Minden családnak a maga útját kell kitaposnia
Számos ok miatt merülhet fel az iskolaváltás: van, aki a felvételi után szembesül azzal, hogy nem a neki való iskolatípust választotta, van, aki költözik, van, aki (nem állami iskola esetében) a tandíjat nem tudja tovább fizetni, mások a szülők válása miatt kényszerülnek váltani. És vannak, akik olyan konfliktus miatt kell, hogy váltsanak, amit nem tudnak rendezni.
Magyarországon szabad iskolaválasztás van – így szabad iskolaváltás is. A jogszabályok nem állnak útjába annak, aki másik intézménybe szeretné átíratni a gyerekét, azonban hiába megengedő a rendszer, valójában nagyon nehéz folyamat vár azokra a családokra, aki a váltás mellett döntenek.
A biztonságos világba vetett hitünk része, hogy egy gyerek felnevelése akkor a legoptimálisabb, ha minél kevesebb normatív változást él meg: nem vált a család sokszor lakóhelyet, nem lesz beteg egy, a gyerek számára fontos felnőtt, a szülők együtt maradnak, vagy – éppen a témához kapcsolódva – minél kevesebbszer váltanak iskolát.
Hajdú Krisztina klinikai szakpszichológus, munkája során olyan pedagógusokkal, szülőkkel, gyerekekkel találkozik, akik sokszor éppen valamilyen krízishelyzetben vannak. „Gyermekpszichológusként kísérve egy családot egy válsághelyzetben, sokszor megéljük, hogy vannak olyan biztosan rossz helyzetek, amikor a változás a választható kisebb rossz. Az iskolaváltás végső megoldásként szükséges lehet több okból, akár akkor, ha a többi gyerek rendszeresen csúfolja, kiközösíti a gyerekünket, vagy ha a pedagógussal nem jönnek ki egymással, esetleg a szülő és a pedagógus között van konfliktus, és ennek ütközőfelületévé a gyerek válik” – mondja a szakember.
NEM MINDEN GYEREK TUD NYÍLTAN BESZÉLNI AZ ISKOLAI PROBLÉMÁKRÓL
A szülőnek az is a dolga, hogy elérhető legyen és meghallgassa a gyereket, vagy ha nem beszél, vegye észre a baj jeleit: ha sírósabb, vagy hallgatagabb, akár indulatosabb, vagy ha megmagyarázhatatlan testi tünetek jelentkeznek, például csikorgatni kezdi a fogait, rágja a körmét, esetleg megjelennek a klasszikus „iskolás” pszichoszomatikus tünetek, mint a hasfájás, a fejfájás.
„Van, amikor azonnal ki kell venni a gyereket, mindentől függetlenül. Ilyen helyzet lehet, ha súlyosan bántalmazták, ha folyamatos a rá irányuló fizikai vagy verbális agresszió, ha megbélyegezték, vagy ha vádolják valamivel, amit nem követett el."
Ezek olyan terhek, amelyek pszichésen és/vagy fizikailag akadályozzák, hogy a gyerek biztonságosan jelen legyen a közösségben. Ilyenkor akár olyan helyzet is előállhat, hogy a gyerek ténylegesen nem bír bemenni az iskolába, vagy ha jár is, teljesítménybeli, sőt akár magaviseleti problémák jelentkeznek. A legrosszabb helyzetben azok a gyerekek vannak, akik megpróbálják magányosan átvészelni a bántalmazást, egyedül szállnak harcba ellene, és amikor mégsem oldódik a nyomás, váratlanul acting out reakciókat mutathatnak. Bár az iskolaváltás optimális esetben egy folyamatosan átgondolható, hónapokig tartó folyamat eredménye kellene legyen, amikor ilyen fokú a traumatizáltság, akkor előfordulhat, hogy akár előkészítés nélkül is az iskolaváltás mellett döntenek a szülők” – mutat rá Hajdú Krisztina.
A cikk forrása: Felelős Szülők Iskolája
