Kötelező(?) olvasmányok

Mitől nehéz?

Lehetséges, hogy gyermekünk már az első oldalaktól elriad, ha például a történet  hosszú leírással kezdődik, vagy ha nem érti a benne szereplő szavakat. Ezenkívül  lehetséges, hogy követhetetlenül sok a szereplő, hogy bonyolult metaforák, régies kifejezések akasztják meg az olvasást. Lehet, hogy maga a sztori érdekes lenne, ám egyre több cselekményszál és egyre több név zavarja meg a gyermeket. Egy regényt végigolvasni kemény munka annak, aki nem szokott hozzá a hosszabb lélegzetű művekhez, és nem szokott hozzá, hogy a fantáziáját használja, hiszen manapság a filmek által sokkal könnyebben, kényelmesebben „fogyaszthatunk” történeteket, úgy mintha az ételt már megrágva kapnánk.

Éppen ezért fontos tisztában lennünk a szöveg és a kép feldolgozásának különbségével, az olvasás vagy a felolvasás által létrehozott belső képek jelentőségével, az agy aktív, fejlesztő tevékenységével, amivel szemben a filmek által közvetített, készen kapott hihetetlen vizuális áradat szinte lehengerli  információival a gyerekek agyát és érzelmi, indulati világát.  

Milyen „kötelező”-ket illik ismerni a 10-14 éveseknek?

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön (10 évesek), Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (11 évesek), Gárdonyi Géza: Egri csillagok (12 évesek). Ezeket a regényeket a gyerekek többsége még szívesen olvassa, közös élményt jelent egy-egy osztálynak, főleg akkor, ha a tanár is élményszerűvé teszi a feldolgozást.

Azután elérkezik a rettegett hetedik évfolyam és Jókai Mór. A kőszívű ember fiai vagy Az arany ember, amelyek megértéséhez bizony idegen szavak szótárára, etimológiai szótárra, szólásmagyarázatokra stb., egyszóval az olvasás élményszerűségét, a történetbe való belefeledkezést megakasztó, hangulatromboló eszközökre van szükség. Még annak is, aki szeret és tud is olvasni. Hogyan kérhetjük számon az olvasás „tanítva szórakoztat” lényegét, ha az olvasás rejtvényfejtéssé válik?

De a cselekmény is okozhat a gyerekeknek gondot. A nyolcadikosok egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen tudnak azonosulni a Légy jó mindhalálig főszereplőjével, Nyilas Misivel, akit nem rokonszenves, tiszta és erkölcsileg a felnőttek fölé emelkedő kis hősnek látnak, hanem nevetséges baleknak, lúzernek, aki megérdemli a sorsát. Néhányan biztosan elkeserednek a mai ifjúság cinikus gondolkodásán, de akkor elfelejtik azt, hogy ezeket a kötelezőket már a nagyszülők is olvasták, hosszú évtizedekkel ezelőtt, egy „másik galaxisban” –  ahogy egyik tanítványom fogalmazott –, amikor egészen más értékeket tartottak fontosnak az emberek. Lehet ez ellen a megállapítás ellen tiltakozni az emberi méltóság és a humanitás jegyében, de ha hagyjuk a gyerekeket őszintén véleményt nyilvánítani, akkor gyorsan kiderül, hogy teljes mértékben elutasítják Misit, sőt dühíti őket a magatartása. – Miért kell erről könyvet írni, és miért szép ez a könyv? – kérdezik. Ha ezekre a kérdésekre együtt keressük a választ, ha felhasználunk más forrásokat, akár zenei CD-ket is, amelyekben a gyermeki őszinteség és bizalom sérül a felnőttek álszent világa miatt, akkor talán mást is meglátnak a regényhősben, nemcsak a „hülye  kis kölyköt, akit átvertek”.

Nehézségek az olvasással

Még nem is beszéltünk a diszlexiával sújtott tömegekről, akiknek valóságos kínszenvedés az olvasás. Az egyik ötödikes fiú fogalmazott úgy, hogy neki az olvasás olyan, mintha vizes homokban kellene bicikliznie: teljes erőbedobással teker, beleizzad a kegyetlen munkába, de mindig megakad. A többiek már rég a lap alján tartanak, amikor ő még a második mondattal kínlódik. Mindentől elmegy a kedve, szó sincs szórakozásról és az olvasás gyönyörűségéről, csak szenvedésről és kudarcról. Pedig a kötelezőket el kell olvasni.

Vagy van más megoldás is?

Iskolától és magyartanártól függ. Ha a helyi tanterv tartalmazza, hogy például Jókai valamelyik regényének ismerete a továbbhaladáshoz szükséges követelmény, akkor nincs mese, valahogy meg kell oldani, hogy a diák megismerje a szöveget.

Hogyan segíthetünk gyermekünknek?

1. Elmeséljük a kötet vastagságától megrémült csemetének, hogy már a régi görögöknél is... No, nem, de a nagyi idejében is biztosan az Egri csillagok volt a kedvenc kötelező olvasmány, és  a Nagy Könyv című versenyt is ez a regény nyerte meg, tehát a magyarok szerint ez a legjobb... Jókai hőseihez és hősnőihez pedig százezrek szerettek volna hasonlítani, és milyen kalandos, érdekes, fantasztikus a legtöbb regénye... A Légy jó mindhalálig esetében pedig felhívhatjuk a figyelmét arra, hogy tiszta horror volt az akkori debreceni diákok sorsa, érdemes megismerni és összehasonlítani a mai iskolával... Valahogyan fel kell keltenünk az érdeklődését, azonban nem ajánlom a megvesztegetést és a fenyegetést, mert jól tudjuk, hogy munkával nem szabad büntetni; így akár örökre megutáltathatjuk az olvasást. Az egyik régi tanítványomnak kellett A kőszívű...fölött töltenie azt a nyarat, amelyet azután „haláltábor”-nak nevezett el. Nem hiszem, hogy ez esetben a cél szentesítené az eszközt.

2. Olvasási nehézséggel küzdő vagy diszlexiás gyermekünket felesleges a regényekkel  kínozni. Marad a régi, évszázados módszer: a felolvasás. Ezt általában hős anyukák és egyéb felmenők, vagy térdre kényszerített, esetleg megzsarolt tesók szokták vállalni. Jó megoldásnak tartom mindenféle szempontból: a gyerek a teljes szöveget hallja valóságos – és sajnos ritka – emberi hangon, amely személyesen neki szól, nem is beszélve a felolvasás intimitásáról. Tapasztalatom, hogy ilyen alkalmakkor a többi gyerek, testvér is szívesen vesz részt a szeánszon. Milyen elfeledett és bensőséges hangulatú egy felolvasás családi körben! Persze itt is vigyázni kell, hogy ne ideges, kapkodó, terhes foglalkozás legyen a felolvasónak sem.

:

3. Modern korunk egyik leghasznosabb terméke a hangoskönyv. Az eredetileg vakoknak készült kazettákat egyre gyakrabban használják a diszlexiás gyerekek oktatásásban. Ma már nagy számban kaphatók CD-n is, és jó néhányat le lehet tölteni MP3-ra.  Szinte minden kötelező megtalálható hangoskönyvön, s a Szabó Ervin Könyvtár fiókjaiban kölcsönözni lehet a legnépszerűbbeket. A meghallgatáshoz felhasználhatjuk a különféle rövidített kiadványokat, a filmet, a készen kapott olvasónaplót, sőt segíti a gyermeket, ha kiíratjuk vele a fejezetcímeket, a szereplők nevét, akár csoportosítva is. Mindenképpen  törekedjünk arra, hogy a szöveget nyugodt körülmények között hallgathassa meg, hiszen így tudja magával ragadni a történet, így  tud belépni egy másik világba.

Remélem, hogy egyre több olyan iskola és magyartanár lesz, aki más, a gyerekekhez közelebb álló irodalmi szöveget választ közös olvasói élménynek. Lehetnek rövidebbek és hosszabbak is, szomorkásak vagy vidámak, de mindenképpen a magyar irodalom kincsestárából valók legyenek!