Kedves Szakértők! Férjemnek előző kapcsolatából van egy 12 éves kislánya, aki tőlünk 200 km távolságra lakik. Mivel az édesanyja csak úgy engedi el hozzánk, ha elmegyünk érte, ezért nagyon nehéz megoldani, hogy minden 2. hétvégét nálunk töltsön, hiszen mire elmegyünk és elhozzuk, az a 2 napos hétvégéből 1 teljes napot elvesz. És azt meg nem engedi meg, hogy egyedül közvetlen buszjárattal eljöjjön, ami sokkal logikusabb lenne, mert akkor már pénteken nálunk lehetne és sokkal több időnk lenne egymásra. Ezért csak ritkábban találkozunk vele. Sajnos az édesanyja ellenünk neveli, vagyis inkább ellenem és nem tudom mitévő legyek? Hogy tudnék hozzá közeledni? Mit tegyek, hogy ne utáljon? Én úgy érzem, hogy próbálok mindent megtenni, türelmes vagyok vele, annak ellenére, hogy sokszor szemtelen velem. Sajnos az édesapja nem tud olyan hatással lenni rá, hogy ez megváltozzon. Már többször beszélt vele erről, de nincs változás. Attól félek, hogy ha megszületik a mi közös gyerekünk (az ő féltestvére), akkor a helyzet még rosszabb lesz. Ugyanis kijelentette, hogy nem akar testvért, mert akkor soha többet nem jön el hozzánk. Mit tegyek, tegyünk? A másik probléma vele kapcsolatban, hogy nagyon sokat rontott a tanulmányi átlagán. Most 6. osztályos, és ha jól tudom, akkor az év végi jegyek már számítanak a továbbtanuláshoz. Matematikából bukásra áll, a többi tantárgyról nem is beszélve. Az édesapja minden nap felhívja telefonon és akárhányszor beszél vele, mindig azt a választ kapja, hogy már mindent megtanult, semmi nem történt az iskolában. Semmilyen szakkörre nem jár (nem is akar), és egész délután számítógépezik. Az édesapja felvette a kapcsolatot az osztályfőnökkel, minden hónapban beszélnek telefonon, így derült ki, hogy katasztrofális a helyzet. Mivel az édesanya és a férjem nincsenek beszélő viszonyba (hozzáteszem a férjem többször próbálta a gyerek érdekében felvenni a kapcsolatot, de nem hajlandó beszélni a férjemmel), ezért teljesen el vagyunk keseredve, hogy a kislány el fog kallódni. Az édesanya nem törődik vele, soha nem tanulnak együtt, sőt azt mondta a kislánynak, hogy az ő élete, azt csinál, amit akar. Ha így folytatódik ez az egész, akkor nem fogják felvenni se gimnáziumba, se szakközépbe. Pedig a férjem nagyon szeretné és a pénz nem jelentene akadályt, ami a taníttatását illeti. A karácsonyi ünnepeket nálunk tölti és már előre félek, hogy mi fog történni és hogy fog velem viselkedni. Előre is köszönöm a válaszukat!
Szakértőnk válasza:
Kedves Asszonyom!
A leveléből nem derül ki, mikor történt a válása jelenlegi párjának, és milyen körülmények között, de úgy tűnik, hogy férje előző házasságának befejezése rendezetlen, feldolgozatlan. Lehet, hogy jogilag le van zárva, de érzelmileg biztosan nem, a szülők a kislányon keresztül folytatják a harcot. Ezt jelzi az egyik oldalról a láthatás nehezítése, vagy egymás szülői alkalmasságának a megkérdőjelezése(nem tanul vele, nem jár szakkörre, nem törődik vele)
Biztosan nehéz dolga van Önnek is, mert szeretné, ha a kislány könnyebben elfogadná az új helyzetet, de nehéz dolga van a kislánynak is, mert ő legkevésbé tehet erről a helyzetről, mégis rajta csattan az ostor. Teljesen törvényszerű, hogy ilyen helyzetben romlik, vagy tragikus a tanulmányi eredmény. Ez azonban nem úgy fog megoldódni, hogy noszogatják a tanulásra. Az nagyon jó, hogy az édesapja naponta felhívja. De fontos lenne, hogy ne a házi feladatról beszéljenek, hanem az ő problémáiról, nehézségeiről, fájdalmairól. Ha van rá mód, személyes találkozáskor is legyen lehetőség arra, hogy a kislány az édesapjával kettesben is lehessen, és arra is, hogy kifejezhesse haragját is. Az ő ellenállása – nem tudatosan – édesanyjával való lojalitásának kifejezési eszköze. Ha elfogadják az ellenállását, indulatait, ő is elfogadja majd az új helyzetet. De ezt erőltetni, sürgetni nem lehet. Érezze, hogy van helye Önöknél, és szeretik, de megértik az ő szomorúságát is.
Ehhez kívánok Önöknek türelmet és kitartást!
Horváth Magdolna
