Azzal a problémával fordulok önökhöz, hogy kisfiam óvodájába jár egy fiú, aki - mint kiderült - rettegésben tartja a csoportot. Az én kisfiam, aki 6 éves tegnap azzal jött haza hogy ez a fiú (aki 7 éves) fojtogatta. Bementem és beszéltem az óvónőkkel, mert én sem hittem el hogy egy kisgyerek ilyenre képes. Ők mondták hogy sajnos ez így igaz mert ez nem az első eset, mert már több gyereket is fojtogatott. Szóltak a szülőnek aki azzal nyugtázta, hogy biztos a tévében látta a gyerek. Sajnos látom az óvónőkön, hogy tehetetlenek, mert mindent kimagyaráznak a szülők. És ez csak egy eset a sok közül, akár estig sorolhatnám, hogy milyen dolgokkal tartja rettegésben a gyerekeket. A kérdésem az lenne, hogy mi szülők hova fordulhatunk és ki tudna segíteni nekünk abban, hogy ezt a gyereket elvigyék valahová szakemberhez, vagy mi hová fordulhatunk segítségért. Válaszukat előre is köszönöm!

Szakértőnk válasza:

A szülőnek ilyen helyzetben elsősorban az óvoda segítségét kell kérnie a tarthatatlan helyzet megszüntetéséhez. A tények feltárása kell, hogy az első lépés legyen, annak rögzítése, hogy a panasz megalapozott. A leghatékonyabban helyi ismeretek birtokában lehet a problémát megoldani, mert ismerni kell a környezetet, a szülőt és a gyereket ahhoz, hogy segíteni lehessen. Ezért mindenkinek az lenne a legjobb, ha a megoldás az óvodán belül születne meg.

Egészen biztos, hogy a fojtogató kisgyermeknek segítségre lesz szüksége, mert a fojtogatás egy tünet, aminek oka van - azt kell kideríteni, megszüntetni. Magatartásmodifikációval, vagyis magatartásalakítással megoldható csoporton belül egy fejlesztő pedagógus, vagy pszichológus támogatásával, tehát sok esetben az óvodapedagógusok is tudnak segíteni helyben.

Ha az óvodapedagógus nem tud, nem akar együttműködni, akkor az óvodavezetőhöz lehet fordulni. Ehhez akár a szülői képviseletet is igénybe lehet venni, különösen, ha a jelzett probléma többeknél is felmerült. Óvodai segítő szakemberek bevonásával, egyéni beszélgetésekkel, kiscsoportos szülői értekezlet keretében a problémák jó része orvosolható, ehhez az óvodavezetőnek megvannak a megfelelő eszközei.

Előfordul azonban, hogy nagyobb a baj, az óvoda dolgozói nem tudnak segíteni. Ám akkor sem tehetetlenek, mert az oktatási rendszerben léteznek és elérhetőek olyan intézmények, amelyektől ilyenkor segítséget kérhet az óvoda:
- a Nevelési Tanácsadó pszichológusától,
- egy gyermekpszichológustól,
- a családvédelmi szolgálattól vagy
- a gyermekvédelmi szolgálattól.

Igenis kötelezhető a szülő, hogy vigye el a gyereket kivizsgáltatni, vagy kérhet vizsgálatot az Óvoda is. Ebben az esetben a szülővel ugyan alá kell íratni a vizsgálatkérőt, de ha nem írja alá, akkor jelezni kell tovább: a családsegítőnek, a jegyzőnek. Amennyiben a szülő nem működik együtt, fel lehet jelenteni kiskorú veszélyeztetéséért.

Ha az óvodával semmilyen módon nem sikerül együttműködni a kérdés megnyugtató megoldásában, akkor a gyermekét féltő szülő léphet tovább a maga útján: feljelentheti az óvodát a fenntartónál, sőt az ominózus szülőket is.

Ne várjuk meg, hogy valamelyik gyerek megsérüljön. És nemcsak testi sérülésről van itt szó, hiszen a kortársi kapcsolatok mély nyomot hagynak a kisgyermekben, ami kihat egész életére, szocializációjára. A lelki sérülés nyomaira is figyelni kell. 

(Villányi Györgyné Jutka)