Kedves Júlia,
Szeretnék segítséget kérni Öntől. Kislányom most 2. osztályos. Legnagyobb meglepetésemre a tanító néni a nyelvtani szabályokból röpdolgozatot irat a füzet hátsó oldalára, amit leosztályoz. Ez így helyes? Lehet ilyet csinálni?
Én személy szerint ezt egy kicsit korainak tartom, hiszen még bizonytalan az írás, nem tudja visszaadni írásban a szabályt, amit szóban. Olvasásból is 2-est kaptunk, mert a tanítónő szerint darabos az olvasásunk, és már most az lenne az elvárás, hogy folyamatosan, a beszéd gyorsaságával azonos sebességgel olvassunk.
Ez tényleg így van második osztály októberében? Nagyon várom a választ, mert mi már kezdünk stresszelni, és nem akarunk írni.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Lehet, hogy a tanítónő jót akar, de rosszul fogott hozzá, a követelményei irreálisak, és ellentmondanak az érvényes tantervi előírásoknak.
Egy második osztályos gyerek egy szabályt megtanulhat, mint egy verset, de attól még nem feltétlenül érti, és nem képes alkalmazni azt. Ezért sincs túl sok értelme a bemagolásának. Ebben az életkorban az írásbeli feleltetés sem helyénvaló még, hiszen nem alakulhatott ki az eszközszintű íráskészség.
Mindenek biztos tudatában keresse fel az érintett tanítónőt, és kérdezze meg őt, hogy mi a célja a röpdolgozatokkal. Jelezze neki azt is, hogy a gyerek szorong, és ez nem csak az iskolai előmenetelének árt, hanem hosszú időre elveheti a kedvét a tanulástól. Próbálja elérni, hogy pedagógus felismerje: itt egy olyan közös probléma alakult ki, amin csak együttműködve tudnak segíteni. A cél, hogy a gyerek ne féljen, képes legyen odafigyelni a munkájára, és örömet is találjon a tanulásban.
Ha nem sikerül a pedagógussal tisztázni a helyzetet, forduljon az iskolavezetéshez, de csakis akkor, ha már mindent megpróbált a tanítónővel való bizalmi kapcsolat kialakítása érdekében, és ennek ellenére sem született megnyugtató megoldás. Ha a helyzet elmérgesedik, meg lehet próbálkozni másik iskolával, de semmi sem szavatolja, hogy ezzel a gond is eltűnik.
Engedjen meg még egy észrevételt. Csak helyeselni lehet, hogy védi a gyerekét (ez a szülő dolga), érthető, hogy érzelmi síkon ennyire azonosul vele, de ne akarja minden negatív élményét magára venni. Engedje el egy kicsit a kezét, hagyja, hogy önállóan élje meg az iskolai sikereket és kudarcokat. A többes szám első személy használata a levelében arra enged következtetni, hogy tökéletesen azonosul a kislányával, és ezzel vélhetően az ő szorongását is felerősíti. Nem segít neki azzal, hogy együtt esnek kétségbe, a gyereknek stabil, kiegyensúlyozott anyára van szüksége, akihez mindig odamehet, ha segítséget igényel, aki minden helyzetben biztos fogódzót jelent a számára.
Remélem, sikerül megoldani a problémát, és jobb hangulatban folytatni a tanévet.
Ehhez a legjobbakat kívánom mindkettőjüknek, üdvözlettel: Szekszárdi Júlia
Szeretnék segítséget kérni Öntől. Kislányom most 2. osztályos. Legnagyobb meglepetésemre a tanító néni a nyelvtani szabályokból röpdolgozatot irat a füzet hátsó oldalára, amit leosztályoz. Ez így helyes? Lehet ilyet csinálni?
Én személy szerint ezt egy kicsit korainak tartom, hiszen még bizonytalan az írás, nem tudja visszaadni írásban a szabályt, amit szóban. Olvasásból is 2-est kaptunk, mert a tanítónő szerint darabos az olvasásunk, és már most az lenne az elvárás, hogy folyamatosan, a beszéd gyorsaságával azonos sebességgel olvassunk.
Ez tényleg így van második osztály októberében? Nagyon várom a választ, mert mi már kezdünk stresszelni, és nem akarunk írni.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Szakértőnk válasza:
Kedves Zsuzsa!Lehet, hogy a tanítónő jót akar, de rosszul fogott hozzá, a követelményei irreálisak, és ellentmondanak az érvényes tantervi előírásoknak.
Egy második osztályos gyerek egy szabályt megtanulhat, mint egy verset, de attól még nem feltétlenül érti, és nem képes alkalmazni azt. Ezért sincs túl sok értelme a bemagolásának. Ebben az életkorban az írásbeli feleltetés sem helyénvaló még, hiszen nem alakulhatott ki az eszközszintű íráskészség.
Mindenek biztos tudatában keresse fel az érintett tanítónőt, és kérdezze meg őt, hogy mi a célja a röpdolgozatokkal. Jelezze neki azt is, hogy a gyerek szorong, és ez nem csak az iskolai előmenetelének árt, hanem hosszú időre elveheti a kedvét a tanulástól. Próbálja elérni, hogy pedagógus felismerje: itt egy olyan közös probléma alakult ki, amin csak együttműködve tudnak segíteni. A cél, hogy a gyerek ne féljen, képes legyen odafigyelni a munkájára, és örömet is találjon a tanulásban.
Ha nem sikerül a pedagógussal tisztázni a helyzetet, forduljon az iskolavezetéshez, de csakis akkor, ha már mindent megpróbált a tanítónővel való bizalmi kapcsolat kialakítása érdekében, és ennek ellenére sem született megnyugtató megoldás. Ha a helyzet elmérgesedik, meg lehet próbálkozni másik iskolával, de semmi sem szavatolja, hogy ezzel a gond is eltűnik.
Engedjen meg még egy észrevételt. Csak helyeselni lehet, hogy védi a gyerekét (ez a szülő dolga), érthető, hogy érzelmi síkon ennyire azonosul vele, de ne akarja minden negatív élményét magára venni. Engedje el egy kicsit a kezét, hagyja, hogy önállóan élje meg az iskolai sikereket és kudarcokat. A többes szám első személy használata a levelében arra enged következtetni, hogy tökéletesen azonosul a kislányával, és ezzel vélhetően az ő szorongását is felerősíti. Nem segít neki azzal, hogy együtt esnek kétségbe, a gyereknek stabil, kiegyensúlyozott anyára van szüksége, akihez mindig odamehet, ha segítséget igényel, aki minden helyzetben biztos fogódzót jelent a számára.
Remélem, sikerül megoldani a problémát, és jobb hangulatban folytatni a tanévet.
Ehhez a legjobbakat kívánom mindkettőjüknek, üdvözlettel: Szekszárdi Júlia
