Könyvstaféta
Mi legyen a kötelező olvasmány?
Új sorozatot indítunk a Meseutcával és az OFOE-vel együttműködésben, amelyben gyakorló tanárok ajánlanak „alternatív kötelező” olvasmányokat kollégáiknak, diákoknak. Az első nyolc évfolyamra terjed ki az ajánló, elsősorban azért, mert vélhetően ezekben az években dől el, milyen olvasót nevel az iskola. Az e rovatunkba író tanárok maguk választották ki azokat a műveket, amelyeket ajánlanak, majd pedig ők maguk javasolnak kollégát arra, hogy a következő kötelezőajánlót megírja.
Szülők, iskolák, tanítók, tanárok, mi több, a tágabb közvélemény vissza-visszatérő kérdése, hogy mi legyen a kötelező olvasmány az iskolában. Szokás megfogalmazni a kérdést úgy is, mint a korábban megszokott kötelező olvasmányok kritikáját, és úgy is, mint a nemzeti irodalmi hagyomány fenntartásának programját.
Szándékosan nem akarjuk szembeállítani egymással a „már bevált” és az „alternatív” olvasmányokat, és nem tulajdonítunk az olvasmányválasztásnak kánonképző vagy kultúrpolitikai jelentőséget. Csak arra törekszünk, hogy kihasználjuk azt a lehetőséget, hogy a törvény szerint minden iskola és tanár szakmai szempontok szerint maga választhatja ki az otthoni olvasmányokat. Így érvényesülhetnek olyan szempontok, mint az, hogy milyen a diákok olvasási szintje és olvasási kultúrája, érdeklődése, milyen a diákcsoport összetétele, az iskola környezetében milyen életproblémák merülnek fel, milyen a fiúk és a lányok aránya, a különböző nemzetiségek aránya, a könyvtár ellátottsága, a haladás tempója és sok száz más paraméter. Ahhoz, hogy felelősséggel tudjon mérlegelni és dönteni minden iskola és szakmai munkaközösség, sok-sok könyvet kell ismerni. Könyvstafétánk ehhez kíván segítséget nyújtani.
