IskolaTanulásPedagógiai módszerek

Olvasástanítási módszerek

Hogyan tanuljunk olvasni?

Az olvasástanítás-tanulás egy titkos út. Csodálatos ösvény, amelyen végigmenni is öröm, akár a terelgető tanító, akár a terelgetett kisdiák szerepében járunk rajta. A legfontosabb, hogy a közöttük lévő viszony legyen bizalomra épülő, harmonikus. A módszer sokféle lehet. Ép értelmű, minden szempontból iskolaérett hat-hét évesnek bármelyik módszer megfelelő.

Az olvasni tanulókat nem szabad egymáshoz hasonlítgatni. Ez alapszabály! Minden gyermek a maga útját járja. Ha bármilyen aprókat lép is, haladását sikernek kell koronáznia. Egyikük néhány lépés után szaladni kezd, a másik tartja a kezdeti tempót. Van, aki lassít közben egy kicsit. Végül mind célba ér majd, és arról később sem kell számot adniuk, hogy mennyi idő alatt tették meg az utat. Itt nincs helye türelmetlenségnek, elmarasztalásnak. „Szárnyakat növeszteni” csak dicsérettel lehet. (Fekete pontos olvasókönyv a tanítót minősíti!) Tapasztalataim szerint általában a leglassabban haladó kisiskolás is a második tanév végére beéri társait.

Különböző módszerek

 

Az olvasástanítás különböző módszereinek rövid összefoglalóját itt találják meg.

Valamennyi módszer hatékonysága függ attól is, hogy mennyire hisz benne, aki alkalmazza. Alapjában véve az olvasás tanításának módjait három nagy csoportba sorolhatjuk: a szintetikus-, a globális-, és a kettő ötvözetéből született vegyes módszerek.

Bár tanítói munkám során sokféle program megismerésére nyílt alkalmam, mindig úgy ítéltem meg, hogy az analizáló-szintetizáló, hangoztató-elemző-összetevő, szótagoló olvasástanulás nyújtja a legbiztonságosabb alapokat tanítványaim számára; vagyis az ahhoz hasonló módszerek, ahogy egykor mi szülők is olvasni tanultunk.

Miért?

Mert a magyar helyesírási rendszer hangjelölő és betűíró. A hangjelölő és betűíró írásrendszerek „morfofonetikusak” is egyben. Ez azt jelenti, hogy a morfémák (szóelemek) határa felismerhető. A szóelemek állandósága segíti a szóalak azonosítását. A mi írásrendszerünk a hangoztató módszernek kedvez: tehát a hangokból való kiindulásnak, majd a megfelelő betű megtanításának. Egy állandó egység, a szótag adja meg a nyelv ritmusát. Nyelvünkben – a szótőhöz illeszkedő, sokszor többszörös toldalékok miatt – a szóalakok hosszúak. Ezeket a szóalakokat kikerülni nem lehet, ezért le kell bontani szótagokra. Tehát a szótagolás segítség a hosszú szóalak „megfejtésében”, dekódolásában. A hangoztató-elemző-összetevő módszer előnye a kiegyensúlyozottság is, vagyis az, hogy egyforma gondot fordít az értelmes szó és az értelem nélküli hang és szótag tanítására.

A későbbiekben a helyesírási készség kialakítása is könnyebb, ha a gyermek szintetizálva (szótagolva) tanul meg olvasni. Elég csak az elválasztási problémákra gondolni, amelyek főként abból adódhatnak, hogy a gyerekek nem tudnak helyesen szótagolni.

Meixner-módszer

Jelenleg a kompetencia alapú program keretében, a Meixner-módszert alkalmazva terelgetem kis nebulóimat az olvasóvá válás derűs ösvényén. Ez a módszer annyiban egészíti ki eddigi gyakorlatunkat, hogy az írás-olvasás elsajátításának alapja, vagyis a látás-hallás-kiejtés érzékelésének együttese hangsúlyosabban jelenik meg benne. Valamint fontos újdonság a Meixner-módszerben, hogy egymástól távol eső időben tanuljuk azokat a hangokat és betűket, amelyeket hangzásuk vagy alakjuk hasonlósága nyomán a gyerekek összetéveszthetnének. Ezzel még a jól ismert hangoztató-elemző-összetevő módszerekhez képest is biztonságosabbá válik az olvasás-, írástanítás.

Hogyan segítsünk?

A legmegfelelőbb olvasástanítási módszer alkalmazása is unalmas robottá válhat azonban a kisiskolás számára, ha a tanítás-tanulás folyamatainak szervezése, irányítása során nem teremtjük meg a cselekvő, felfedező munka lehetőségét. Fontos, hogy érezzék, a tanulás az ő munkájuk, annak eredményessége nagymértékben rajtuk múlik. Hogy ezt megtapasztalhassák, be kell vonnunk őket saját tanulásuk megszervezésébe. Arra kell törekednünk, hogy a tanulás élményt nyújtson, örömforrássá váljon.

Ha megkérdez egy aggódó szülő – akinek természetesen jogos igénye, hogy gyermeke olvasóvá válásának története majd egy zökkenőmentes, termékeny és boldog időszakként kerülhessen be a családi legendáriumba –, az eddigieken kívül csak azt tudom tanácsolni neki, hogy legyen partnere gyermekének és a tanítónak abban az örömteli munkában, amit az olvasás tanulása-tanítása jelent.

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás