Új közoktatási törvény készül
Az elmúlt évben az új kormány első ígéretei arról szóltak, hogy a rendet és a biztonságot helyreállítják az országban. A nyilatkozó politikusok között láthattuk az oktatásért felelős államtitkár asszonyt is, aki határozottan képviselte, hogy „rend és biztonság lesz az oktatási rendszerben is”. Hoffmann Rózsa elsőként a buktatással kapcsolatban fogalmazott meg markáns véleményt, majd „a nevelést a középpontba állító új értékrendre épülő” közoktatási törvény előkészítésébe kezdett.
2010 decemberében az államtitkárság nyilvánosságra hozta az új közoktatási törvény koncepcióját, egyben lehetővé tették azt is, hogy a szakma és egyéb szereplők arra reflektáljanak. Ez a maga nemében teljesen újszerű és bátor vállalkozás, korábban ugyanis nem vonták be a széleskörű publikumot a jogalkotás folyamatába. A tárca jelzése szerint több mint 400 hozzászólás érkezett a kijelölt időpontig, melyeket ígéretük szerint figyelembe vesznek a végleges verzió kialakításánál. Sajnos ezeket a hozzászólásokat már nem hozták nyilvánosságra, de néhányan maguk is feltették véleményüket a honlapjaikra, és ezek az írások a szakmán belül kézről-kézre jártak. Komoly együttgondolkodás és vita is elindult, mint arra számítani lehetett.
Az új törvénytervezet számos ponton mutat határozott eltérést a jelenlegi szabályozástól, és bár még meglehetősen képlékeny (formájában sem emlékeztet törvényszövegre, mint ahogy ez nem is volt cél), vannak olyan részei, melyekkel úgymond könnyű azonosulni, ám bizonyos pontjai miatt többen aggodalmuknak adtak hangot. A pedagógus pálya elismertségének növelését mint elvet például a legtöbben támogatják. A szakmabeliek mind, de a laikusok is érzik, különösen mert ezzel a média is sokat foglalkozott az elmúlt időkben, hogy a hiányzó szakmai és társadalmi megbecsülés elriasztja az igazán tehetséges fiatalokat e szakma választásától. Az ellenhangok közül jelenleg talán a szegregáció (különböző származású tanulók eltérő iskolákban vagy osztálytermi csoportokban történő oktatása) felerősítésétől való félelem a leghangosabb. Ezt a félelmet elsősorban a törvénytervezetnek az a passzusa táplálja, miszerint a hétéves kort elért, de nem iskolaérett gyermekek számára előkészítő osztályt kell szervezni, melynek végén a gyermek vagy normál, vagy kislétszámú, vagy gyógypedagógiai első osztályban folytathatja tanulmányait. Sok más terület is van még, amit kritikával illettek az elmúlt hónapokban, ám ezek jelentős része nem, vagy nem azonnal és nem közvetlenül fejtene ki hatást a tanulókra és szüleikre. Persze nem árt résen lenni, hiszen a közoktatási rendszer hatékony működése mindannyiunk ügye, és nem csupán a ráfordított közpénz tetemes mennyisége okán, hanem mert a családok mindennapjait éppúgy meghatározza az iskola minősége, mint a jövő generációjának életkilátásait.
Szakmai viták
A törvénykoncepcióról sok szakmai rendezvényen is szó esett, az internet volt azonban a domináns színhelye a vitáknak, véleményeknek. Azért, hogy a lehető legszélesebb körben folyjék eszmecsere, ahol a kutatók, a gyakorlati szakemberek és a politikusok is megnyilvánulhatnak, a Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottsága és a TÁRKI-TUDOK Oktatáskutató Központ szakmai műhelysorozatot indított. A rendezvénysorozat célja, hogy fórumot biztosítson az új közoktatási törvény tervezetéről szóló álláspontoknak, egyszerre figyelve a tényekre alapozott szakmai érvekre és a politikai korlátokra is. Az első konferencia Együttnevelés és külön oktatás címmel 2011. január 26-án került megrendezésre az MTA Dísztermében. Februárban a pedagógus életpályamodell és ehhez kapcsolódva az oktatásfinanszírozás kérdései kerülnek terítékre, míg a sorozatot márciusban a szakképzés problémakörének megvitatása zárja. A rendezők véleménye szerint ez a három terület az, ami a törvénykoncepció szerint a legnagyobb változások elé néz.
A rendezvények szakmai anyagai folyamatosan elérhetővé válnak a TÁRKI-TUDOK honlapján, de az elkövetkező hetekben többször is olvashatnak majd a törvénykoncepcióval és a reakciókkal kapcsolatos témákról itt a Kölökneten is, ahol az eseményekről is igyekszünk majd áttekintő beszámolókat adni.
