Vendég a háznál
Bizonyítványosztás elé
Az évzáró után minden diák megkapja az éves tanulmányi munkáját értékelő bizonyítványt. Van aki örül, van aki kevésbé. Van, aki fogadkozik, hogy jövőre majd megmutatja, és van, aki csak a vállát rándítja. A szülői reakciók is jócskán eltérnek, a hangos büszkélkedéstől a gyermek szigorú szidásán át a pedagógusok hibáztatásáig mindenfélével találkozhatunk. Szerencsére manapság már csak nagyon ritkán hallani a bizonyítvány miatt világgá indult gyerekekről, ám annál többször találkozunk az ilyen-olyan bizonyítvány miatt kapott jutalommal dicsekvő csemetékkel.
Az iskola, és vele együtt a pedagógusok, különleges helyet foglalnak el a családok életében, mivel gyermekeink idejük nagy részét velük töltik, és nemcsak oktatásukban, de nevelésük jó részében is feladatot vállalnak. Az év végi bizonyítvány nemcsak a diák, hanem a szülő és a pedagógus munkáját is értékeli. Az, hogy mennyire okoz meglepetést a szülőnek a bizonyítvány, jól mutatja, milyen intenzív volt a kapcsolattartás az év folyamán a szülő és a pedagógus között, mennyire kísérték figyelemmel a gyermek évközi munkáját, idejében felismerték-e, hogy valamilyen segítségre lenne szükség. Minden gyerek igényli az iskolai sikert, törekszik is rá, s ennek tükröződnie kell a bizonyítványban. Ha ez nincs így, ott valamit tenni kell! A bizonyítványosztás utáni feddésnek tehát semmi haszna, amolyan eső után köpönyeg. A kiugróan rossz, várakozáson aluli eredmények esetében elsősorban a szülőnek és a pedagógusnak együtt kellene eltöprengenie, miért nem „hozta” a gyermek az elvárható eredményeket? Mi volt az, ami nem segítette vagy épp akadályozta a megfelelő teljesítmény elérésében? Mit kell tenni, hogy a következő tanévben segítsük, megkönnyítsük a gyermek iskolai munkáját?
S mi legyen a jutalommal?
A másik örökzöld év végi téma, hogy „mit kapjon a gyerek a jó/kevésbé jó, de képességeihez mérten elfogadható” bizonyítványért. A válasz egyszerű, semmit! Nem megfelelő nevelési magatartás, ha a jó jegyekért, a jó bizonyítványért jutalmat kap a gyerek, ugyanis a tanulás jutalma maga a jegy, illetve a bizonyítvány.
:
Vendég a háznál
Véget ért a tanév! - És milyen a bizonyítvány? Kié a bizonyítvány? Kit mér, kinek fontos? - Értékeljünk együtt! Cikkünk a Vendég a háznál című rádióműsorral együttműködésben készült. Az adást itt meghallgathatják.
Ne szidjuk a gyereket, de ne is vegyünk a bizonyítványért semmit, illetve semmi olyasmit, ami egy újabb „kütyü” lenne a többi között, aminek a megvételére ürügyet keres a szülő, hiszen a szomszédnak, és az összes osztálytársnak már van, s olyan nehéz ellenállni az esdeklő tekintetnek. Amennyiben jónak látjuk, vegyük meg a soron lévő, áhított kedvencet, de ne kössük a bizonyítványhoz! Ez utóbbi esetében egyszerűen örüljünk az eredménynek, vagy ha nem lehet, hát vegyük tudomásul, s gondolkozzunk el, nekünk szülőknek mit kell tennünk a jobb eredmény érdekében a jövő tanévben, s ne a gyermektől várjuk a fogadalmakat! A bizonyítványt a gyerekkel közösen nézzük meg, olvassuk végig, beszélgessünk a jegyekről, a tantárgyakról, miközben sétálunk vagy fagyizunk. Az oldott, kötetlen beszélgetés során sok mindent megtudhatunk az iskoláról, a pedagógusokról, az osztálytársakról és közvetve magunkról is. Figyeljünk hát oda jól!
Aztán készüljünk a nyárra, tervezgessük a közös programokat, s a bizonyítványt tegyük el szeptemberig!
