Mindannyian fáradunk: hogyan segíthet tanév végén a szülő?

Bár a két fenti helyzet feszültsége nagyon is eltérő, megoldásuk hasonló alapokra épül. A szülői érzelmektől, indulatoktól el kell jutnunk egy megértő, de a célt szem elől nem tévesztő hozzáállásig. Feltétlenül fontos, hogy határozott és világos célokat tűzzünk ki - lehetőleg a gyerekkel közösen -, de vélhetően felismerjük, hogy az indulatosság és egyoldalú keménység, követelés nem vezet eredményre. Párbeszédre van szükség és reális célok meghatározására.

A tavaszi fáradtság és a tanév végi kifáradás egybeesése megterheli a gyermekek szervezetét. A tanév során begyűjtött rossz iskolai osztályzatok, esetleges kudarcok is - bármilyen ok áll mögöttük -, inkább gátolják a gyerekeket abban, hogy erőfeszítéseket tegyen a tanulásban.  Lélekben a gyerekek már a nyári szünetre készülnek, de még előttük áll néhány felelés, felmérő megírása. Sokszor még az önállóbb, nagyobb önfegyelemmel rendelkező gyerekek is feladják és nehezen bírnak a tanulásra koncentrálni.

Hogyan segíthetünk gyerekeinknek erőfeszítéseket tenni, tanulni a tanév végén?

• Figyeljünk a vitaminbevitelre és a gyerek táplálkozására. Kiskamasznál, kamasznál ez már nehezebben követhető és könnyen előfordul, hogy késő tavasszal súlyos vitaminhiánnyal küzd a gyerek, ami komoly akadályt jelent a koncentrációban, a gondolkodásban, a figyelem fenntartásában.

• Szervezzük úgy a napot, hogy megfelelő alvásmennyiségre legyen lehetőség. Este már a pihenés a fontos, a számonkérés, ellenőrzés, noszogatás jobb, ha korábban történik.

• Beszéljük meg a szülők és gyerek közösen, hogy mi lehet a reális cél, mi az, ami a tanulás terén vállalható és elérhető. A túl magas mérce inkább hátráltatja és elerőtleníti a gyereket, mintsem motiválja. A közösen meghatározott cél elérésére készítsünk tervet és nézzük meg, hogy miben segíthetünk a gyereknek, hogy a kívánt célt elérje. Azt is pontosítsuk - akkor is, ha számunkra egyértelmű -, hogy mik a gyerek feladatai, vállalásai. Ezt követően szorosan kövessük, hogy ki hogyan tartja magát a megbeszélt tervhez, hogyan teljesíti a vállalt feladatait.

• Segítsünk nekik megtervezni / vagy kisebbeknél tervezzük meg/ a heti tanrendjüket. Nézzük át az összes napot: mikor miből írnak, mikor van lehetőség felelésre, mikor jön haza a gyerek az iskolából, mikor tanul, mikor eszik és mikor fekszik le este.

• Ne csak az összeállításban, hanem a "házi tanrend" betartásában is segítsünk: kérdezzünk rá, hol tart a tanulással, van- e szüksége segítségre. Ha lehet, ne hagyjuk magára: legyünk jelen, legyünk elérhetőek számára, hogy ha akar kérdezhessen. Ha segít neki a külső kontroll a tanulásban, kérdezzük ki. Ha nem kér segítséget, akkor is ránézhetünk néha, egy- két támogató jó szó is sokat jelent számára. Érdemes az arra a napra kitűzött tanulási idő kezdetén rákérdezni a gyereknél, hogy valóban elkezdett-e tanulni. Ezzel megelőzzük az mulasztást, a tanulás elhanyagolását és az ebből származó, sokszor súlyos konfliktusokat is.

• Az eddigieknél fokozottabban szakítsunk időt - minőségi időt - a gyerekre. A tanulmányi eredmények romlása mögött lelki problémák is állhatnak, amelyeken mindenképpen segít a meghitt együttlét, beszélgetés. Saját iskolai élményeink, anekdoták rendszerint érdeklik a gyerekeket, jó alapot nyújtanak a párbeszédre. Az egyszerűen csak fáradt gyereknek is jót tesz az érzelmi megerősítés, támogatás.

Az erőfeszítés - lazítás váltakozásában fontos az egyensúly megtalálása, korai életszakaszban felnőtt segítséggel. Ez rövid távon javíthatja a gyerek eredményeit, hosszú távon pedig modellt nyújt, kitartást, az energiák helyes beosztását eredményezi nehézségek, kimerülés esetén is.

Poszt itt