Tisztelt Szakértő!
Szeretnék segítséget kérni. Három gyermekem van, a nagy fiam 16 éves, lógások miatt most járja másodszor az első évet a szakiskolában. Megbeszéltük többször, hogy befejezi a lógást és rendesen jár iskolába. De sajnos ez nem így történt, már most is tetemes a hiányzása. Mivel nagycsaládos vagyok és egyedül keresek a családban, muszáj vállalnom a külföldi munkát. Miden nap nézem a digitális naplót, de sajnos 1000 kilométerről nem sokat tehetek. A feleségem minden nap elindítja az iskolába, de valamiért van, hogy kihagy órákat vagy egész nap tekereg. Most a legújabb találmány orvostól igazolást kérni - és kap. Ja, az iskola 40km-re van a községünktől, ezért nehéz követni. Nem tudjuk, mitévők legyünk, bántani nem akarom, a szép szó meg nem ér nála semmit. Valami olyan iskola kellene, ahonnan csak hétvégen engedik haza és felügyelik, hogy legalább egy szakmája legyen. Úgy érzem, a törvény sem segít, csak a pénzről szól. Attól, hogy elveszik a családi pótlékot meg esetleg pénzbírsággal sújtanak, akkor majd jár iskolába és lesz szakmája? Őt ez nem érdekli, már milliószor megbeszéltük, de egy hét után minden kezdődik elölről.
Előre is köszönöm.
Tisztelettel [NÉV]

Szakértőnk válasza:

Kedves Uram!
Családterapeutaként mindig úgy hatékony tekinteni a problémára - bármilyen furcsán is hangzik-, hogy vajon mi lehet annak funkciója. Jelen esetben, 16 éves fia - a felnőtté válás, férfivé érés küszöbén - viselkedésével „érte el”, hogy magára tudta vonni az Ön figyelmét, még1000 km távolságból is. „Elérte”, hogy ennek kapcsán édesapja vele folytasson visszatérő beszélgetéseket, hogy ő legyen a figyelem középpontjában. Átélve annak kellemes, bensőséges pillanatait, meg is ígéri, hogy ezen túl bejár az iskolába. Azonban, ha ezt meg is tenné, elveszíthetné ezt a kedvező pozíciót, ezt a kizárólagos figyelmet. Ezért „nem érdeke”, hogy meg is tegye.
Természetesen ezek a folyamatok nem tudatos szinten, előre kitervelt módon történnek. Fia nem szándékosan teszi mindezt.

Sok család kényszerül arra, hogy a megélhetés miatt az apa szinte csak virtuális lény a családban, még akkor is, ha nem külföldön vállal munkát. Sajnos nem is mindig lehet ezen sokat változtatni. A munkalehetőség, főleg, ahol meg is fizetik a munkát - ritka kincs. Mégis, fontos gondolkodni azon, hogyan lehetne fia hiányát figyelembe venni, orvosolni.
Ebben a korban nagyon fontos, hogy a férfi-minta, férfi-erő elérhető legyen a kamasz számára. Akivel azonosulni tud, akitől eltanulhatja a férfi-szerep (apa-társ) összetevőit.
A megtapasztalható, biztonságot adó határok, szabályok kijelölése is az apa dolga. Ha ez a kontroll nagyon távoli, kiprovokálhatja maga a gyerek, a kamasz magatartásával a határszabást, illetve viselkedésével „behívja” az anyja mellé segítségként az apát!
Emellett a távolban dolgozó, élő apa elindíthat egy olyan félelmet, fantáziát is a gyerekekben, hogy veszélyben van a család egysége, a széteséstől való félelmében viselkedésével „magára rántja a figyelmet”, ami összehozza a házastársakat. Ha baj van, együttműködünk!
Mindezek tudattalan folyamatok, mégis beáldozódhat a gyerek, a kamasz jövője.
Ha átlátjuk ezeket a mozgatórugókat, összefüggéseket, akkor számba vehetjük a különböző megoldásmódokat is.
A legfontosabb, hogy ne a problémaviselkedés tartsa fenn a párbeszédet, ne ehhez kapcsolódjon kizárólag az Ön figyelme fia felé, hanem e nélkül is találják meg a lehetőséget a kapcsolódásra.
E témán kívül is beszélgessenek akár skypon keresztül bármiről, ami érdekelheti mindkettőjüket, és lehetőség szerint szervezzenek közös programokat. Emellett szerencsés esetben akadhat a családban is olyan nagybácsi, nagypapa, vagy családon kívül más tekintélyszemély (edző, pedagógus,stb.) aki besegíthet a pozitívminta-adásban, a férfi és felnőtt identitás kialakításában.
Üdvözlettel: Horváth Magdolna