Mitől jó tanár a tanár?
Aki tudja, azt csinálja? Aki nem tudja, azt tanítja? Egy biztos, hogy a sorrend: először tapasztald meg azt, amit továbbadsz, vagyis csináld, hogy aztán a tapasztalatok bevonásával taníthasd! – Erre az írásra valójában nem egy pedagógiai honlapon bukkantunk, s nem is a közoktatásról szól, de érdemes átnézni a szempontrendszerét, hátha van azonosság.
Mitől jó tanár a tanár?
Sokan kerestek már meg azzal, hogy tanácstalanok abban a tekintetben, hogy sok tanfolyam létezik a palettán, de honnan döntheti el egy ember, hogy kihez menjen tanulni? Először egy történet jutott az eszembe a saját tapasztalatomból. Egyszer egy tanítványom eljött egy négy napos tanfolyamra, és már a kurzus felénél kiírta egy közösségi oldalon, hogy „ebből a módszerből tanfolyamot fogok tartani.” Aztán teltek múltak a hetek, és rengeteg olyan kérdéssel keresett meg, amiből egyértelműen láttam, hogy még nem állt a fejében össze teljesen a módszer. Pár hónap múlva tényleg elindította a tanfolyamait, és amikor megkérdeztem, hogy miből gondolja, hogy már alkalmas a tudása a tanításra, azt válaszolta, hogy van tanítási rutinja, és szerinte ez a lényeg. A másik kérdésemre – vajon hogyan lehet úgy tanítani valamit, hogy még nem érti teljesen a módszert – azt válaszolta, hogy azért tart egyelőre kevés tanfolyamot, mert még tényleg nem érti a módszert “annyira”…
Az én felfogásom a tanításról az, hogy nem elég egy módszert megérteni és a sem elég a tanítási rutin, ezeknél fontosabb a tapasztalat. Ezt nem lehet pár hónap alatt megszerezni. A tapasztalathoz idő kell. Ki kell próbálni, hogy amit tanultunk, az működik-e, és kellenek azok az új tapasztalások, amelyeket a tanár sosem tud teljes körűen megtanítani a tanfolyamon, mert maga a tapasztalat mutatja meg a részleteket. Persze, ha így nézzük, akkor az egész élet egy tapasztalás és egy befejezetlen történet, ezért felmerül a kérdés, hogy hol van az arany középút? Nincs olyan recept, hogy ha 100 alkalommal kipróbáltál egy módszert, akkor biztosan tudsz mindent, hiszen tapasztalatszerzés közben folyamatosan lehet és kell is tanulni.
Forrás: KATT a képre!
Amikor egy módszer használata közben már nincs kétsége a felhasználónak arról, hogy a módszer működik, amikor a módszer használója nem izgul azon, hogy vajon sikerül-e használni, az már egy jó alap. Persze mindig kérdésben kell maradni. Tudni kell megkérdőjelezni, tudni kell új kérdéseket feltenni a munka közben, mert így jönnek az új információk a meglévő tudáshoz. A jól feltett kérdés tovább visz az úton. Akinek ebben a folyamatban lesz rutinja, vagyis úgy használ egy módszert, hogy a használat közben nem kell gondolkodnia, mégis kérdésben tud maradni és észrevenni az új információkat, szerintem az készen áll arra, hogy továbbadja tudását.
Ehhez kell kapcsolódnia egy olyan adottságnak, amit úgy nevezünk, hogy előadói képesség. Tudni kell fenntartani a figyelmet, jól fogalmazni. A személyes tapasztalatokat úgy kell előadni, hogy élmény legyen. Az élmény a legjobb dolog arra, hogy az információ bejusson, hasson. A nevetés, a sírás jelenléte is az a hatás, ami a tanulást segíti.
A tanárnak képesnek kell lenni a szintetizáló gondolkodásra, vagyis a tanfolyamon felmerülő kérdéseknél nem elég csak a tanfolyam anyagának az ismerete, hanem más módszerek ismerete is segíti a válaszadást. A tanárnak KÉPBEN kell lennie!
Fontos szempont a tanításban az is, hogy amiről beszél az ember, abban hiteles legyen, vagyis a tanár élete visszaigazolja a tudását a saját életében. Az nem működik, hogy ha valaki elmagyaráz valamit, hogy hogy kell csinálni, de ő maga tanárként nem úgy csinálja.
