Mindenki jót akar a gyerekének
Baj-e, ha stréber?
A szülők a lehető legjobbat akarják a gyereküknek, és ez gyakran azt jelenti, hogy a lehető legjobb iskolai teljesítményt várják el, követelik meg tőlük. A jövőben való boldogulás első számú garanciáját a sikeres iskolai pályafutásban látják. Kitűnő bizonyítvány egy lehetőleg elit iskolában: elegendő ok a szülői elégedettségre. De figyelünk-e eléggé a gyerek lelki egészségére, számon tartjuk-e személyiségének az iskolai teljesítménytől – látszólag – független területeit? A színötös bizonyítvány igényével fellépő szülők között vannak olyanok, akiknek nem igazán számít, hogy milyen fiúk vagy lányuk kapcsolata az osztálytársaival, annak ellenére, hogy főleg a serdülés idején a gyerek számára ez e körülmény rendkívül fontos.
Dani „bűne”
„Képzeld, mami, a Dani átjavította az ellenőrzőjében az egyest négyesre. A ofő teljesen ki volt akadva, az igazgató néni is bejött, és jól leszidta, intőt is fog kapni...” újságolja lelkendezve a hatodikos Ildi, és látszik rajta, hogy a szó szoros értelmében kárörvend. „Szegény Dani!” – bukik ki belőlem ösztönösen. „Miért szegény? Úgy kell neki, szégyent hozott az osztályra...”- néz rám értetlenül a rosszmájú kis hírhozó.
A gyerekek hatodik éve járnak együtt, Dani szüleit, családját jól ismerem. Orvos papa, a két kisebb gyerekével gyeden lévő diplomás mama, rendezett anyagi körülmények. A szülők (főleg az apa) az első perctől kezdve rendkívül komolyan veszik, és rendszeresen ellenőrzik a gyerek iskolai előmenetelét. Az elvárás a színötös, még a négyötöd után is szigorú szemrehányás várható. A hármas után feltételezhetően már a büntetés következne, de erre eddig nem került sor, mert Dani általában piros pontokat, ötösöket hozott, négyötödök is csak elvétve csúsztak be. Dani az osztály eminense, példás magatartással, példás szorgalommal, tanulmányi versenyeken elért helyezésekkel.
Osztálytársai azonban nem szeretik. Sőt, ha tehetik, bosszantják, strébernek (mai diákszóval „stréburgernek”) csúfolják, aki az első években ráadásul árulkodni is képes volt, nem érti a tréfát, és mindennek tetejébe még focizni sem tud.
Dani a történet idején már felvételt nyert a főváros egyik legnevesebb hatosztályos gimnáziumába, így annak a bizonyos elégtelennek, amit az ellenőrzőjében négyesre javított – és amit azért kapott, mert életében először hiányzott az angol házi feladata –, már a világon semmi jelentősége sincs.
Vajon miért tette?
Elképzelhető, hogy micsoda szorongás tölthette el ezt a pedagógusok többsége szemében tökéletesnek tartott gyereket ahhoz, hogy vegye a bátorságot, és átírja a jegyét („közokirathamisítást kövessen el”). Milyen feszültség juttatta el odáig, hogy inkább ezt a kockázatos és normaszegő megoldást válassza, mint az apjával való szembenézést egy elégtelennel az ellenőrzőjében? Az apa nem gonosz ember, nem veri a gyerekét, s nem kétséges, hogy szereti, a legjobbat akarja neki. De mégis, a legnagyobb jószándéka ellenére is az ő számlájára írható a fia szorongással telített bezárkózása és a társaitól való elszigetelődése, majd a jegyhamisítás etikailag kifogásolható cselekedete, ami miatt az őt eddig piedesztálra emelő pedagógusok megbüntetik. Ráadásul számíthat az otthoni retorzióra is... S miközben nyilvánosan megszégyenül, újfent kénytelen megélni társai együttérzésének, szolidaritásának hiányát, a teljes kirekesztettséget.
Kiközösítve
A prepubertás idején a serdülők között gyakran előfordul, hogy éppen a pedagógusok által favorizált gyerek válik kiközösítetté. A kirekesztett gyerekek jellegzetes típusa főleg a fiúk között az a jó tanuló, jó magaviseletű „koravén” osztálytárs, aki számára az a legfontosabb, hogy megfeleljen a felnőttek (pedagógusok, szülők) követelményeinek. Nem kapcsolódik be a kis tizenéves fiúk csoportjaiba, nem működik együtt velük, s így nem is számíthat a részükről elfogadásra, védelemre és szolidaritásra. Ezt a helyzetet az érintett gyerekek igencsak megszenvedik. Nagyon lényeges, hogy a szülő figyeljen arra, milyen helyzetet foglal el gyereke az osztálytársai között, és segítsen neki társas kapcsolatai alakításában, szükség esetén konfliktusai kezelésében. Az iskolában ugyanis nem csupán a történelmet vagy a matematikát tanulja a gyerek, hanem a társas viselkedést is. Ez pedig a jövőbeni boldogulás szempontjából van olyan fontos, mint a tanulmányi teljesítmény.
:
Ön mit gondol Daniról? El tudja képzelni, hogy ez a fiú barátságban legyen az Ön gyermekével? Mit gondolnak erről a történetről az Ön gyermekei?
