"Alkosd meg a saját tudásod és használd is!"
Hotya Hajni a Liza és Micsoda, valamint a Patrick Ness könyvek fordítója mesél inspirációiról, nyelvtanári ambícióiról és egy új, formabontó nyelvtanulási eszközt, a Smart Cards társasjátékot mutatja be, melyet ő talált ki, tervezett és rajzolt meg.
Mikor kerültél kapcsolatba az idegen nyelvekkel?
Kisiskolás koromban kötelező volt az orosz, és nagyon élveztem a cirill betűk furcsaságát és a naiv történeteket a kispajtásokkal. Bár beszélni természetesen nem tudtam, és én is mindent elfelejtettem mára, de szerettem tanulni.
Azt hiszem, a lehetetlenül bonyolult ragozási táblázatokat egyfajta logikai rendszernek tekintettem. Meg voltam győződve róla, hogy a nyelvtudás nem más, mint a szabályok vegytiszta alkalmazása, egyfajta matematika. Fel sem merült bennem, hogy egy idegen nyelv arra is jó lehet, hogy kommunikáljunk vele egy másik emberi lénnyel.
A vicc az, hogy az iskolai nyelvtan centrikusság miatt a nyelveket még ma is sok gyerek holt rendszernek, bemagolandó szavak és szabályok tömkelegének érzékeli. Az élő lüktetés gazdagsága elmarad.
Miért pont az angol és a francia?
Szerencsére épp a szomszédunk garázsában nyílt Buda egyik első, fapados nyelviskolája, ott kezdtem el angolul tanulni. Az angolt az első perctől elkezdtem valóban használni. Ha külföldre utaztunk, a család kinevezett tolmácsnak és ámulva figyelték, ahogy lealkudok néhány drachmát vagy dínárt a kempingben és a boltban. Tudományosan ezt hívjuk tapasztalati tanulásnak.
Az angollal tehát sikerélményem volt, a mindennapi helyzetek megoldása redukált szókinccsel is ment, értettem a Beatles-szövegeket, később a Led Zeppelint, a Doorst és a Pink Floydot. A lehető leghasznosabb tudás egy tinédzsernek.
A francia nyelv ezzel szemben szemernyit sem volt hasznos, csak varázslatosan gyönyörű. Anyukám elég jól beszélt franciául, odahaza elbűvölően ragozta a mágikusan csengő igéket nekem és az öcsémnek: „je mange, tu manges, il mange...”, majd felkutatta az ország legidősebb franciatanárnőjét, és mind beiratkoztunk hozzá.
Marie-Anne néni kilencven éves volt ekkor. Kivételes egyéniség, a tanítványok egymásnak adták a kilincset. Csak csodálattal tudok visszagondolni rá: valódi úrinő volt szerény panellakásban, aki a francia kultúrát és egy letűnt világ tiszta erkölcsi rendjét közvetítette felénk, felébresztve tudásvágyunkat.
Valahol legbelül számomra az angol továbbra is a hasznosság, a mindennapok nyelve maradt, míg a francia a mágikus álmodozásoké, a költészeté, a szerelemé…
Miért kezdtél el fordítással foglalkozni?
Az összes fordítói munka úgyszólván az ölembe pottyant. Az egyetem alatt és közvetlenül utána már számtalan anyagot fordítottam, ám az első valódi szépirodalmi műfordítás az Amikor életemben először megszülettem című könyv volt. Ez a könyv az egyik kedvencem, legszívesebben minden anyukának odaadnám, gyönyörű, bölcs, megható. Ez a munka ajándék volt számomra: belefogalmazhattam azt a meghitt csoda-élményt, amit a gyerekeim születése jelentett számomra.
Ezt követte az extravagáns Liza és Micsoda-sorozat, majd Patrick Ness világhírű Chaos-trilógiájának első kötete, a Kés a Zajban. A saját kamaszkorom mélyen belém ivódott, a regény minden mondatával tudtam azonosulni. Patrick Ness irodalmi gyöngyszemet alkotott, olyan mélységgel és nyelvi többrétűséggel, melyhez hasonlót keveset találni az ifjúsági irodalomban.
Hogyan jött a Smart Cards társasjáték ötlete?
Tizenhat éves korom óta tanítok, számomra a tanítás életélmény, öröm, felfedezés, és elsősorban: játék. A Smart Cards társasjáték saját fejlesztés, amit az egyetem befejezése után nem sokkal, már aktívan dolgozó nyelvtanárként álmodtam meg, kifejezetten a beszédkészség fejlesztésére. Mindig is fontosnak tartottam, hogy tanítványaimnak élvezetes és pörgős órákat tartsak, és persze csábított az alkotás izgalma.
Talán ez volt a legfőbb inspiráció a játék megalkotásakor. Éjszakákon át írtam a kommunikációs kártyákat és arra jutottam, nagy segítség lenne a kollégák és a diákok számára egy jópofa társasjáték a gyakorta felbukkanó témákkal, kérdésekkel.
Miben más ez a játék, mint a fejlesztő könyvek?
Vannak dolgok, amiket nem lehet könyvből megtanulni: a sportot például. Vagy azt, hogy mi a szeretet.
A nyelv kommunikáció, melynek lényege a beszéd. Elolvashatom egy könyvből, hogyan kell futni, de sokkal hatékonyabb, ha magam próbálom ki. Így van ez a nyelvekkel is, elolvashatom a leckét a könyvből, de mit sem ér, ha nem tudom előrántani ezt a tudást, ha szükségem van rá.
Félreértés ne essék, én irodalomrajongó vagyok, nem követelek könyvégetést! De látnunk kell, hogy ha nem keltjük életre, a könyv csak betűtenger marad. A legjobb tankönyvek sem kommunikálnak. A CD mellékletet meghallgathatod, de nem fogja érdekelni, te mit tudsz.
A Smart Cards társasjáték alapkoncepciója, hogy hangosan kimondva, aktívan használjuk a nyelvet. A kártyák feladványait a játékosok egymásnak olvassák fel, majd spontán válaszolnak. Ez a játék üzenete: „Alkosd meg a saját tudásod és használd is azt!”
Miben más, mint a többi hasonló termék a piacon?
Léteznek angol nyelvű játékok, de ezek csak a szavak szintjén fejlesztenek, például szópárokat kell megkeresni. Ezek is hasznosak, de csak a memorizálásban. Ezzel szemben a mi játékunk kreatív gondolkodást igényel, és valódi nyelvhasználatra inspirál. Több tudásszinten játszható, ezáltal a család több generációja örömét lelheti benne. A mondatok szintjén működik, nem csak szavakat tanít, így komplex módon fejleszti az idegen nyelvi kompetenciákat. A gyerekek nagyon szeretik, a tanítványaim alig várják, hogy kezdődjön a társasozás.
Milyen további pedagógiai ambícióid vannak?
Több másként gondolkodó kollégámmal létrehoztam egy saját formációt, amelynek neve: Tanulj Másképp Műhely. Itt egyedi projektekkel és kizárólag alternatív módszerekkel, elsősorban játékokkal tanítunk idegen nyelveket. Hiszem és vallom, hogy a játékos módszereknek és a közösségi élménynek varázslatos hatása van a teljesítményre.
Szeretettel várják érdeklődésüket a játék Facebook oldalán!
A Smart Cards hivatalos oldala itt található.
