Ha jól csinálják, végre mindenkié lehet a csobánkai iskola
Az Abcúg cikkét ajánljuk
A harmadik első osztály kezdi meg a tanévet ősszel abban a csobánkai iskolában, aminek az indulásáról másfél évvel ezelőtt riportunkban írtunk. A legnagyobb kérdés az iskolaindítással kapcsolatban az volt: mitől nem fog olyan sorsra jutni majd ez az iskola is, mint az egy évvel korábban bezárt elődje, ahová a szegényebb, roma szülőkön kívül a végén már senki nem íratta a gyerekét. Mostanra úgy látszik, a dolog a jónevűnek számító szentendrei anyaintézmény szakértelmén, de annál is inkább az ügy iránt elkötelezett csobánkai szülőkön múlik, akik egy családias falusi iskolában, de városi színvonalon szeretnék taníttatni a gyereküket – együtt a hátrányos helyzetű roma gyerekekkel –, és mindezért tesznek is.
Másfél évvel ezelőtt jártunk utoljára a Pest megyei Csobánkán. Néhány héttel az iskolakezdés, és egyben a 3100 lelkes pilisi kistelepülés új iskolájának indulása előtt.
Kicsit több mint egy évvel korábban az előző, Petőfi Sándorról elnevezett iskolának azért kellett bezárnia, mert nagyjából a kilencvenes évektől, a szabad iskolaválasztás bevezetésével kezdődően fokozatosan szegregálódott, az oktatás színvonala és körülményei pedig ezzel párhuzamosan romlottak. A csobánkaiak generációit kinevelő iskolába a végén már jóformán csak a helyi, szegény, roma családok gyerekei jártak, a tehetősebb szülők ugyanis átvitték gyerekeiket nagyobb települések jobb iskoláiba.
Mire átérünk a szomszéd terembe, már vége van az órának, de a kedvünkért még pár percig a helyükön maradnak a másodikos gyerekek. Pár kérdésből kiderül, hogy legalább az osztály felének ebben az iskolaépületben tanultak a szülei. Szinte mindenki jár valamilyen szakkörre: néptánc, balett, szolfézs és a robotika szakkör merülnek fel.
Fel kell venni a versenyt a városi iskolákkal
Látszik, hogy a Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola, amelyiknek a csobánkai intézmény a tagiskolája, mindent megtesz, hogy lenyűgözze a csobánkai szülőket, akik úgy döntenek: az új falusi iskolába íratják az iskoláskorba lépő gyerekeiket. A szentendrei anyaintézményben elérhető szinte összes művészeti foglalkozást kihozzák Csobánkára. A Csobánkai Tagiskola most két osztállyal, egy első és egy második évfolyammal, összesen 48 gyerekkel működik, ez a létszám bővül majd az új elsősökkel.
Rajtuk kívül pedig egy óvodás csoport is van az épületben. A környéken egyedülálló módon ugyanis az óvodában már három évet eltöltött, de iskolába még nem engedett gyerekek iskolai előkészítő csoportba járnak ide. “Ez egyfajta átmenet az iskola és az óvoda között ” – mondja a “Suliváró” program óvodapedagógus vezetője, Kálmánfi Mónika. A gyerekek 9 órától fél 11-ig foglalkozásokon vesznek részt: a reggeli beszélgetőkört torna, majd a finommotorika fejlesztése követi. Ezt leszámítva az életük pont olyan, mint a többi óvodásé.
Melich Krisztina elmondja: az iskola nagy erőkkel készül az újabb, áprilisban esedékes beíratási időszakra. Nemrégiben egy régi népszokással, a balázsolással hívták a nagycsoportosokat az iskola kisdiákjai, most pedig a szülőknek szerveznek fórumot, ahol a tanárok és a gyereküket már ide járató szülők válaszolnak az iskolaválasztás előtt állók kérdéseire.
Fotó: Hajdú D. András
Fontos időszak ez a frissen létrehozott falusi iskola számára: az intézmény fennmaradása ugyanis a helyi szülők kezében van, rajtuk múlik, hogy összejön-e az első osztály elindításához szükséges minimum osztálylétszám. Ehhez pedig muszáj felvenni a versenyt a Csobánkáról is könnyen elérhető városi iskolákkal. A helyi szülők egy jó része ugyanis simán megtehetné, hogy valamelyik munkahelyéhez közel eső iskolába íratja a gyerekét. A faluban egy ideje már ez volt a gyakorlat – részben ez vezetett a Petőfi Sándor Általános Iskola szegregálódásához és elnéptelenedéséhez is.
Bizalmat szavaztak
A régi iskola bezárása után azonban, a hírre, hogy a tankerület felmenő rendszerben új iskola indítását tervezi, az akkor iskolaválasztás előtt álló csobánkai szülők körében elindult valami. “Közösen eldöntöttük, hogy bizalmat szavazunk az új iskolának” – emlékszik vissza az akkori hangulatra Babos-Kaszab Veronika, a csobánkai iskolába járó egyik másodikos kisfiú édesanyja.
Veronika személyesen azért döntött úgy, hogy fiát a lakóhelyükön induló iskolába íratja, mert jól emlékezett rá, nagyobbik, már iskolás gyerekét eleinte mennyire megviselte, amikor az óvoda után teljesen idegen gyerekek közé, idegen környezetbe kellett iskolába mennie a szomszédos Pomázra.
“A gyerekeknek szerintem nagyon jót tesz az, hogy az a közösség, ami kialakul az óvodában, együtt marad az iskolában is.” – magyarázza Veronika, aki szerint az iskola indulásakor a ballagó óvodás csoportból alig volt olyan szülő, aki ne a csobánkai iskola mellett döntött volna. “Legyen végre megint élet a faluban!” – emlékszik vissza az óvodás szülőket ismerő óvónő, Kálmánfi Mónika, mi motivált például egy helyi apukát ebben a döntésben.
És itt jön a másik fontos tényező az új csobánkai iskolával kapcsolatban.
Az iskolában is együtt maradhatnak
Az óvodában eddig is együtt nevelkedtek a helyi roma gyerekek a többségi gyerekekkel. Aztán jött az iskoláskor, amikor az előbbiek közül sokan mentek a csobánkai iskolába, utóbbiak pedig valamelyik városi iskolába.
A teljes cikk az Abcúgon olvasható.
