Kedves Magdolna! A kisfiam 6 éves múlt tavasszal. Nagyon értelmes, okos gyerek, jó verbális képességgel. Korához képest sokkal elmélyültebben foglalkozik különböző témákkal. Ha ő választhat, akkor leginkább „tudományos” könyvek olvasását, filmek nézését kéri (ez a gyakorlatban a Mi micsoda sorozatot és a hozzá hasonló könyveket, filmeket jelenti). Ezt soha nem erőltettük, a saját választása. Mindezek mellett roppan sértődékeny gyerek és egyáltalán nem bírja a frusztrációt. A játékokban, ha nem ő nyer, az számára világvége, de ha csak rosszabbul áll is, akkor is kezdődik a „cirkusz”. Ilyenkor morog, öklét rázza, ugrál (látom, hogy legszívesebben lesöpörne mindent az asztalról), esetleg sír, hisztizik. Semmi nem segít. Sem az, ha abbahagyjuk a játékot, sem az, ha lelkére beszélünk, sem az, ha megpróbáljuk elbagatellizálni a jelentőségét a játéknak. Lassan nem merek olyan játékba kezdeni, ahol nyerni/veszíteni lehet, merthogy azt sem hagyhatom, hogy mindig ő nyerjen (van testvére). Egyébként az izgalmakat is nehezen viseli, pl. egy mesefilm (101 kiskutya) megnézése során is felugrál, idegesen vihog, ha izgalmasabb rész jön. Mit lehet tenni, hogy megtanuljon uralkodni magán? Én nem gondolom, hogy nem lehet dühös, ha veszít, vagy valami nem tetszik neki, de azért a dühöngés (toporzékolás, hiszti, ajtócsapkodás, -rugdalás, kiabálás) túlmegy azon, ahogy ezt kifejezésre juttathatja. Hogyan taníthatom meg arra, hogy hogyan uralkodjon az indulatain, vagy milyen alternatívát ajánlhatnék neki? Persze tudom, hogy még kicsi, de félek, hogy az iskolában ez gondot fog neki okozni, mint ahogy a mi életünket is megkeseríti. Segítségét előre is köszönöm!
Szakértőnk válasza:
Kedves Asszonyom!
A leírt jelenség egészen biztosan valamiféle feszültséget jelez. „Célja”, funkciója az, hogy teret enged kisfia számára a feszültség kifejezésének és levezetésének.
Levele alapján 6 éves kisfiát intelligens, a szellemi értékeket fontosnak tartó család veszi körül, amit akkor is átél, megérez a gyerek, ha ezek az elvárások szóban nem fogalmazódnak meg. Lehet, hogy valami ilyesféle elvárást érzékel a játék körül, és amikor vesztésre áll, azt éli meg, hogy „elbukott egy vizsgán”, és ez okozza a frusztrációt. Persze sokféle oka, eredete lehet ezen kívül is a leírt viselkedésnek. Ilyen a testvérféltékenység, a szülők közti konfliktusok, családi titkok kimondatlansága stb. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy a gyerek kezelhetetlen feszültsége a játék ( vagy mesefilmnézés) helyzetében keletkezik…
Jó, ha a gyerek ki tudja fejezni a haragját, dühét. Ha indulatait kimutatja, azok eltűnnek, oldódnak. Elfogadásának mércéje is lehet az, ahogyan Önök minderre reagálnak. Így is szerethető vagyok? Így is elfogadtok? Az elfojtott agresszió nagyobb bajokat okozna. Tehát a feszültség, az indulatok kifejezése egyáltalán nem baj, ám a megfelelő kifejezési módot a gyerek csak segítséggel tudja megtalálni. Sok időre van szükség, amíg megtanul uralkodni indulatain úgy, hogy emellett megfelelő időpontban ki tudja fejezni agresszivitását.
Mit tehet a szülő, hogy segítse ezt a folyamatot? Fontos a gyermek szándékainak megértése, és a nyugalom megőrzése. Ha túlságosan heves a gyerek dühkitörésére adott reakció,a gyerek a személyének elutasításaként fogja azt értékelni, nem pedig a szabályok közti eligazítás szándékaként. A biztonságos, egyértelmű szabályok, a pozitív viselkedés megerősítése, az azonosulás lehetősége a pozitív szülői mintával (például a konfliktusok kezelésében, a vágyak késleltetésének képességében), az elfogadás, a gyerek és a szülő igényeinek megértése meghozza a fejlődést az önkontroll kialakításában és az indulatok konstruktívabb kifejezésében. A konstruktív indulatkezelés azután álomban, játékban, rajzban és különböző szimbólumok formájában nyilvánul meg, de sokat segíthet egy box-zsák is.
Üdvözlettel: Horváth Magdolna
