Nem szakrendszerű oktatás

Hogyan történik mindez?

A 2008/2009-es tanévben csak az ötödik osztályban, majd jövő évtől az ötödik-hatodik osztályban kötelező a nem-szakrendszerű oktatás. Az idei bevezető évben a tanórák legalább 20%-át, jövő évtől pedig 25-50%-át kell ebben a formában megszervezni. Az intézkedés csak az ötödik-hatodik évfolyamot érinti; a hetedik-nyolcadik osztályban felmenő rendszerben sem változik a tananyagfeldolgozás módja. Az, hogy az iskolák hogyan valósítják meg a nem-szakrendszerű foglalkozásokat, az egyes intézményeken múlik.

Témanapok, témahetek

Vonzó és hatékony módszer lehet a nem-szakrendszerű oktatás megvalósítására a témanapok és témahetek alkalmazása. Ilyenkor a tananyag egy részét élményszerű módon, „akcióban” sajátítják el a gyerekek. Bár egy profi témahét megszervezése komoly terhet ró a tantestületre, az általános tapasztalat szerint mindez sokszorosan megtérül; és nemcsak a kiváló hangulatban, de a gyerekek által elsajátított tudás mennyiségében és minőségében is. Látni kell azonban, hogy a tanítási idő 20%-ára vonatkozó elvárás heti egy témanap, illetve a tanév során hét témahét megtartását tenné szükségessé; nem valószínű tehát, hogy az iskolák a nem-szakrendszerű oktatás megszervezésére vonatkozó kötelezettségüket teljes egészében ezen a módon teljesítsék.

Készségfejlesztő foglalkozások

Ahol ezt az utat választják, ott újszerű foglalkozások fognak megjelenni a gyerekek órarendjében (például kommunikáció, szövegértés-szövegalkotás, térben-időben tájékozódás, stb.). Ilyenkor az egyes hagyományos tantárgyak bizonyos tartalmait „kiszervezik” ezekbe a készségfejlesztő tantárgyakba (például a térképolvasáson keresztül dolgoznak fel történelmi ismereteket – lásd térben-időben tájékozódás). Körülbelül napi egy ilyen típusú készségfejlesztő fogllakozásnak kell megjelennie az órarendben ahhoz, hogy mindez lefedje a rendelkezésben szereplő kötelezettséget.

Epochális foglalkozások

Előfordul, hogy a készségfejlesztő foglalkozásokat korszakokba – úgynevezett epochákba – szervezik. Ilyenkor néhány hétig egy adott foglalkozáson vesznek részt a gyerekek, majd egy következő korszakban más típusú foglalkozáson (szokás például a félévek elejére tanulásmódszertan epochákat beiktatni, s a félév későbbi időszakában ugyanezt az időkeretet más tevékenységgel kitölteni).

Kompetenciafejlesztő tananyagok és módszerek

Lehetséges megoldás, hogy egy-egy hagyományos tantárgyat „állítanak át” a készségfejlesztő módszertanra. Az elmúlt évek tananyagfejlesztései során értékes kompetenciafejlesztő tananyagok készültek magyar nyelv és irodalomból, valamint matematikából. Ahol ezt a feldolgozási módot választják, ott a gyerek órarendjén semmi nem fog látszani a „nem-szakrendszerű” oktatásból, ám újszerű módszerekkel – sok kreatív, készségfejlesztő gyakorlattal – fogja tanulni a magyart és/vagy a matematikát.

Tér- és időkeretek

Ahol az első három megoldást alkalmazzák, ott fel kell készülni arra, hogy újszerű tér- és időszervezési stratégiákkal találkozhatunk (az epochális oktatás önmagában is ilyen). A készségfejlesztő foglalkozások ugyanis  rugalmasabb időkereteket, lehetőleg hosszabb foglalkozásokat igényelnek. Lehet, hogy „duplaórák” kerülnek az órarendbe, s – ami jobban igénybe veszi a család szervezési potenciálját – lehet, hogy megnövekszik az iskolán kívüli tanítási napok száma...

Minden mozgásban!

A legvalószínűbb az, hogy az iskolák a fent felsorolt lehetőségek kombinációjából állítják össze a nekik leginkább megfelelő megoldást. Mindez, az adott iskolai keretek között, számukra sem jelent egyszerű feladatot. A 2008/2009-es tanév egyfajta élesben zajló főpróba, a nem-szakrendszerű oktatás 2009-es, további bővítése előtt. A tét nagy, az ötödik-hatodikosok iskolai életének tetemes része: (jövőre már) 25-50%-a. Jó lenne minden iskolában megnyugtatóan kitalálni...