közeledik felé a másik család minden tagja.
Szakértőnk válasza:
Kedves Asszonyom!
Addig legyen türelmes, próbálja elviselni a lánya viselkedését, tudva, hogy az ellenszenvet a szorongás és a bizonytalanságtól való félelme okozza.
Próbálja ezt megértetni a párjával is: az ellenszenv nem róluk/nekik szól, hanem a lányáról mesél.
A háttérben, mélyen ott van persze a féltékenység is, amit az vált ki, hogy a felnőttek (szülők) párkapcsolatában a gyerek sosem lehet a szülő riválisa, hogy vannak olyan helyzetek, amiben a gyereknek nincs helye, van valami „titok”, ami csak a felnőtteké. Egy kilenc éves ezt már érzi, de még lázad, tiltakozik ellene (az idősebb gyerekek ezt már másként látják).
Egyelőre csak a türelmet, a kettesben és a hármasban szervezett programok rendszerességét tudom javasolni. Ha végképp nem enyhülne a helyzet, keressenek meg egy pszichológust, aki mindnyájuknak segíthet feldolgozni a kialakult helyzetet.
(Azt nem írta, hogy a párjának van-e gyereke?)
Izsó Ildikó
