MIRE VAN SZÜKSÉGE EGY GYERMEKNEK?
A BÁTORSÁG KÖRE
Pedagógusként a napi munkánk során találkozunk veszélyeztetett fiatalokkal. Ők azok, akik körülményeik miatt nem tudnak jelen lenni és teljesíteni az órákon. Számukra az iskola lehet, az a mentsvár, ahol biztonságban és megbecsülve érezhetik magukat. A Bátorság köre az a modell, ami segítséget nyújt nekünk, felnőtteknek abban, hogy mire van szüksége a gyerekeknek.
Larry K. Brendtro, Martin Brokenleg, és Steve Van Bockern Reclaiming Youth at Risk: Our Hope for the Future című könyvében írta le a Bátorság körének modelljét (Circle of Courage), mely összefoglalja az őshonos amerikai indiánok gyermeknevelési elveit, a pedagógia és a szociális munka tapasztalatait, illetve modern reziliencia kutatások eredményeit.
A modell azon szükségletek összefüggéseit mutatja meg, melyek a fiatalok mentális jóllétének alapjául szolgálnak. Minden gyerekekkel dolgozó szakember számára hasznos lehet erre a koncepcióra felfűzni támogató beavatkozásait.
A Bátorság körének formája az indián gyógyító körökből származik. Négy egyenlő cikkelyre van bontva, ami a négy növekedéshez nélkülözhetetlen alapszükségletet jelképezik. Egyik sem fontosabb a másiknál, viszont egymásra épülnek, sorrendjük nem felcserélhető.
1. KAPCSOLÓDÁS, ODATARTOZÁS
A kör kezdete, és az első alapszükséglet a kapcsolódásról szól. Ez annak az igénye, hogy a fiatal megtapasztalja azt, hogy személye elfogadható, tisztelhető és szerethető, hogy jelenléte örömteli és kívánatos számunkra. Felnőttként az őszinte érdeklődéssel és az ítélkezés mentes odafordulással tudjuk mindezt kifejezni a gyerek számára. Ne várjuk el, hogy a nyitás felé tett első lépést az összezavarodott, bajban lévő, ettől a felszínen tiszteletlennek és időnként agresszívnek tűnő diák tegye meg.
2. HOZZÁÉRTÉS
Ha létre tud jönni az elfogadáson és bizalmon alapuló kapcsolat a felnőtt és a gyerek között, akkor erre az alapra lehet felépíteni a hozzáértés szükségletének megéléséből fakadó önértékelést és önhatékonyság érzetet. A kihívásokkal való szembenézés és a sikerélmény minden fiatal számára fontos, így a bajban lévő gyerekek számára is érdekes tud lenni egy iskolai feladat, ha az valódi esélye annak, hogy képességei mozgósításával elérjen egy célt. Az önbizalom kialakulásában a felnőttek pozitív, jól megfogalmazott visszajelzéseinek kiemelkedő szerepe van.
3. ÖNÁLLÓSÁG, FÜGGETLENSÉG
Ha a diák meggyőződött arról, hogy képes saját képességeire alapozva teljesíteni, kialakult önbizalmára építve merül fel benne az igény, az önálló, felelős tevékenységekre. Ez a próbálkozás és a tapasztalás ideje, amikor megfelelő mértékű kontrollt kell átadnia a tanárnak és biztosítania kell bizalmáról a fiatalt. A siker és a kudarc egyaránt a tanulási folyamat része, amiből lehet építkezni. Ezt úgy tudjuk segíteni, ha például egy cél elérésének a módját közösen dolgozzuk ki az adott diákkal, nem kijelöljük számára a teljesítendő feladatokat. Az önálló projektek, szerepek felvállalása nagyban hozzájárul a fiatalok személyiségének fejlődéséhez.
4. NAGYLELKŰSÉG
Az egyéni szükségletek szintjén is jelen van az a törekvés, hogy adjunk a közösség számára, olyan tevékenységet végezzünk, ami értelmes és értékkel bír. Ha minden korábbi szükségletük kiteljesedett, a nehéz sorsú fiatalok is igénylik azt, hogy adhassanak a másoknak. A segítés és az együttműködés élménye magasabb szintre emeli a kapcsolódás igényét is. A nagylelkűségen keresztül hasznos részeivé válunk a társadalomnak, így a kör önmagába visszatér.
A cikk teljes terjedelmében a tantrend.hu -n olvasható.
