„Fogadóóra” a Kossuth téren
A rendhagyó fogadóórát a Hálózat a Tanszabadságért elnevezésű civil szerveződés rendezi november 14. óta a Parlament előtt. Tagjai naponta reggeltől estig várják mindazokat, akiket érdekel, hogyan alakul a magyar közoktatás. A szülők számára egy olyan esemény, ahol gyermekeik jelenéről és jövőjéről is szó esik, különösen fontos lehet.
Hálózat a Tanszabadságért
Október 12-én a kormány honlapján megjelent a köznevelésről szóló törvény tervezete, amelyre az oktatási államtitkárság október 25-ig várt véleményt. Ebben az időszakban több civil szerveződés is létrejött, melyek tiltakoztak a törvénytervezet ellen. Ezek sorában szerveződött meg a Szülők az iskolákért elnevezésű Facebook csoport,amelynek vezetői a HAT alapítói között is szerepelnek. (A Szülői Hálózat létrehozójával, Nádori Lídiával később olvasható majd beszélgetés.)
MTI Fotó: Kovács Tamás
November 4-én jött létre a Hálózat a Tanszabadságért (HAT) elnevezésű szerveződés, amely alapító nyilatkozatában célul tűzte ki a közoktatási-köznevelési rendszer állapotának és az ezzel kapcsolatos jogalkotási folyamatnak a figyelemmel kísérését éa a jogsértő törvényalkotás elleni fellépést. Célja megvalósításához törekszik kapcsolatba lépni a közoktatásban-köznevelésben érintett társadalmi szereplőkkel, ezen belül hangsúlyosan a szülőkkel, és igyekszik bevonni őket a folyamatba.
Nem csupán a pedagógusokat, hanem a tanulókat is tájékoztatni kívánja demokratikus és méltányos oktatásukhoz fűződő jogaikról. A szervezetnek, amelyhez a szervezet honlapján lehet csatlakozni, jelenleg kis híján 650 regisztrált tagja van, közülük számosan szülői minőségükben jelentkeztek fel.
A HAT szerint a készülő jogszabály gyerek- és családellenes. Ezt a korai szelekció, "a tehetséggondozásnak nevezett elitképzés", a tankötelezettség korhatárának leszállítása, a délután 4 óráig tartó kötelező iskolába járás, a szakiskolás gyerekek kizárása a nemzeti alaptanterv szerinti tanulásból, "a tanulási zsákutcának tekinthető Hídprogram", a gimnáziumi férőhelyek korlátozása, a kisiskolák tervezett bezárása, valamint a diákjogok és a szülők beleszólási jogának korlátozása alapján állítják.
A HAT úgy véli, hogy a törvény pedagógusellenes is, mivel jelentősen megnövelik a pedagógusok munkaterhelését, és ezzel egyidejűleg jelentősen csökkentik a jövedelmüket. Az óvodák-iskolák munkájának leglényegesebb kérdéseiben, mivel ezeket központilag határozzák meg, megszűnik a pedagógusok döntési lehetősége, megszűnik szakmai önállóságuk.
Fogadóóra
A HAT 2011 november 15-én, a nemzeti köznevelésről szóló törvény általános vitájának kezdetekor tartotta Fogadóóra elnevezésű demonstrációjának nyitóakcióját a Parlament előtt.
Az esemény Facebook-oldala szerint „miközben ők odabent elkezdenek lebontani valamit, mi idekint felépítjük a törvénytervezet elmaradt társadalmi párbeszédének helyszínéül szolgáló sátrunkat". A szervezők azt ígérik, hogy bár a sátrat este lebontják, másnap újra megadják „a lehetőséget, hogy visszavonják a törvényt - és így teszünk egészen a végszavazásig”.
A megnyitás óta a Hálózat naponta megtartja a fogadóórát, amelynek programját rendszeresen közlik a honlapjukon. Az arra járók oda-odamennek beszélgetni, érdeklődnek, vélemény nyilvánítanak.Az eseményekről folyamatosan jelennek meg híradások a napi sajtóban és a Facebookon.
Megkérdeztük az egyik ötletgazdát, mi motiválta őket e kezdeményezés elindításában. Nádori Lídia műfordítóval, a Szülői Hálózat alapítójával Villányi Judit beszélgetett.
V.J.: Hogyan jött az ötlet a Fogadóóra elnevezéssel? miért nem tüntetés?
N.L.: Fontosnak tartottuk, hogy első lépésben - amíg még nem késő, vagyis amíg még tart a törvénytervezet vitája - jelezzük: mi változatlanul készek vagyunk a párbeszédre. Fogadóórát tartunk a Parlament előtt, ez persze játékos utalás az iskolára, de arra is, hogy várjuk a képviselőket, döntéshozókat. Nekünk nem olyan egyszerű oda bejutni, mint nekik ki, mihozzánk.
V.J. Hány szülő vett részt egy-egy napon?
N. L. Nemcsak szülők jöttek! Bárkivel beszélgettünk, aki arra járt. Még turistákkal is, akik érdeklődéssel olvasták angol-német nyelvű anyagainkat. De néhány parlamenti képviselővel is találkoztunk, persze az ellenzékből.
V. J. Hány pedagógus vett részt egy-egy napon?
N.L. Mindig legalább ketten kint voltak, de volt olyan időszak, amikor 5-6 aktivistánk is a helyszínen volt. Egyébként fontosnak tartom megjegyezni, hogy nemcsak pedagógusok alkotják a HAT-ot, én például a Szülői Hálózat tagjaként valóban "csak" szülő vagyok, nem oktatásügyi szakember.
V. J. Kialakult-e kapcsolat a házbeli és a ház körül zajló események között?
N.L. Annyiban igen, hogy a hírünk eljutott a Házba. Amúgy dr. Hoffmann Rózsa államtitkár asszony minden nyilatkozatával úgy próbálja beállítani a HAT résztvevőit, mintha mi ezt az egészet azért csinálnánk, mert a régi rendszer haszonélvezői voltunk... Hát erről azért tudnánk mesélni HAT-társaimmal.
V. J. Mi a tanulsága a szervezkedésnek?
N.L. Hogy sokkal többen kell lennünk. Sajnos az egyetértő nyilatkozat, egy aláírás, egy like-gomb megnyomása a facebookon nem elegendő, ha arról van szó, hogy a téli hidegben reggeltől estig tartalmas programmal kell kint lennünk a Kossuth téren. Azért az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy sokan, akikre nem is számítottunk, jelentkeztek, és hathatósan közreműködtek az akciókban.
V. J. Ha újból kezdenék, mit csinálnának másképpen?
N. L. Attól függ, honnan kéne újból kezdeni. :) Ha a technikai lebonyolításra gondol: persze, lehetett volna sokkal komfortosabbra szervezni a dolgot, rengeteg pénzből. (Így is mélyen a zsebünkbe nyúltunk.) De a helyzet az, hogy mi mindig egy adott helyzetre kell, hogy reagáljunk. Nem tudhattuk, hogy az államtitkárság, meg sem várva a szakmai vélemények beérkezésének határidejét, már keresztülveri a kormányülésen a tervezetet. Nekünk, írd és mondd, összesen volt húsz napunk arra, hogy
1. megalakuljunk,
2. eldöntsük, hogy reagálunk az eseményekre,
3. kitaláljuk a reakciók mikéntjét,
4. megszervezzük az eseményeket.
Ott bent a jól fűtött parlamentben a képviselők és a kormánytagok főállásban, magas fizetésért diktálnak egy eszelős iramot, és mi úgy döntöttünk, hogy munkánk mellett, nulla forintból igenis reagálunk - amennyire ennyi idő alatt lehet jól, hatékonyan reagálni. Úgy érzem, mindent megtettünk, ami emberileg lehetséges, és továbbra is kitartunk elhatározásunk mellett.