Kooperatív tanítás

A modern tanítási stratégiák körében leginkább a kooperatív tanítás-tanulás terjedt el. Biztosak lehetünk benne, ha gyermekünknek kellene döntenie (és miért is ne?), hogy olyan tanítási órán szeretne-e részt venni, amelyiknek legalább egy részében ezzel a technikával látta dolgozni a gyerekeket, vagy olyan órán, amely végig frontálisan szervezett volt, az előbbit választaná. Azt választaná, ahol látta, hogy a gyerekek 3-6 fős csoportokban, oldott légkörben, mind örömmel dolgoztak, egymással beszélhettek közben, mindenkinek volt lehetősége szereplésre, méghozzá úgy, hogy nem egy egész osztály, plusz a tanár előtt kellett – esetleg szorongva, lámpalázzal küzdve – megnyilatkoznia.

Miért jó?

Ez a munkaforma lehetővé teszi a gyermekek között meglévő különbségek (képességek, érdeklődés, megelőző tudás, kulturális háttér, személyiségvonások stb.) figyelembe vételét. A tananyag jobb megértésében nagy szerepe van annak, hogy a kortársak gondolkodási sémái közelebb állnak egymáshoz, mint a tanáréhoz, így a tanulók egymás közti beszélgetése hatékony támogatást jelent a tanári magyarázatnak, ami természetesen a kooperatív tanítás során sem maradhat el. Ugyancsak a módszer fontos hozadéka, hogy a gyerekek megtapasztalják a team-munka sajátosságait. Képessé válnak az együttmunkálkodásra, amelyre felnőttként is nagy szükségük lehet majd.
Az általános iskolában leginkább az alsó tagozatos osztályokban alkalmazzák a kooperatív csoportmunkát. Mellette szól az óvodából iskolába való átmenet megkönnyítése, valamint az is, hogy a kisiskoláskor alapvető feladata azoknak a készségeknek, képességeknek a fejlesztése, amelyek biztos alapot jelentenek a további tanulmányok során. És bár a módszer meglehetősen időigényes, mégsem mondhatunk le róla, hiszen a tanulók meglévő tudásrendszerébe ezzel építhető be legeredményesebben, legszilárdabban egy-egy új ismeret.

Káosz vagy munkazaj?

A hagyományos tanítási órához képes ez a módszer látszólag felborítja a rendet, hiszen a kis csoportok önálló életre kelnek, szinte megszűnik számukra munkájuk közben a külvilág. Ilyenkor bizony nincs teljes csend, van viszont helyette halk moraj, munkazaj, műhelymunka, ahol senki sem unatkozik, hanem tevékenyen építi saját tudását. Ha ilyen órát látunk, fontos, hogy megfigyeljük: vajon tudja-e minden gyerek a dolgát, vajon mindenki fegyelmezetten, a feladathoz szükséges aktivitásokat végzi-e? Így tudjuk megkülönböztetni a jól szervezett munka nyüzsgését, zsongását a rosszul szervezett foglalkozás káoszától. (Természetesen, ahogy a frontális osztálymunkában, a kooperatív tanításban is lehet jó és rossz foglalkozást tartani.)

Személyre szóló megismerés!

A jól szervezett kooperatív órán a pedagógus nem azzal van elfoglalva, hogy előadásában el ne veszítse a fonalat, ehelyett van ideje figyelemmel kísérni a csoportok, egyes tanulók munkáját. Miközben a háttérből irányít, lehetősége van, hogy alaposan feltérképezze az egyes tanulók előrehaladását, amihez aztán precízen hozzáillesztheti majd a következő óra egyénre szabott feladatait.

Gondoljuk csak végig, mi a fontosabb? Kizárólag látványos, gördülékeny (csak a tanár szerepel főleg, de ő első perctől az utolsóig) tanítási órákon üljön-e fegyelmezetten iskolásunk, vagy úgy döntünk, mélységeiben is megismerjük, és igényeljük azokat a munkaformákat, melyekben gyermekünk is játszva tanulhat, jól érezheti magát, sokkal sikeresebb lehet, szilárdabb ismeretekhez juthat általa.

Annyi kiváló képessége van egy-egy embernek, amit nemcsak nem értékel a kizárólag hagyományos oktatási sémákkal operáló iskola, de fel sem ismer, mert nem teremt rá módot, hogy megmutatkozhasson. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk tökéletesen megismerhesse, elfogadhassa és képes legyen reálisan értékelni önmagát, saját értékeinek biztos tudatával, hittel és önbizalommal örömét lelje a napi iskolai munkában, feltétlenül olyan iskolát kell választanunk, amelyben a változatos módszerek alkalmazásával ezt lehetővé teszik számára. Egy olyan iskolát, melyben megkeresik és optimális szintre fejlesztik erősségeit, amikre biztonsággal építhet majd felnőtt életében is.

:

Kételkedő szülőknek segíthet, ha végigülnek legalább három hagyományosan szervezett tanítási órát. Halkan jegyzem meg, egy ilyen próba, - melynek során pusztán egy kisiskoláshoz hasonlóan, csendben kell befogadni a hallottakat három tanítási órán keresztül - még a legkonzervatívabb pedagógusokat is próbára teszi...