Kedves Szakértő! A kisfiam 2,5 éves okos, értelmes, tanulékony. Ezzel szemben nagyon akaratos és dühromai vannak, engem elutasít, mikor az apja itthon van ,a testvérét szereti, de néha bántalmazza. Más gyerekekkel szemben nagyon visszahúzódó. Szeret csúnyán beszélni, engedetlenkedni. Napközben nem akar aludni és állandóan „pörög”; reggel 7-től este 21-ig van fent, és akkor nagyon nehéz elaltatni. Mit lehetne tenni?
Szakértőnk válasza:
Kedves Asszonyom!
Két és féléves korban az akaratosság a természetes, főként, ha ez amolyan „én tudom, ezért én akarom csinálni” akaratosság. Az „én” tudatosulása az önálló cselekvés igényével jár együtt. A dührohamok ebben az időben főként akkor jelentkeznek, ha a felnőttek valamit nem engednek meg a gyereknek, amiről ő azt hiszi, hogy meg tudja tenni. A csúnya beszéd és az engedetlenség is összefügghet az önállósodással, ezek a jelenségek sem ritkák ebben a korban, ahogy a testvérféltékenység sem. Feltételezem, hogy az egész napos együttlét során sok konfliktusuk van, hiszen a fia csúnyán beszél, akaratoskodik, nem fogad szót. Így aztán, amikor az édesapja hazamegy, inkább őt részesíti előnyben, hiszen vele nem voltak konfliktusok.
Leveléből nekem úgy tűnik, mintha Ön lelkileg elfáradt volna a nap-nap utáni küzdelemben. Önnek vannak a konfliktusai a fiával, Önnek kell szabályokat meghatároznia, betartatnia, s viselnie fiának ezekkel szembeni ellenérzését, nemtetszését, dühét. Ezek tényleg nagyon kimerítik az anyukákat, főleg, ha egy kisebb gyermekkel is törődnie kell.
Jó lenne, ha a család vagy a tágabb környezet segítségével egy kicsit ki tudna kapcsolódni. Az is hasznos lehet, ha néhány alkalomból álló konzultációt kér egy elérhető pszichológustól, hogy más szempontból is láthassa a fiát, megérthesse, mi is zajlik benne, s így jobban segítségére lehessen. Ekkor lenne alkalma megbeszélni az alvásproblémákat is, s ha a pszichológus szükségesnek látná, megnézhetné a kisfiát.
Remélem, sikerült valamelyest megnyugtatnom és segítenem,
Üdvözlettel:
Izsó Ildikó
pszichológus
