Tanulási stílusok

Megfigyelések szerint kellően sok tanulási tapasztalat birtokában mindenkiben kialakul az az egyéni technika – stílus –, amivel a legsikeresebben sajátítjuk el a tanulnivalót. Sajnos azonban sokan nem jutnak el addig, hogy összegyűjtsék a megfelelő mennyiségű tanulási tapasztalatot, mert már jóval előbb elmegy a kedvük a tanulástól a sikertelenség, a hiábavalónak érzett erőfeszítések miatt. Szakemberek sora foglalkozott azzal, hogyan lehet megkönnyíteni, hatékonyabbá tenni a tanulást és az oktatást. Munkájuk során felismerték, hogy van néhány, jól elkülöníthető jellemző, ami hatással van a tanulás eredményességére. Ezek: a gondolkodás, az érzékelés, az emlékezet, a motiváció és a környezeti feltételek. Vegyük sorra őket, hogy ki-ki azonosíthassa tanulási stílusát, ezzel könnyebbé és főleg hatékonyabbá téve a tanulást.

Látási, hallási, mozgásos csatornák

Az információ nemcsak egyféle úton jut el hozzánk. Legtöbb esetben látjuk és halljuk a tananyagot, s ha olyasmiről van szó, esetleg meg is érinthetjük, vagy megszagolhatjuk. Minél több formában találkozunk az információval, annál nagyobb a valószínűsége, hogy megértjük és megjegyezzük. Az emberek különböznek abban, hogy melyik észlelési csatornát részesítik előnyben, hogyan tudják legkönnyebben megjegyezni az információt. Noha mindig mindegyik érzékelési csatornát használjuk, a tanulandó anyag és a tanuló meghatározzák, milyen arányban érdemes az adott esetben használni ezeket. Az előnyben részesített csatorna – érzékleti modalitás – hatással van az emlékezésre, mivel leginkább ennek mentén hívjuk elő a tanultakat.

Három alapvető modalitást kell figyelembe venni – ezek a látási (vizuális), a hallási (auditív) és a tapintásos-mozgásos (taktilis/kinesztétikus) csatornák.

Vizuális típusú tanulók

A vizuális csoportba tartozó tanulók alkotják a leggyakoribb típust. Ők legjobban a látható ingereken keresztül tudnak tanulni. Segítséget nyújt számukra az ábra és a grafikon, olvasáskor inkább egy képet képzelnek maguk elé, minthogy a párbeszédről gondolkodjanak. Nagyobb valószínűséggel jegyzik meg egy szoba részleteit vagy egy arcot, de elfelejtik az ott folytatott beszélgetéseket. A prezentációk és a képorientált tevékenységek, a sok vizuális tartalommal bíró multimédiás számítógépes módszerek esetükben hasznosabbnak bizonyulnak, mint a könyvalapú tanulás. A gondolattérképek (mindmap), a rövid jegyzetek és a szövegkiemelő tollak segítik az ismeretek elsajátítását, megjegyzését. Fontos az előzetes áttekintés és az utólagos átismétlés.

Auditív típusú tanulók

Az auditív tanulók leginkább használt modalitása a hallás. Nagyon gyorsan képesek mind a beszélt, mind az olvasott nyelvet feldolgozni. Gyakran sokat beszélnek, minthogy hangosan kell gondolkodniuk. Szeretik a zenét, emlékeznek a dalszövegekre és a beszélgetésekre. Inkább megjegyzik egy ember nevét, mint azt, hogyan is néz ki. Náluk legjobban az auditív rendszert célzó anyagok válnak be: az órákon a magyarázatra és az instrukciók való odafigyelés és a beszélgetésekben való részvétel. A tanulást segítheti a magnókazetták hallgatása, a hangos olvasás vagy ha a tanulónak mások számára kell fogalmakat elmagyaráznia. Ennek a csoportnak általában fontos az olvasás.

Mozgásos típusú tanulók

A harmadik csoportot a motoros, más szóval mozgásalapú tanulási stílusú diákok alkotják. Az ide tartozók legjobban érintéseken, mozgáson és a tárgyakkal való foglalkozáson át tanulnak, gyakran élvezik a fizikai tevékenységeket és a kézműveskedést. Amikor össze kell állítniuk valamit, inkább kiveszik az alkatrészeket a dobozból, és kitalálják, hogyan kell összerakni, minthogy elolvassák az útmutatót. Nem szeretnek egy helyben ülni és hosszas beszélgetéseket folytatni. Nekik célszerű a tanulást az anyag összefoglalásával kezdeni, és sok tevékenységet beiktatni (vágja ki, ragassza fel, kösse össze, színezze ki).

Előbb beszél, aztán gondolkodik!

A gondolkodás sajátossága szerint reflektív és impulzív típusokat különböztethetünk meg. A reflektív típus a problémamegoldás előtt elemzi, logikai egységbe foglalja az információkat, tanulás közben kérdéseket tesz fel magának, és szívesebben tanul egyedül.

Az impulzív tanulók hirtelen reagáló emberek, szívesen vitáznak, tanulnak, oldanak meg problémákat csoportban. Az ötleteket gyorsan, mérlegelés nélkül „szórják”, a megoldásra inkább „ráéreznek”, mintsem szisztematikus megkeresnék.

Ebben a ramazuriban nem lehet tanulni!

A környezet szintén befolyásolja hatékonyságunkat. Nem mindegy, hogy egyedül vagy társakkal, csendben vagy zene mellett tudunk-e leginkább tanulni. A társas környezet alapján intraperszonális és interperszonális típusú tanulókat különböztethetünk meg. Az első csoportba tartozók inkább egyedül szeretnek tanulni, kedvelik a nyugalmat, a csendet. Velük ellentétben az interperszonális típusú tanulók szeretnek társakkal együtt tanulni, szívesen vesznek részt páros és csoportmunkában, kedvelik, ha a tananyagot megbeszélhetik másokkal. Bár azok számára, akik a teljes nyugalomhoz ragaszkodnak, elképzelhetetlen, de az interperszonális típusú tanulók valóban aktív társas környezetben tudnak hatékonyabban tanulni.

Vannak, akik tanulás közben szívesen hallgatnak zenét, így könnyebben tudnak összpontosítani, mert a zene segíti a zavaró ingerek „elnyomását”. Erre a célra legjobb a hangszeres zene, hiszen a szöveg valóban elterelheti a figyelmet a tanulandókról.

Motiváció nélkül nem megy!

Amikor hiányzik az érdeklődés, a szándék, az akarat, ami biztosítja a tanuláshoz szükséges energiát, minden kedvező feltétel hatástalanná válhat. Ez a folyamatosan újra termelődő belső energia, a motiváció. A kutatók kétféle szempontból különböztetik meg a tanulókat: az egyik a külső-belső kontroll, a másik pedig a feladat nehézségéhez való viszonyulás kérdése.

A külső-belső kontroll aszerint csoportosítja a tanulókat, hogy belső vagy külső motiváció iránt fogékonyabbak-e. Amikor megkérdezik őket, miért is akarnak megtanulni valamit, inkább belső vagy inkább külső tényezők által meghatározott válaszokat adnak-e? Belső motivációs válasz például az, hogy „Érdekel a téma”, míg egy ilyen válasz: „Jó jegyet szeretnék kapni”, külső motivációról árulkodik.

A külső-belső kontrollal gyakran együtt említik a szükséglet kielégítés késleltetésének képességét. Akik számára fontos a szükségletek azonnali kielégítése, azok általában elfogadják a kisebb mértékű, de azonnali jutalmakat, míg azok, akik képesek szükségletek kielégítésének késleltetésére, a későbbi, de jelentősebb jutalmakat részesítik előnyben.

Teljesítménymotiváció

A másik motivációs stílus a várható eredmény előrejelzésével kapcsolatos. A teljesítménymotiváció akkor a legnagyobb, ha a tanuló úgy véli, a feladat közepes erőfeszítés révén megoldható, megvalósítható. Azok a tanulók, akik egy feladatról úgy vélik, hogy nagyon könnyű vagy kifejezetten nehéz, várhatóan kevésbé motiváltak a lehető legjobb teljesítmény nyújtására, mint azok, akik közepesen nehéznek ítélik meg a feladatot (közepesen nehéznek általában akkor tartják a feladatot, ha úgy vélik, 30% és 70% között van annak a valószínűsége, hogy sikeresen oldják meg). Vagyis nemcsak a külső és a belső motiváció, hanem maga a feladat nehézsége is motivál!

Tehát mindenkinek saját tanulási stílusa van, a tanulás hatékonysága (és élvezete) annak függvénye, hogy mennyire sikerül ezt megtalálni, tudatosítani és összehangolni a tanítással. Több különböző módszer használatával (például audio-vizuális és taktilis-kinesztétikus egyaránt) hatékonyabbá tehető a tanulás, mintha csak egy módot alkalmaznánk. A csoportos munka, a közös problémamegoldás, a gondolattérképek segíthetnek a tananyag rendszerezésében és megtanulásában, a megfelelő motiváció segíti az energia újratermelését, ami nélkül nem megy a tanulás. A tanárok és a szülők együttes feladata, hogy segítsenek a diákoknak feltérképezni a lehetőségeiket, és kifejleszteni a számukra legmegfelelőbb tanulási módszert, hogy mindenki megtapasztalhassa: tanulni jó!