Milyen a jó iskolaigazgató?
A következő gondolatok arra szolgálnak, hogy az iskolaév elején ne bal lábbal keljünk fel, és a „Minden kezdet nehéz…” szlogent kiegészíthessük azzal, hogy „ … de megoldható!”. Efféle írásokkal mostanában tele van a net, de ez a cikk kifejezetten az ISKOLAIGAZGATÓKRÓL szól.
Vakáció? Mi az?
Az iskolaigazgató számára nem értelmezhető kifejezés a nyári vakáció. Mire lezárja a tanévet, kezdheti is tervezni a következőt. Noha a pihenés jár neki is, mégsem ugyanazt jelenti számára a nyár, mint a kollégáknak vagy a diákoknak. A jó vezető kihasználja, hogy nincs tanárokkal és diákokkal tele az épület, és nyugodtan felkészülhet az új tanévre. Becsüljük meg a munkáját, mert bizonyos esetekben százak életét befolyásolja a döntéseivel.
A változtatás jó
Egy magára – és munkájára –valamit is adó vezető egy terminus lezárása után elemzi a tapasztalatokat és az év közben történteket. A diákok és a szülők számára egyik év olyan, mint a másik, talán így van jól, mert azt jelenti, a változások belesimultak a tanév menetébe. Vannak azonban olyan helyzetek, amelyek kiválthatják a szülők és a diákok ellenállását, de a vezető azért foglal helyet a hierarchia csúcsán, hogy onnan, a magasból jól lássa az egész terepet, még azokat a (szem)pontokat is, amelyek a többiek számára rejtve vannak. Néha nem kis bátorság szükségeltetik meglépni azokat a dolgokat, amelyek szükségesek ugyan, de harccal járnak. A jó igazgató bátor – de nem vakmerő – harcos és kiváló stratéga. Az az iskola, ahol soha semmi nem változik, vagy eleve igen biztos és kiváló alapokról indult, vagy a középszerre hajt.
A nem pedagógus kollégák megbecsülése
Az iskolaigazgató nem csak a tanárok csoportját igazgatja: más munkatársakkal (már ahol még vannak ilyenek…) is együtt kell működnie, legyen az a gazdasági vezető, a gondnok, a portás, a takarítószemélyzet, a konyhások vagy a rendszergazda. Ők biztosítják a pedagógusok munkájának és a gyerekek hétköznapi életének a hátterét, megbecsülésük, ami nem egy-egy vállveregetést jelent, hanem a problémáik, felvetéseik felé mutatott érdeklődést, hatással van az egész intézmény működésére. Ha korrekt alapokon nyugvó szövetséget alkot az iskola minden dolgozója, az csak szolgálni fogja a jó ügyet. A magukról megfeledkezett portások vagy más alkalmazottak nemcsak a diákok életét keseríthetik meg (jó, néha igazuk van…), hanem a tanintézmény arculatát is kedvezőtlenül befolyásolják.
A jó kommunikáció fél siker
Szorosan kapcsolódik az előzőhöz a kommunikáció kérdése. Az értekezleteken sok minden elmondható, ki- és megbeszélhető, azonban a vállalatoknál már jól bevált belső kommunikációs eszközök rendszeres használata megerősítheti azt, hogy az igazgató és a pedagógusok egy és ugyanazon oldalon állnak (jobb esetben persze a diákok és a szülők sem kerülnek át a másikra…). Hírlevelek, intranet, megosztott dokumentumok, kérdőívek, belső levelezés, ne adj’ isten chat, FB-csoport vagy a számtalan infokommunikációs eszközök bármelyike bevethető, mert azzal az előnnyel járnak, hogy senki idejét nem rabolják, bármikor elővehetők és megnézhetők. Tudjuk, a Nagy Testvér mindenhol figyel, de bizonyos esetekben ezért (is) fizetik: az állandó jelenlét, a gyors visszacsatolások és reakciók lehetősége a hatékonyságot növelik.
A megfelelő hang a diákokkal
Az én gyerekem egy olyan gimnáziumba járt, ahol, ha az évnyitón/évzárón/más ünnepségeken fellépett az igazgató úr a dobogóra, tapsvihar tört ki. (Mi, szülők, akik belefásultunk az óvodai, iskolai tömegrendezvényekre, újra szerettünk iskolai rendezvényekre járni, talán jobban, mint a gyerekek.) Sosem kereste a diákok kegyeit olcsó eszközökkel, a tiszteletet a jelenlétével, a tekintélyével és a megfelelő hang megtalálásával vívta ki egyebek között. Nyilván egy sor más képessége és cselekedete is hozzájárult a jó kapcsolathoz – sokan boldogok lennének, ha csak ez utóbbival rendelkezne a főnökük, de az az iskolaigazgató, aki megtalálja azt az elegyet, amely megfelelően vegyíti a bajtársiasságot, a cinkosságot a szakértelemmel és a szigorral, már megnyert egy nagy csatát. Sok olyan iskola van, ahol az igazgató megközelíthetetlen a diákok számára, és a légy is megdermed a levegőben, ha belép a tanterembe, ez az attitűd azonban nem sokat segít majd jól felnőni…Ráadásul, a közösen, vagy irányítottan létrehozott és/vagy jól kommunikált szabályrendszer magát tartatja be anélkül, hogy korbáccsal kellene követésére a diákokat rávenni.
Ismerek olyan középiskolai osztályt – ma már nagymamák és nagypapák –, akik egészen annak haláláig meghívták az érettségi és egyéb találkozóikra az iskolájuk igazgatóját. Nem valami félreértelmezett kötelességtudatból, hanem azért, mert tisztelték és szerették. Vannak igen híres és generációkon átívelő karriert beteljesítő szakemberek, akiknek neve már életükben mélyen bevésődött a diákok és szüleik emlékezetébe – kifejezetten pozitív felhanggal. Noha egy iskolaigazgatónak nem igazán az a célja, hogy szépeket és jókat meséljenek róla a városban vagy a kerületben, s rettegett szakemberek is vezettek már olyan tanintézményt, amely kiváló képeségekkel és tudással bocsátotta útjukra nebulókat, az új kor kihívásai másfajta megközelítést igényelnek, s ez alól egy, a jövő reménységeivel teli intézmény sem bújhat ki.
