Öt módszer tanároknak, hogy kedvesebbek legyenek magukkal
Még várat magára a meleg tavasz, de a terhelések nem csökkennek, a kimerültség bármikor ránk törhet, vagy már el is ért. Ilyenkor sokan még jobban ostorozzák magukat, és ez senkinek nem jó. Hisz a pedagógus is csak akkor tud adni derűt, erőt és kiegyensúlyozottságot, ha neki magának van.. Öt pont a saját magunk jóllétéhez, amihez senki nem kell, csak Ön. És az elhatározása. Shanna Peeples cikkét a Huffingtonpost.com oldalról Tóth Katalin, pedagógus fordította le és a Modern Iskola közölte.
“Huszonéves koromban gyakran tört rám ijedtségérzés. Ilyenkor fogtam egy papírzacskót, és addig fújtam bele kapkodva a levegőt, amíg meg nem szabadultam a félelemtől. Harminc fölött kétszer is az ügyeleten kötöttem ki olyan súlyos pánikrohammal, hogy azt hittem, infarktusom van.Talán van valami véletlenszerű abban is, hogy első, magas stressz-szinttel járó foglalkozásomat, az újságírást lecseréltem egy másik hasonlóra- a tanításra. (A szerző Shanna Peeples, középiskolai angoltanár Amarilloban, Texasban, az Egyesült Államokban. 2015-ben megkapta az Év Tanára címet. Előadói és tanártréneri munkásságot is folytat.)
Mivel szégyelltem, hogy valami nem stimmel velem, pánikrohamomat és idegességemet titokban tartottam. Világos volt, hogy valami baj van, és az is, hogy ennek oka mélyen a személyiségben gyökeredzett. A természet jócskán megáldott munkaszeretettel, ez azonban káros mellékhatásokkal járt: súlyos idegességgel és önutálattal. A kedvesség valami olyasmi volt, amit bárkinek tudtam adni, bárkinek, magamon kívül. És úgy látom, elég sok tanár ugyanezzel a problémával küzd. Talán azért,mert a szakma sötét oldala ösztönzi az egymástól való kölcsönös függést, a mártíromságot, a mérgező szintű bűntudatot és az önhibáztatást. A tanárok rendszerint nem kedvesek magukkal.
Az Othelloban Shakespeare ezt írta: “Testünk a kert, akaratunk a kertész”. Tehát tőlünk függ, hogy jó vagy rossz dolog alakul-e ki bennünk. Ezért mostantól legyünk kedvesek magunkkal. E nélkül az alap nélkül mindegy, hogy milyen technikát használunk, mindegy, hogy milyen stratégiát követünk, csak kiégetjük magunkat, és senki számára ne leszünk hasznosak.
Nem akartam újévkor megírni ezt a cikket, nehogy valaki újévi fogadalomnak vegye. Februárban már minden diéta elmúlt, megérkeztek a karácsonyi számlák, ismét rosszabb az idő és minden sötétnek és lehangolónak látszik. Úgy tűnik, itt az ideje felkészülni a viharokra, főleg azokra, amelyeket a tavaszi vizsgákkal járó stressz vált ki.
Két író inspirált arra, hogy összeállítsak egy tanároknak szóló listát arról, hogy hogyan lehetünk kedvesek magunkhoz. Valamennyi megadott link olyan (angol nyelvű) forrásokhoz vezet el, amelyek segítettek nekem boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élni, és hozzájárultak ahhoz, hogy kedvesebb legyek magamhoz – és másokhoz is.
Szervezz konferenciát magaddal!
Adj magadnak „tervezési és felkészülési időt”! Hagyj magadnak egy 15-30 perces időtartamot a nap elején vagy végén arra, hogy magaddal törődj. Tápláld a fejedet és a szívedet olvasással, zenehallgatással, nézz valami olyat,amit inspirálónak találsz, ami segít abban, hogy megértsd saját magad, vagy ami olyan helyre vezet, amire kíváncsi leszel, és amelyek segítenek neked észrevenni, hogy van jóság a világban. (Az angol nyelvű TED előadások, melyeket a szerző a “leginspirálóbbnak” nevez, bátran helyettesíthetők hazai, magyarok által előadott vagy magyar felirattal elérhető TED előadásokkal, melyeket itt lehet elérni!– a szerk.)
Erősítsd meg a belső mentorod
A legtöbb ember rendelkezik egy belső hanggal, amely mindent megjegyez, és minden hibát és hiányosságot kiemel. Némelyikünkben van egy belső mentor is, amely ujjong, amikor sikeresen teljesítünk egy feladatot. (A linkelt cikk címe: A kíváncsiság hatalma..- a szerk. ) Amikor külső vagy belső kritikával szembesülsz, próbáld azt a hangot megtalálni, amely emlékeztet, hogy mennyivel jobb lettél tavaly ilyenkorhoz viszonyítva. Természetesen sokat kell gyakorolni, hogy ilyen pozitív módon tudjuk megerősíteni magunkat, de képzeld el, hogy a mentorod olyan személy hangján szólít meg, aki mindig is kedvelt téged. Kérdezd meg magadtól, hogy mit mondana ez a személy a nehéz időkben. Azután, hagyd, hogy megismételje ezt a mentorod.
Alakíts ki reflektív gyakorlatot!
Vezess digitális vagy hagyományos naplót! Én akkor próbálom ezt írogatni, amikor már mindenki elmegy az épületből és még mielőtt hazaindulnék. Kezdd úgy, hogy adsz magadnak 10 percet, és átgondolod ezt a három kérdést:
-
Mi ment jól?
-
Mi nem ment olyan jól?
-
Mit akarok csinálni?
A kérdések általában eszedbe juttatják a sikereidet, amelyeket amúgy gyakran figyelmen kívül hagynál, és hozzákötnek a valósághoz, hogy lásd, miben kell fejlődnöd. Az utolsó kérdés segít abban, hogy a hibákon való rágódás helyett reményt alakítsunk ki, és hogy alaposabb képet kapjunk tevékenységeinkről.
A cikk folytatása itt olvasható!
