Iskolai délelőttök, iskolai délutánok

Iskolaotthonos szervezés – egy valóban otthonos forma

Az iskolaotthonos forma könnyebbé teheti az átmenetet az óvoda és az iskola között. Ott, ahol több első osztályt is indítanak, nagyobb esély van rá, hogy ezek közül az egyiket iskolaotthonos formában hirdetik meg. Számos előnnyel bír, ám a választás előtt alaposan meg kell fontolnunk, megfelel-e ez a forma gyermekünk számára, mert menet közben – az alsó tagozatos évek alatt – nem célszerű változtatni.

Az iskolaotthonos formában délelőtt és délután is van két-két tanítási óra, a köztes időben pedig szabadidős tevékenységeket biztosít a kicsik számára két – a felelősségben is egyenlően osztozó – tanító. Ők úgynevezett „guruló” munkaszervezéssel dolgoznak, ami azt jelenti, hogy reggel 8-tól 10-ig egyikük, 10-től délután 4-ig másikuk irányítja az osztály munkáját, majd a következő napon váltják egymást, így aki előző nap délutánig szervezte a teendőket, másnap az ő vezetésével kezdik a napot az osztályban. Egyes iskolákban előfordul a déli váltás is, azonban ilyenkor is az a szabály érvényesül, hogy aki előző nap délután foglalkozott a gyerekekkel, másnap övé a délelőtti program szervezése, irányítása.

Az iskolaotthonos időbeosztás a gyerekek életkori sajátosságainak jobban megfelel, hiszen a délelőtti és a délutáni két óra nem jelent számukra olyan megterhelést, mintha egyhuzamban kellene négy órát tevékenykedniük. A tanórák között bőven van idő játékra, olvasásra, bábozásra, edzésre, sportfoglalkozásra, különböző szakköri foglalkozásokra, egy kis ebéd utáni relaxációra, mesére, beszélgetésre. Természetesen a feladatok közé tartozik a házi feladat (illetve ebben az esetben „önálló munka” elkészítése is, ami egy kisiskolás esetében nemigen haladhatja meg a 20-25 percet délelőtt és délután. Az előnyök között tartható számon, hogy a két tanító munkaszervezésének köszönhetően az önálló munka elkészítésénél jelen lehet az a tanító, aki a feladatot előkészítette, így figyelemmel kísérheti az önálló boldogulás útját is, időben korrigálhat, ha szükséges.

További előny, hogy mindkét tanító alaposabban, mélyebben megismerheti a gyermekeket, közvetlenebb kapcsolatot alakíthat ki velük, hiszen mindketten megfigyelhetik őket munka és szabadidő közben egyaránt. Ha ezt a formát választjuk, joggal várhatjuk el, hogy délután 4 órakor gyermekünk felszabadultan, további iskolai kötelezettségek nélkül térjen haza. Az iskolaotthonos osztályokban legtöbb helyen a tanszereket sem kell hazavinniük a tanulóknak. Nem elhanyagolható előny az sem, hogy az osztály, benne az állandó társakkal, olyan közösséggé formálódhat az egész napos együttmunkálkodás során, amely védelmezi, segíti őt kisiskolás évei alatt.

Kinek nem ajánljuk?

A választás nem könnyű. Hiszen ami az egyik gyerek esetében előny, az a másiknál nem az, sőt kifejezetten hátrány is lehet. Lehet, hogy az óvó, védő közösség nem „fészek”, hanem „kaloda” annak a gyermeknek, aki valamilyen egyéb szervezett tevékenységben szeretne részt venni délutánonként (edzés, zeneiskola, tánc, lovaglás...). Lehet, hogy a szétdarabolt tanítási egységek nem üdítő kényelmet jelentenek számára, hanem végtelenített kötöttséget. Az is előfordulhat, hogy gyermekünk bioritmusa a délelőtti kötelességek teljesítése után a délután szabadságát igényli, melyben a házi feladatok elvégzése után hobbijának hódolhat. Ne hagyjuk tehát figyelmen kívül most sem az ő kívánságát, ne felejtsük el egy pillanatra sem, mekkora szükség lesz majd akaraterejére, kíváncsiságára, lelkesedésére ahhoz, hogy eredményes, sikeres lehessen a választott iskolában.

Élet a napköziben

:

Amennyiben az iskolaotthonos forma nem felel meg igényeinknek, választhatjuk a – ma már kicsivel több, mint száz éves múltra visszatekintő – napközit. Mire számíthatunk a napköziben? Nézzünk körül alaposan kiszemelt iskolánkban! Azért tanácsolom ezt, mert hatalmas különbségek vannak a napközis munkaközösségek, azon belül is a napközis csoportok között. Kérdezzünk rá először arra, hogy az alsó tagozatos osztályok mindegyikének van-e saját napközis tanító nénije. Manapság sajnos – a rosszul felfogott takarékosság jegyében – egyre nagyobb létszámú napközis csoportok szervezését írják elő a hatályos törvények, és az ezeket szolgaian követő fenntartó önkormányzatok. Így, ha az alsó tagozatos osztályok tanulói közül többen nem igénylik a délutáni napközis ellátást, gyakran előfordul, hogy két- vagy több osztályból tevődik össze egy napközis csoport.

Ideális esetben, legalább 1-2. osztályban nincs összevonás, egy tanító nénije és egy napközis tanítója lehet gyermekünknek. A napközi időbeosztásában ebéd után általában szerepel egy kis relaxáció, mese, kötetlen játék, melyet valamilyen megajánlott tevékenység követ. Ez lehet művészeti, kulturális vagy technikai jellegű munka, amiben nemcsak kikapcsolódhatnak, ügyesedhetnek a gyerekek, de komoly szerepe van a sokoldalú képességek kibontakoztatásában is.

Legközelebb, amikor ismét ellátogatunk a választott intézménybe, érdemes megfigyelni, a faliújságok, osztálytermek kiállítóhelyei gazdag napközis tevékenységről árulkodnak-e? Az iskola pedagógiai programjában is utánanézhetünk, milyen szemléletmódot, milyen kiemelt nevelési feladatokat tartalmaz a napközire vonatkozóan.

„Mire jó” a délután?

Vannak intézmények, amelyekben kimeríthetetlen tárházat találunk, ahol a változatos – akár az egész tagozatot mozgósító – projektnapokat, projektheteket szerveznek a tanulók érdeklődésének megfelelő témákkal, tevékenységekkel. Ilyenek lehetnek a nagyobb ünnepekhez, évszakokhoz, környezetvédelemhez stb. kapcsolódó projektek, sokféle játékkal, tevékenységgel, produktummal.

A délutáni szabadidőben kerülhet sor a – különböző kiírók által közzétett, gyermekeknek szóló – képzőművészeti, irodalmi pályázatokra szánt „művek”, kreatív alkotások elkészítésére is, melyben a gyerekek sok segítséget, ösztönzést kaphatnak napközis nevelőjüktől.

Fontos, hogy a délutáni tanóra, a házi feladatok megkezdése előtt sor kerüljön mozgásra, kötetlen- vagy sportjátékra a szabadban. Azután ismét jöhet egy kis kötöttség, a délelőtt tanultak felidézése, a házi feladatok elkészítése. Alsó tagozatban erre általában bőven elég egy tanóra, ahol az elmélyült, önálló munkához biztosított a csend, a nyugalom, és mindig kéznél van a tanító, a szakszerű, bátorító, elfogadó segítség. Megfelelő munkaszervezéssel az írásbeli feladatok ellenőrzésére, gyakorlásra, a tanult ismeretek alkalmazására is jut idő, különösen, ha a napközis tanító is alkalmazza – és jó esetben alkalmazza, hiszen munkáját a délelőttökhöz igazítva, a tanítóval együttműködve végzi – azokat a tanulási technikákat, alternatív stratégiákat, amelyek nemcsak változatossá teszik a délutáni tanórát, hanem hatékonyabbá is. Így joggal elvárhatjuk, hogy gyermekünk felszabadultan, további iskolai kötelezettségek nélkül tölthesse velünk, a családdal a késő délutáni, esti órákat, hogy azután másnap kipihenten, új felfedezésekre készen, örömmel indulhasson ismét az iskolába.

A kevesebb több lehet!

Van az iskolai délutánok világában egy olyan veszély, amelyre feltétlenül fel kell hívnom a figyelmet. Rohanó világunk, a mindent egyszerre birtokolni akarás, amely – valljuk be őszintén – mai felnőtt társadalmunkat is rabságban tartja, az iskolákban is jelen van. A szabadidő hasznos eltöltésére megszámlálhatatlan lehetőséget kínálnak a különböző intézmények. Év elején tanítók, tanárok, edzők, tánctanárok, kézművesek, zenészek és ki tudná felsorolni pontosan, ki mindenki még, mind bekopogtat az osztályokba, napközis csoportokba, szórólapokat osztogatva hirdetve az izgalmasnál izgalmasabb elfoglaltságokat. A kisiskolás – de még a nagy is – fellelkesül, mindent szeretne, sokat kikönyörög, aztán nem győz szaladgálni egész évben. Egyikről ki, a másikra be!

Nincs ott a napközis nyugalomban, zenés relaxációban tevékenykedők között, nem játszhat önfeledten társaival a szabadban – talán nincs is módja a szabad levegőn tartózkodni egész nap, ha olyan szakköröket választott, melyek nem teszik ezt lehetővé –, a délutáni tanórára épphogy beesik, aztán nehezen megy a koncentráció, a figyelem összpontosítása. Lehet, hogy elkészül ugyan a házi feladattal, de az nem éri el valódi célját: a tanultak elmélyítését, esetleg egy újabb probléma megfogalmazását.

Gondoljuk végig, hogyan alakul egy olyan napközis csoport élete, ahol a legtöbb kisgyerek ilyen mókuskerékben éli a délutánokat. Nem tudjuk elképzelni? Segítek. „Átjáróház” lesz. Egy olyan hely, ahol folyton nyílik az ajtó, mert éppen indulnak, vagy szakkörről érkeznek – a nem mindig lábujjhegyen közlekedő – gyerekek. Amennyiben az utóbb felfestett kép nem túlságosan nyerte el tetszésünket, két dolgot tehetünk: nagyon megfontoltan döntünk a délutáni elfoglaltságok megtervezésénél – gyermekünket is bevonva természetesen –, és megpróbálunk hatni szülőtársainkra is, alkalmat teremtve ezzel egy felelős, okos, céltudatos szülői közösség létrejöttéhez.