Iskola - tanulás - pedagógiai módszerek
A projektmódszer
A projektmódszert sok évtizeddel ezelőtt találták ki, a XX. század első felében, amikor a reformpedagógia bontogatta szárnyait. A reformpedagógia a herbarti pedagógiát akarta megreformálni, vagyis azt a poroszos iskolai rendet, amit a legtöbben azért ma is ismerünk: a tanár magyaráz, a diákok egymásnak háttal, a tanár és a katedra felé fordulnak. Bár sok tanuló van egyszerre jelen, de közöttünk nincs valódi interakció, ha kommunikálnak egymással, az akár büntetést is von maga után. Mindig mindenki csak azzal foglalkozhat, amit a tanár előír, a diákra a passzív befogadó szerep jut. Sokszor éles versenyben vannak egymással az osztálytársak, az együttműködésnek nincs terepe.
A reformpedagógia minden fent említett jellemvonáson igyekezett változtatni, követői sokféle módszert és eljárást dolgoztak ki. Ezek egyike a projektmódszer, amelynek a legfontosabb jellemzője a tanulók önállóságának nagy mértéke. Általában egy nagyobb lélegzetű, akár több héten át is tartó, komplex feladatot végeznek el a diákok, többnyire csoportosan, és tanári segítséggel, de nem tanári irányítással. Az irányító, a kezdeményező szerep ugyanis a projektben a tanulóké, a tervezéstől a megvalósításon át a munka lezárásáig.
A Pedagógiai Lexikon úgy fogalmaz, hogy „a projekt olyan oktatásszervezési eljárás, amely az oktatás menetét gyakorlati problémák megoldása köré csoportosítja”. Ez pedig egy újabb nagyon fontos kritériumot is mutat: valós problémahelyzetekre lehet csak jó projektet szervezni, méghozzá úgy, hogy a diákok is valós tevékenységeket végezzenek, ne csak szimulálják azt.
Egy projektben a diákok mindig alkotnak, a megismerési folyamatokat cselekvés tarkítja, és bár előfordulnak egyéni feladatok is, azért gyakori a kooperálás, sőt az is, hogy csak együtt, összefogva képesek a feladatot megoldani. Ez pedig az együttműködési készségüket is fejleszti, amire a felnőtt társadalomban legalább akkora szükségük lesz majd a boldoguláshoz, mint a konkrét ismeretekre, amelyeket az iskolában meg lehet szerezni.
Ha esetleg úgy tűnik, hogy ez a módszer a pedagógusok megkímélésére lett kitalálva, hiszen nekik nem sok feladatuk marad az iskolában, akkor ki kell ábrándítanunk az olvasót: egy igazán jó projektet a háttérben maradva irányítani a legnehezebb feladatok egyike. Valószínűleg azért is nem terjedt még el széles körben a magyar iskolákban, mert csak kevesen vannak a tanárok között, akik jól értik és képesek jól is alkalmazni a napi gyakorlatukban ezt a módszert.
