Prima Primissima díjjal ismerték el Csapó Benő munkáját
Tíz kategóriában osztották ki a Prima Primissima díjakat 2015. december 4-én a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselőinek. A magyar oktatás és köznevelés kategóriában Csapó Benő egyetemi tanár – az SZTE Neveléstudományi Intézet, a Neveléstudományi Doktori Iskola, az MTA-SZTE Képességfejlődés Kutatócsoport és az SZTE Oktatáselméleti Kutatócsoport vezetője – munkásságát ismerték el a díjjal. Mellette dr.Gyarmathy Éva klinikai és nevelés lélektani szakpszichológust és a Petőfi Irodalmi Múzeumot jelölték a díjra.
Csapó Benő kémia-fizika szakos középiskolai tanári oklevelét a József Attila Tudományegyetemen szerezte 1977-ben. 1985-ben a kandidátusi fokozatot, 2002-ben az MTA doktora címet nyerte el. A jövő pedagógusai a felsőoktatásban az ő művein nőnek fel. Számos nemzetközi kutatási programban vett részt: Humboldt ösztöndíjas, volt Stanfordban vendégkutató, és dolgozott a demokratikus gondolkodás fejlesztésével kapcsolatos programban is. A 2003-as és 2012-es PISA vizsgálatokban a problémamegoldó gondolkodás elméleti kereteit kidolgozó munkacsoportok tagja volt. 2011-15 között egy európai természettudomány-tanítás projekt magyarországi munkáinak irányítója. Fő kutatási területei a kognitív fejlődés, a pedagógiai értékelés és a technológia alapú tesztelés.
Idézetek Csapó Benőtől
Az iskolák közötti különbségek fenntartásának egyik gyakran hangoztatott indoka nálunk az, hogy szükség van elit iskolákra, amelyekből magas szinten képzett tanulók kerülnek ki. Nálunk azonban az erős társadalmi szelekció ellenére sincsenek olyan iskolák, amelyekből megfelelő arányban magasan képzett tanulók kerülnének ki.
Tehetséges fiatalokat kell a tanári pályára vonzani, és fel kell készíteni őket azokra a feladatokra, amelyek a mai magyar oktatási rendszerben rájuk várnak. Amíg minden három egyetemi helyre csak egy jelentkező akad, addig nincs mód a legjobbak kiválasztására.
Ahogy ebből a felmérésből is látszik, egy nagyon veszélyes negatív spirálba zuhanhat az ország, hiszen az egyre gyengébben teljesítő generációkkal kellene az egyre súlyosabbá váló problémákat megoldani. De, hogy pozitív oldalról szemléljük a dolgokat, ez fordítva is igaz: az oktatásba fektetett tudás további tudást eredményezhet.
Hosszabb távon azonban a legfontosabb annak kutatása, milyen szerepe van a matematika tanulásának az iskola világán túl. Mennyiben épül be az iskolai matematikatanítás a mindennapi tudásba, milyen mértékben járul hozzá a műveltséghez, a gondolkodás kultúrájához. Ehhez további elméleti munkálatokra, a megértés fogalmi kereteinek bővítésére is szükség van.
A PISA filozófiája az, hogy a legfrissebb tudományos eredményeket felhasználva az oktatáspolitika szempontjából releváns felméréseket kell végezni. Olyan adatokat kell összegyűjteni, amelyek közvetlenül segítik a rendszerszintű döntéseket.
MTI-fotó: Szigetváry Zsolt
A pedagógusok általános műveltsége, olvasottsága, tárgyi tudása nagyon szorosan összefügg tanítványaik teljesítményével, így a legintelligensebbekből kellene a tanároknak kikerülniük. Ezen a helyzeten csak úgy lehet változtatni, ha megemeljük a tanári pálya társadalmi elfogadottságát.
Ma már jelentős irodalma van az oktatással kapcsolatos hibás döntéseknek, legyen szó a tanórai folyamatokról, a pedagógus vagy az intézményvezető döntéseiről, a helyi, területi, regionális kérdésekről vagy az egész oktatási rendszer problémáiról. E tudás birtokában a triviális hibák nagy részét ma már el lehetne kerülni.
A középiskolát lezáró vizsgáknak, mint amilyen nálunk az érettségi, általában két fő funkciója van. Az egyik az, hogy egy végbizonyítványt adjon a közoktatásban végzett tanulmányokról, másrészt pedig, hogy dokumentálja a felsőoktatásba való felvételhez szükséges tudást. A mi érettségink sajnos egyik funkciójának sem felel meg, bár lehet olyan vizsgarendszereket kidolgozni, amelyek e kettőnek együttesen eleget tesznek.
