A TÁRSASJÁTÉKOZÁS LEHETŐSÉGE ÉS SZEREPE A PEDAGÓGIÁBAN
A társasozás révén – nem csak gyermekkorban, hanem felnőttként is – nagyobb ön- és társismeretre tehetünk szert, javulhat a stratégiai (avagy előre tervező gondolkodásunk), gyakorlottabb döntéshozóvá válhatunk, fejlődik az érzelmi intelligenciánk és számos más készségünk terén is jártasabbak leszünk. De mi is az a társasjáték-pedagógia? Cikkünkben ennek járunk utána.
Jesztl József – aki több évtizede foglalkozik társasjáték-pedagógiával az iskolai gyakorlatban – és szerzőtársa Lencse Máté, a Toldi Tanoda vezetője, illetve több társasjáték fejlesztője könyvükben úgy vélekednek, hogy a társasjátékokat számos fejlesztési cél mentén lehet csoportosítani, sőt ha a pedagógus széles játékismerettel és kellő kreativitással rendelkezik, akkor szinte bármihez tud játékot találni. Azt ajánlják, hogy a társasjátékos foglalkozás során a pedagógus vállaljon partneri, résztvevői szerepet. A tanár által jól megválasztott játékok fognak fejleszteni, ezért a pedagógus nyugodtan hátrébb léphet, sőt játékosként érdemes részt vennie a folyamatban. A foglalkozás során érdemes kerülni a direkt, edukatív megjegyzéseket, viszont játékosként van lehetősége a pedagógusnak alakítani a szituációt, példát mutathat a döntéseivel, viselkedésével, egyszóval a játékával, és érdemes is minden társasjáték-pedagógiával foglalkozó tanárnak élni ezzel a lehetőséggel.
A társasjáték-pedagógia jellemzően nem fejlesztő játékokat használ, hanem az üzletekben kapható, vagy házilag elkészíthető, nagyobb játékélményt biztosító játékok közül válogat a tanár a saját pedagógiai céljainak megfelelően. Ezek jól letesztelt, nagybetűs játékok, amikkel az esetek többségében a gyereknek eleve van kedve játszani. Ebből következik, hogy a társasjáték-pedagógia elsősorban a belső motivációra épít.
A társasjátékok egyik jellemzője, hogy – szemben az absztrakt társasjátékokkal – nem rendelkeznek kiszámíthatóan legjobb lépéssel, csak a lehető legjobbal. A szerzők érvelése szerint éppen ezért az előre tervezés és az elképzelések megvalósítása, a döntési helyzetek megoldása, illetve a játék teljes folyamata sokkal komplexebb fejlődési lehetőséget biztosít.
Jesztl és Lencse azt javasolja, hogy ha az egésznapos iskola vagy iskolán kívüli program keretében társasjátékos projektben gondolkodunk, akkor érdemes felmérni, hogy milyen a tanulócsoportunk érdeklődése és jelenlegi játékkultúrája. Ahhoz, hogy a fejlesztési céljaink érvényesülni tudjanak, fontos olyan játékot választanunk, ami nagy valószínűséggel tetszeni fog a gyerekeknek. A szerzők javasolják azt is, bármi is legyen a pedagógia cél a társasjátékozás során, érdemes partijátékot vinni az alkalmakra, melyeknek általános előnye, hogy sokan játszhatják és remekül működnek ráhangolásként.
A cikk teljes terjedelmében a tantrend.hu -n olvasható.
