Mit jelent az iskola elutasítása gyerekkorban?
Sok iskola előtt álló gyereknek olyan viselkedési vagy érzelmi problémái vannak, amelyeket gyakran nehéz diagnosztizálni. Ezekben az esetekben a jól körülhatárolható tünetegyüttesek helyett egy vagy több problémás területről beszélhetünk.
Ilyen például a dühroham, a félelmek, a szorongás. A gyerekek problémái sokszor spontán megoldódnak, de azok, amelyek hosszabban is fennállnak, legtöbbször visszavezethetők a korábbi évekre. Sok ellenálló, dacos gyereknél tapasztalható a túlérzékenység, ingerlékenység és dühkitörések. Azok a gyerekek, akiknél szeparációs szorongás van jelen, ragaszkodók és sokkal inkább visszahúzódók. Az ADHD-s, azaz figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral küzdő gyerekek túlzottan aktívak, impulzívak és figyelmetlenek.
Milyen helyzetekben jelentkezhet az iskolaelutasítás?
Tudnunk kell, hogy az iskolaelutasítás nem klinikai diagnózis, hanem tünet. Valami bujkál a mélyben, a gyerek lelkében, ami így nyilvánul meg. Az iskola elutasítása a következő élethelyzetekben jelentkezhet:
- iskolakezdés
- iskolaváltás
- kora kamaszkor
Miben nyilvánul meg az iskola elutasítása?
- A gyerek visszautasítja az iskolába menést vagy elmegy, de idő előtt visszafordul.
- A gyerek egyértelműen kifejezi félelmét az iskolába meneteltől vagy az otthoelhagyásától. Szemben az iskolakerüléssel, ahol mindezt nyíltan nem vállalja.
- Gyakran tetten érhető egy külső ok (például tanárváltás, iskolaváltás, egy barát elvesztése).
- Gyakran szomatikus formát ölt: fejfájás, gyomorfájás, hányinger, szédülés és egyéb tünetek az iskolába indulást megelőzően, melyek hétvégén enyhülnek vagy teljesen megszűnnek. A szomatizáció esetében előfordulhat, hogy a gyerek nyíltan nem vállalja fel a félelmét.
Ezeknek a gyerekeknek alacsony az önértékelése, önbizalomhiányban is szenvedhetnek. Ugyanakkor jellemzően átlagos intelligenciával rendelkeznek, ezért sokszor az is megnyugtatja őket, ha ezt például IQ-tesztekkel bizonyítják a szakemberek. Elmondható az is, hogy meglehetősen konformisták, könnyen befolyásolhatók, és sok esetben a kisebbséghez tartoznak, peremhelyzetűek. Ami pedig a jelenség hátterében állhat, az egyrészről a gyermek ellenállása, másrészről a szülők nem megfelelő nevelési stratégiái. Az iskola elutasításához konkrét diagnózisok is köthetők. Ilyen a leggyakrabban előforduló szeparációs szorongás, valamint egy speciális fóbia jelenléte, amelyben az iskola elutasítása a tünet maga (nem meri elhagyni a lakását). Serdülőknél gyakori előzmény lehet a gyermekkori depresszió (lásd VIII. fejezet).
Mit tehetünk szülőként?
Ha felismertük, hogy mi a probléma, de a megoldást még nem tudjuk, ne féljünk szakemberhez fordulni. A korai beavatkozás mindig sokkal eredményesebb! A szülőknek nagyon fontos szerepük van a probléma kezelésében, hiszen gyerekük első számú szakértői. A szakemberek a gyerekek mellett a szülőkkel és az őket körülvevő környezettel is foglalkoznak majd, hogy minél sikeresebb legyen a probléma kezelése és megoldása. Természetesen minél több problémás terület rajzolódik ki, annál sokrétűbb lesz a megoldás is.Fontos szem előtt tartani, hogy a tüneteket a gyermek nem növi ki, ezért elengedhetetlen a szakemberekkel való szülői együttműködés. Bátran kérjünk információt és osszuk meg esetleges aggodalmainkat, félelmeinket is.
A problémák kezelésében a viselkedésterápia a leghatékonyabb, de a szakemberek mindig személyre szabottan gondolkodnak, amikor terápiás módszert választanak. A szülők legapróbb elbizonytalanodására is rezonálnak a gyerekek, ezért gyakran javasolják a szakemberek a családterápiát.
A terápia sikerességéhez motivált szülőkre és támogató pedagógusokra van szükség.
Nagyon fontos, hogy az iskolába való visszaszoktatás fokozatos legyen, különösen azoknál a gyerekeknél, akiknél a szorongásszint magas. Sok szülő és gyerek is hajlamos az iskolaváltást választani, de az nem a problémát oldja meg, csak a tüneteket szünteti meg egy időre. Nagy valószínűséggel, esetleg más formában, de újra jelentkezni fognak. Gyógyszerszedés egyedül a fóbián alapuló iskolaelutasítás esetén lehet szükséges, csakis egyéb terápiás beavatkozás kiegészít