Zavar a negyedikesek mérése körül
Kompetenciamérés 2008
Az elmúlt napokban több sajtóhír látott napvilágot, miután botrányt szimatoltak abban, hogy a negyedikesekkel az elmúlt évek – bárki által hozzáférhető – tesztjeit íratták meg a május 29-i országos kompetenciamérésen. Holott ez történt már tavaly is, és nem véletlenül. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy mi történt valójában, és igyekszünk segítséget adni az események értelmezéséhez.
A kavarodást és az értelmezési zavarokat alapvetően az okozta, hogy a negyedikesek országos mérése más céllal és más szabályok szerint szerveződik, mint az idősebbeké; ám a sajtóban a két mérés mégis azonos címmel - Országos kompetenciamérés - szerepel.
Nem mindegy, hogy kompetenciát vagy készséget mérünk!
:
Kompetenciák és készségek
Ha röviden igyekszünk megragadni a kompetenciák és készségek közötti különbséget, azt mondhatjuk: a kompetencia fogalma azt jelenti, hogy valamely készségünket alkalmazni is tudjuk. Tehát készség például az olvasás és az írás készsége, míg kompetencia az ezeken alapuló szövegértés és szövegalkotás.
Míg a felsősök és középiskolások számára 2001 óta rendszeresen szerveznek kompetenciaméréseket, a negyedikesek mérése csak 2006 óta létezik, tehát viszonylag új keletű. Ráadásul ez az új típusú mérés nem a kompetenciákat, hanem a készségeket hivatott mérni, és a célja nem az iskolák eredményességének vizsgálata, hanem az egyes gyerekek diagnosztikája; annak felmérése, hogy az adott gyerek hol áll a fejlődésben - mely területeken erős, és miben szorul fejlesztésre. Ennek megfelelően a kétféle mérést két különböző műhely felügyeli: a negyedikesekét a Szegedi Tudományegyetem méréselméleti kutatócsoportja, az idősebbekét pedig az Oktatási Hivatal Közoktatási Mérési Értékelési Osztálya. A mérések feldolgozása is különbözőképpen történik: míg a nagyobbakat érintő kompetenciamérésről minden iskolából bekérik feldolgozásra az adatokat, addig a negyedikesek tesztjeivel alapvetően helyben dolgoznak, és csak 200 iskola adatait dolgozzák fel központilag.
Diagnosztikus mérés a negyedikben
A kompetenciamérésekről általában több szó esik a sajtóban; essen most néhány szó a diagnosztikus mérésről is! A negyedikesekkel elvégzett mérés célja, hogy a pedagógusok megállapíthassák az egyes gyerekek készségeinek és képességeinek fejlettségét, hogy a további években erre építhessék a pedagógiai munkát. Ezek a tesztlapok nem az alkalmazást mérik, csak az egyes alapkészségek (írás, olvasás, számolás, gondolkodási műveletek) meglétét és "minőségét". Erre a mérésre eddig 20 féle tesztlapot fejlesztettek ki a Szegedi Tudományegyetem szakemberei.
:
A kétféle mérés eltérő tematikáját összehasonlítandó, az Oktatási Hivatal honlapján megtekinthetik a feladatlapokat és a javítókulcsokat is .
Ismétlődő feladatsorok
Nyilvánvaló, hogy a felsőbb évfolyamosok kompetenciaméréséhez elengedhetetlen, hogy évről-évre új mérőeszközök és kérdéssorok készüljenek. A diagnosztikus mérés viszont a puszta készségeket méri fel (például szavakat elolvasni, matematikai műveleteket elvégezni, adott szöveget kézírással lemásolni stb.). Ehhez a méréshez semmilyen szankció vagy minősítés nem kötődik, hiszen az alapvető cél a tanulók egyéni fejlesztéséhez szükséges információ begyűjtése.
:
Tesztre tanítás
A tesztre tanítással kapcsolatos olvasói kérdésre adott szakértői válaszunkat itt olvashatják.
Éppen ezért nem is érdeke a pedagógusnak, hogy tesztekre gyakoroltasson, hiszen ezzel csak maga alatt vágná a fát, nem kapna világos képet a pedagógiai teljesítményéről. Reméljük, miután tisztázódott, hogy a kérdéssorok 20 féle változatban, de ismétlődnek, senki nem fog késztetést érezni arra, hogy ezeket a teszteket gyakoroltassa az osztályban. Nem mintha ez önmagában káros lenne, de az érintettek éppen azt a lehetőséget veszítik el, hogy pontos képet kapjanak a saját munkájukról és a gyerekekről. Márpedig jól tervezett, stabil és hatékony pedagógiai folyamat csak pontos helyzetképre építhető. A negyedikesek diagnosztikus mérése egy kívülről biztosított lehetőség ennek a helyzetképnek a meghatározására.
Félreértések
Néhány kérdés azért így is felmerül. Sok tanító azt gondolta, hogy ezek a mérések őt kívülről mérik és értékelik. Vajon miért nincsenek tisztában a pedagógusok ennek a mérésnek a céljával és lebonyolítási módjával? Ha nincsenek vele tisztában, akkor vajon hogyan tudják ennek eredményeit a munkájukban hasznosítani?
További kérdések
A negyedik osztályban zajló diagnosztikus méréseket nyilvánvalóan a következő években lehet hasznosítani. Kérdés, hogy az itt kapott információk továbbkerülnek-e az ötödik és hatodik évfolyamon tanító tanárokhoz. Vajon összekötik-e az iskolák ezeknek az adatoknak az értelmezését az ötödik-hatodik osztályban most bevezetésre kerülő nem szakrendszerű oktatásra való felkészüléssel? Vajon kaptak-e javaslatot, tájékoztatást az adatok ilyen felhasználásának lehetőségéről? Mi történik a 200 iskolától bekért adatokkal? Hogyan dolgozzák fel azokat, hogyan csatolódik ez vissza az országos szintű tervezésbe és az érintett iskolák egyéni életébe? Biztosan megtörténik-e a mérések feldolgozása azokban az iskolákban, akiknek nem kell beküldeniük az adataikat? Alkalmas-e ez a mérés arra, hogy a tanulók eredményeit és a továbblépést a szülőkkel személyre szabottan lehessen megbeszélni? Ha igen, vajon hányan élnek vele? Ha ezek a mérések – a kompetenciaméréssel együtt – országosak és évente ismétlődőek, vajon beépültek-e már az erre vonatkozó ismeretek a tanárok alap- illetve továbbképzésébe? Honnan juthatnak információhoz, esetleg többlettudáshoz a pedagógusok? Milyen ösztönzők vannak arra, hogy a pedagógusok ezekre a képzésekre – ha vannak, vagy lesznek – elmenjenek, és az ott elnyert ismereteket használják a mérési eredmények helyi szintű hasznosítására?
Úgy gondoljuk, hogy ezek a kérdések kevésbé botrányszagúak, ám megkerülhetetlenek. Fontosnak tartjuk, hogy szakmán belül, valamint a szakma és az iskolahasználók közt meginduljon a tényszerű kommunikáció ebben a témában.
:
Ön mit gondol minderről?
A témáról Fórum rovatunkban külön topicot indítottunk. Mondja el Ön is a véleményét a történtekről!
