Elöregszik a pedagógus társadalom
Rohamosan csökken a harminc év alatti tanárok aránya. 2001-ben még 16 százalék volt arányuk, 2010-ben már csak 9 százalék. Ma még valóban a gyerekszámhoz képest magasabb a pedagóguslétszám, de bizonyos szakokon (természettudományok, idegen nyelv) már gondok vannak, hosszú távon pedig az oktatás mindennapos menetét veszélyeztetheti az állandósuló tanárhiány.
Pedagógusok létszáma korcsoportok szerint, 2001, 2005, 2010
Forrás: KIR-STAT
Nagyításért kattintson az ábrára!
Európa több országában már tanárhiány van, és úgy tűnik nemsokára nálunk is megjelenik ez az eddig nem tapasztalt jelenség. Míg a kilencvenes és kétezres években leginkább az volt a gond, hogy fajlagosan kevés tanuló jutott egy pedagógusra, amit nem tudott a rendszer finanszírozni, most úgy tűnik, sikerül átesni a ló másik oldalára.
A mai pedagógusok zöme negyven éven felüli, viszont utánpótlás nincs. Ennek okai sokrétűek. Egyrészt a ma már tényleg arcpirítóan alacsony tanári jövedelmek nem vonzzák a fiatalokat, másrészt pedig az a kevés elszánt fiatal is nehezen tud belépni az idősebbek által telített pedagógusi munkaerőpiacra.
Már ma is lasszóval kell fogni a fizika tanárokat, de valószínűleg más területeken is lesznek hiányok. Ezt a problémát a jelenlegi oktatáspolitika egy helyettesítési rendszerrel próbálja orvosolni, ahol egy megadott tanári poolból lehet majd kirendelni az éppen megfelelő szakos tanárt oda, ahol hirtelen tanárhiány alakul ki.
Az ilyen ad hoc kirendelt tanárok viszont tényleg csak a kötelező tananyagot fogják „letanítani”, arra vajmi kevés lehetőségük lesz, hogy a tanulók egyéni fejlődését hosszabb ideig nyomon kövessék és egyénre szabott pedagógiát tudjanak nyújtani. Erre úgy tűnik ma már nincs igény az oktatáspolitika részéről.
Bár az is lehet, hogy arra gondolnak, hogy olyan sok fiatal menekül megy el majd külföldre, hogy valóban alig lesz gyerek, akit tanítani kell. Hát, hacsak így nem.
