Válságjelek másfél évtizede
Megállt az idő a szakképzésben
A szakiskolai oktatás, a szakmunkásképzés területén már a rendszerváltást követő években markánsan megmutatkoztak azok a válságjelek, melyek egyértelműen világossá tették, hogy változtatásokra van szükség – áll már abban a tanulmányban, amit 1996-ban közöltek "A szakmunkásképzés fejlesztésének alternatívái" címmel. A számos szakmai értékelésben megfogalmazódott helyzetelemzés és javaslatok olyan érzéssel töltik el a téma iránt érdeklődőket, mintha megállt volna az idő. Sőt az átgondolt, az oktatási rendszer egészéhez igazodó szervezeti átalakítás hiánya csak még aggasztóbb állapotba hagyta sorvadni a szakképzés Magyarországon. Érdemes felidézni néhány gondolatot a kilencvenes évek közepén megfogalmazott elemzésekből.
A fokozatosan romló beiskolázási arányok és a végzettek korlátozott elhelyezkedési esélyei már a 90-es évek elején nyilvánvalóvá tették a hagyományos szakmunkásképzés átalakításának szükségességét – állapítja meg értékelésében Liskó Ilona. A rendszerváltást követő első kormányzati ciklusban azonban az oktatáspolitikának a szakképzés szerkezeti problémájára vonatkozóan ugyanúgy nem volt határozott elképzelése, mint az oktatási rendszer egyéb kérdéseit illetően.
Másfél évtizeddel ezelőtt az oktatási műhelyek ösztönösen reagáltak a történésekre. A koncepciótlanság és az intézmények által már a 80-as évek végén kivívott autonóm jogosítványok azt eredményezték, hogy a 90-es évek elején a szakképzésben is tömegessé vált az intézmények átalakítása, a belső innováció.
A szakmunkásképzés jövőjének elbizonytalanodása, az ide jelentkezők számának rohamos csökkenése, illetve a képzettek elhelyezkedési esélyeinek korlátozott volta különféle "túlélési stratégiák" alkalmazását kényszerítette ki az intézményekből. Az egyik célszerű megoldásnak az kínálkozott, hogy az intézmények képzési szerkezetüket a magasabb színvonalú, elméletigényesebb szakközépiskolai forma irányába bővítették.Ennek tudható be, hogy a 90-es években a szakképző intézmények között a korábbi tiszta típusú szakmunkásképzők helyett sorra létesültek a szakközépiskolákkal közös fenntartású, vegyes típusú szakképző iskolák, amelyekben helyenként már speciális szakiskolai osztályok, sőt technikumi és gimnáziumi osztályok is helyet kaptak.
1982/83-ban a szakmunkásképzést folytató iskoláknak még a 70%-a önálló szakmunkásképző volt és csak 30%-uk volt szakközépiskolával közös fenntartású. 1994-ben viszont ugyanezen iskoláknak már csak a 23%-a volt önálló szakmunkásképző és 77%-uk volt szakközépiskolával közös fenntartású. Ez az intézmény-átalakítási tendencia azóta is folyamatban van, erre utal, hogy az általunk 1993-ban megkérdezett igazgatók többsége is további átalakításokra készült.
