Szakmatanulás szakiskolában

A szakiskolákat legegyszerűbben olyan középfokú iskolákként határozhatjuk meg, amelyek szakképesítéssel zárulnak, ám érettségi vizsgára nem készítenek fel. A szakiskolai végzettség sem felsőoktatásba, sem felsőfokú szakképzésbe való továbblépésre nem jogosít. Ezzel szemben gyakorlatilag ez az egyetlen olyan középfokú iskolatípus, amelynek elvégzésével járó szakképesítés közvetlen belépőt jelenthet a munkaerőpiacra.
Kinek érdemes a szakiskolát választania?

Nem kell azt gondolnunk, hogy a szakiskolai végzettség után nem lehetségesek további tanulmányok. Több olyan oktatási forma is van, ahol a szakiskolát végzett fiataloknak kínálnak lehetőséget az érettségi megszerzésére. Ilyenek a középiskolák ifjúsági tagozatai, illetve azok a nappali tagozatos szakközépiskolai képzések, amelyeket szakiskolát végzetteknek kínálnak, de ide tartoznak a különféle levelező képzések is. Ezeken kívül az úgynevezett munkaerőpiaci képzések, illetve átképzések jelentik a további tanulás terepét, biztosítva, hogy a szakiskola elvégzése ne jelentsen visszafordíthatatlan döntést. Mégis elsősorban azoknak érdemes ilyen iskolába jelentkezniük, akik nem terveznek hosszabb tanulmányokat, és terveik között olyan munka szerepel, ami nem kötött érettségi vizsgához.

A magyar iskolarendszer sajátossága, hogy nagyon sok benne a vegyes profilú iskola, vagyis az olyan intézmény, ahol többféle képzés is folyik. A szakiskolai képzést indító iskolák alig több mint tizede olyan, ahol csak szakiskola működik. Sokkal elterjedtebb, hogy egy intézmény keretei között szakközépiskolai és szakiskolai képzés is fut. Az ilyen iskola (gyakran használatos elnevezése a szakképző iskola) választása azért lehet szerencsés nyolcadikban, mert a 9-10. évfolyam elvégzése után a tanulónak elvileg van lehetősége arra, hogy (addigi eredményessége, illetve szándéka figyelembevételével) döntsön, hogy szakközépiskolai vagy szakiskolai programban folytassa tanulmányait.

Ezzel az iskolán belüli átjárhatósággal a diákoknak nagyjából 10%-a él. Ezek a vegyes profilú iskolák zömmel úgy alakultak ki, hogy az akkor még szakmunkásképző intéztek jó része a kilencvenes évek elejétől szakközépiskolai osztályokat is indított. 1998-ban azonban a hagyományos három éves szakmunkásképzés megszűnt, helyét a négyéves szakiskola vette át. A szakiskolában 9. és 10. évfolyamon nincsen szakmai képzés, legfeljebb heti 4 óra gyakorlati oktatásra van lehetőség.

Országos Képzési Jegyzék

Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) foglalja rendszerbe az állam által elismert szakképesítéseket. Az elmúlt évek alatt sokat változott, a legnagyobb átalakítása 2005-ben történt meg. A ma érvényes, 2009-ben kiadott OKJ 422 szakképesítést (szakmát) definiál. Minden egyes szakképesítés esetében tartalmazza a jegyzék azt is, hogy a belépésnek milyen feltételei vannak, és hogy mennyi idő (tanóra vagy év) szükséges minimálisan az adott szakma elsajátításához. Az alap-szakképesítések körülbelül negyede esetében a szakma tanulásához szükséges iskolai végzettség legalább 8 osztály, nyolcadánál 10 osztály, a szakmák több mint felét azonban csak érettségi birtokában lehet elsajátítani.

A hatályos OKJ a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet honlapjáról letölthető.

A szakképzés jelenlegi helyzete

A szakképzés ma a közoktatás viszonylag problémás területe, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal (OKA) felvette kiemelt témái közé. A Kerekasztal a szakiskolákkal kapcsolatosan az alábbi megállapításokat tette:

• A szakiskolákra jelenleg igen nagy felelősség hárul a hátrányos helyzetű gyerekek középszintű oktatásában. Ha ezek a gyerekek továbbtanulnak az általános iskola után, többnyire szakiskolákba kerülnek. A statisztikai adatok szerint ezekben az iskolákban 10 év alatt megduplázódott a veszélyeztető családi körülmények között élő tanulók aránya, és ugyancsak kétszeresére nőtt a tanulási és beilleszkedési problémával küszködő tanulók aránya, miközben a másik két középfokú iskolában (gimnázium, szakközépiskola) ugyanezek az arányok csaknem változatlanok maradtak.
• A szakiskolákban a tanulók készségfejlesztésének és oktatásának eredményessége messze alatta marad a magyar és az európai középfokú iskolák átlagának. A szakiskolák jelenleg nem képesek megfelelni annak a követelménynek, hogy az intézményekbe belépő, többségükben hátrányos helyzetű tanulók eredményes általános képzését biztosítsák. Ez természetesen azt is kétségessé teszi, hogy fel tudják-e készíteni őket az egyre bonyolultabb szakmai ismeretek elsajátítására.
• A végzősök bő egyharmadának jelenleg esélye sincs arra, hogy munkát találjon. A munkaerőpiacon tartósan esélytelen fiatalok hosszú távon tetemes költségeket jelentenek az állam számára, segélyre szorulnak, ahelyett, hogy adófizetőként a bevételeket gyarapítanák.
• A szakiskolai képzés színvonalát és eredményeit általános társadalmi elégedetlenség övezi: jelenleg minden ebben a képzésben érdekelt fél (szülők, gyerekek, pedagógusok, munkaadók) elégedetlen az iskolák teljesítményével.

TISZK

A szakképzés területén azonban jelenleg is nagy változások zajlanak. A Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) a kétezres évek szakképzés-megújítási terveinek alapeleme, létrehozásuk motorját az európai uniós források jelentik. A TISZK koncepciója válasz arra a problémára, amellyel a szakképzés-politika az ezredfordulón szembesült: hogy tudniillik a szakképzésbe a tanulók egyre kisebb hányada jelentkezik, képzésük azonban egyre több intézményben valósul meg.

A szétaprózottság nem csupán azért okozott problémát, mert így a képzés gazdaságtalan lett, hanem azért is, mert a képzés technikai-technológiai feltételei is nagyon eltérőek voltak. Ráadásul az iskolák a tanulókért folytatott harcban a képzéseket nem a gazdaság, hanem a lakosság igényeihez igazították, teret adva divathullámoknak, és olyan szakembereket képezve, akik borzasztó nehezen, esetleg nem is a szakmájukban tudtak csak elhelyezkedni.

A TISZK nevében a térségi szó arra utal, hogy a szakképzés stratégiai tervezését regionális szintre szándékoztak emelni. Ez egyrészről a képzési kínálat racionalizálását jelentheti, másrészről pedig csúcstechnológiás fejlesztéseket a gyakorlati képzéshez, amelyek egy nagyobb egységben több tanulót hatékonyan szolgálhatnak, hogy azok naprakész, korszerű ismeretek birtokában lépjenek a munkaerőpiacra.