Miért nem értjük egymást?

Erre és sok minden másra is kíváncsi volt a Kölöknet és az OFOE, amikor 2013 júniusa és szeptembere között online felmérést végzett. Az online kérdőívet közel 1500 fő töltötte ki. A minta 40 százaléka nem pedagógus-szülő, 60 százaléka pedagógus (részben szülő), fele osztályfőnök volt.

A szülők 40 százaléka csak a szülői értekezleten találkozik a pedagógussal

A pedagóguspálya köztudottan elnőiesedett, nem meglepő tehát, hogy a vizsgálati mintánkban a pedagógus-szülők között is az anyák voltak többségben. Ez is jelzi, hogy a szülő-pedagógus kommunikáció általában nők között zajlik. A kapcsolattartás formái között leggyakrabban a fogadóórát és szülői értekezletet említi mindkét fél. A kommunikáció gyakoriságát tekintve viszont az ellenőrző az abszolút favorit. Emellett a fogadóóra és a mobiltelefon a leggyakrabban használt kommunikációs forma.

De még az ezek révén történő kapcsolattartásra is legfeljebb negyed-, sőt félévente kerül csak sor. A legtöbb kommunikációs formával a szülők több mint a fele nem él, negyven százalékuk csak a szülői értekezleten találkozik a pedagógussal. A közöttük folyó kommunikáció tehát nem tekinthető intenzívnek. Még drámaibbnak tűnik a helyzet, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kérdőívünket általában a legmotiváltabb középosztálybeli, városi anyukák töltötték ki.

Bár a leggyakrabban említett kapcsolattartási mód a szülői értekezlet s a leggyakrabban használt forma az ellenőrző, a leghasznosabbnak mind a pedagógusok, mind a szülők a fogadóórát tartják. Ennek magyarázata feltételezhetően a személyes kapcsolat lehetősége, hiszen a szülői értekezlet esetében csoportos találkozóról van szó, az ellenőrzőbe történő bejegyzés pedig többnyire személytelen. Itt jegyezzük meg, hogy a szülői értekezletnek nem kellene okvetlenül személytelennek lennie, s nyilván lehetne és kellene is tenni valamit annak érdekében, hogy ezt a hagyományos találkozót ne érezze szülő és pedagógus felesleges időtöltésnek.

Figyelemreméltó, hogy a gyerekekkel és szülőkkel szervezett közös programot a többség igen hasznosnak ítéli, ennek ellenére ritkán kerül sor ilyenekre.
Nem meglepő, hogy a kisebb településeken általánosabb a szülők és pedagógusok közötti személyes kapcsolat, míg a nagyvárosokban és természetesen a fővárosban is inkább személytelenség és távolságtartás jellemzi a pedagógus-szülő viszonyt.

Kattints a képre, ha nagyobb méretben szeretnéd látni!

Általános tendencia az is, hogy a gyerek életkorának növekedésével egyre személytelenebbé válik a kapcsolat a szülők és a pedagógusok között

Érthető módon az óvodapedagógusokkal a legközvetlenebb a szülők viszonya, hiszen itt kevésbé vannak jelen a formalizált kapcsolati formák. Kisebb mértékben, mint az óvodában, de a tanítók és a gyógypedagógusok esetében is jelen van még a személyességre, a kölcsönösségre való törekvés. Ebből a szempontból a középiskolákban a legrosszabb a helyzet, itt a legáltalánosabb a kapcsolat kiüresedése, formálissá válása, és ezen az iskolafokozaton tűnik el a közös látókörből szinte teljesen a gyerek.

Az életkor növekedésével tehát egyre kevésbé aktív a szülő a pedagógussal való kommunikációban. Gondolhatnánk, hogy ez normális folyamat, hiszen a gyerek egyre érettebb, és egyre inkább ő az, akivel a felnőttek közvetlenül tárgyalnak. Természetes tehát, hogy nem a feje felett történnek a dolgok, nem nélküle dőlnek el az őt érintő kérdések . Ez a magyarázat azonban erősen sántít, hiszen idővel nem csupán ritkul, hanem fokozatosan romlik is a szülők körében a pedagógusokkal való kapcsolatuk megítélése..
Az erősödő elszemélytelenedés részben azzal magyarázható, hogy a nevelés egyetlen nevesített felelőse: az osztályfőnök egyre bizonytalanabb és súlytalanabb szerepet játszik az iskolák többségének az életében. Az osztályfőnöki szerep az utóbbi évtizedekben több okból erodálódott, és bár a korábban kizárólag az ő funkciórendszeréhez kötött feladatok nagyrészt megmaradtak, a szükséges feltételek hiányában ezek ellátása esetleges, olykor teljesen hiányzik.

Az új infokommunikációs eszközök hatása a szülő-pedagógus kommunikációra

A vizsgálat adatai arról árulkodnak, hogy a pedagógusok szaktanári minőségükben valamivel nagyobb arányban használják a modern kommunikációs eszközöket, mint osztályfőnökként. Ebben a szerepükben az általános iskolában többnyire beérik a hagyományos formákkal (ellenőrző, szülői értekezlet stb.). A gimnáziumokban gyakrabban élnek az osztályfőnökök is a modern eszközökkel (mobil, levelezőlista, e-napló), ami ugyan megkönnyíti, de sok esetben kiüresíti, formálissá is teszi a kapcsolatot.

A szakképző intézményekben szinte csak az elektronikus naplón keresztül kommunikálnak szülők és pedagógusok. Itt még az osztályfőnök is szinte kizárólag az elektronikus naplón keresztül tart kapcsolatot a szülőkkel. A vizsgálati adatok is ráerősítenek arra a tapasztalatra, hogy a szakképzésben egyre inkább kerüli egymást szülő és tanár: Ez pedig a szakiskolásokkal kapcsolatos nevelési problémák ismeretében különösen aggályos.

A szülők több személyes találkozót és közös programokat igényelnének

Arra a kérdésre, hogy milyen egyéb formában képzeli el a pedagógusokkal való kapcsolattartást, a megkérdezett szülők 15 százaléka adott értékelhető választ. Többségük (60%) közös programokat szervezne, 17 százalék szeretne nagyobb beleszólást az iskola ügyeibe, 10 százalék igényelne szülőtréningeket, és ugyanennyien vállalkoznának az iskolai terek csinosítására. (Ez utóbbit az egész mintának csupán egy százaléka tartaná lényegesnek.)
A kommunikáció javítására a válaszadóknak mindössze 16 százaléka tett javaslatot. A javaslattevők közel a fele több személyes kommunikációval javítana helyzeten, 18 százalékuk közös programok szervezésében látna megoldást, 12 százalékuk pedig az online lehetőségeket használná ki jobban. Öt százalékuk utalt strukturális feltételekre, például a pedagógusok fizetésemelésére. Közel egyötödük vetette fel a szemléletváltás fontosságát, de jellemző módon a pedagógusok a szülők, a szülők pedig a pedagógusok attitűdjén változtatnának.