„A gyerekemhez én értek a legjobban, a tanításhoz pedig a pedagógus”

Szerinted milyen az ideális iskola és az ideális közoktatás?

Olyan, amelyikben a sikeres életre készítik fel a diákokat, lehetőség szerint úgy, hogy abban minden szereplő még kényelmesen is érzi magát. Ahol tanulni és tudni jó dolog, érték. Ahol a lehető legkevesebb a stressz. Ahol minden gyereknek a saját, egyedi, mindenki mástól eltérő potenciálját kell elérnie. Ezt olyan közoktatási rendszer tudja csak megvalósítani, ahol minden, az iskolát érintő döntés helyben, a lehető legkisebb közösség szintjén születik meg.

Egyszer azt mondtad, hogy látod az itthoni siralmas helyzetet, valamint azt is, hogy máshol még tudják élvezni a gyerekek az iskolát. Kifejtenéd ezt bővebben?

Azt hiszem, nem is arról van szó, hogy máshol még élveznék is az iskolát. Inkább úgy tűnik, Európa nagy része észrevette - vagy legalábbis meghallotta, amikor a kutatók figyelmeztettek rá: megváltozott a világ is és a gyerekek is. Itthon annak ellenére nagyon kevés változás történt a legtöbb iskolában, hogy a kerettantervi szabályozás hosszú ideig lehetővé tette volna.

Ennek egyik oka, hogy az érettségin még mindig olyan mennyiségű közismereti tudás szükséges, hogy nincs idő a valóban szükséges tudás, készségek elsajátításának segítésre, a készségek fejlesztésére. Ráadásul a túlterhelt és sokszor csak másodállásból megélni tudó pedagógusoknak erejük és kedvük sem volt megújítani az óráikat. A tananyag annyira sok, hogy a tankönyvek tartalma alapján egy magyar ötödikes bőven tud már annyit, mint egy nyugat- vagy észak-európai 16 éves.

Ráadásul máshol nincsenek a történelemhez vagy az irodalomhoz hasonló ’szent tehenek’ így megszokott, hogy a középiskolában valaki ezeket a tárgyakat, vagy mondjuk fizikát és kémiát egyáltalán nem tanul, mert nem érdekli. Viszont tanulhat helyette mást, ami érdekes és hasznos is a számára. Nagyon fognak utálni érte a középiskolai tanárok, de ki merem jelenteni, a mai középiskolai tananyag szinte teljes egészében felesleges, a felső tagozatos anyagot kellene középiskolában tanulni.

Többször elvittem már a fiamat is külföldi rendezvényekre. Ugye mondanom sem kell, azonnal át akart iratkozni abba az iskolába, ahol a természettudományos kompetencia fejlesztése akár Lego-robotika segítségével is történhet? 

Az iskola kezdőidőpontja is megváltoztathatatlan miközben minden kutatás azt mutatja, a későbbi, 9 vagy akár 10 órás iskolakezdés az iskolai teljesítményt jelentősen növeli. Ma már Európa nagy részén későbbre is tolódott a tanítás kezdete.

Mi a legfontosabb dolog szerinted, amiben a magyar oktatásnak változtatni kellene?

A mai vagy a tegnapi állapothoz képest? Ha a kérdés az, hogy a maihoz képest miben, akkor a válasz az, hogy legalább az egy évvel ezelőtti állapothoz vissza kellene térni. Ha a tegnapihoz képest kellene változtatni, akkor először a felére csökkenteném a tananyagot és kompetenciaterületenként újragondolnám az egészet. Onnan kellene kiindulni, hogy a mai iskolába a Z generáció tagjai járnak, akik egészen másként szerzik az ismereteiket, mint a szülők és pedagógusok nemzedéke. Attitűdváltozásra is szükség lenne. Ma már a tanulás nem fejeződik be az iskola végén, sőt az iskola szerepe inkább az ismeretszerzés megalapozása, a tanulás pedig egész életen át tart. Többé a pedagógus nem a tudás forrása, hanem egy olyan szakember, akik sokak tudását – a gyerekekét, a szülőkét, a környezetét, a médiáét, stb. – segít rendszerezni és értékelni.   

Véleményed szerint miképpen lehetne elérni ezt a változást?

Pénzzel és kidolgozott modern eszközökkel. A pedagógus lusta és leterhelt. Ahhoz nyúl szívesen, amihez könnyen hozzájut. A változáshoz sok könnyen használható és egyszerűen hozzáférhető modern oktatási módszerre, eszközre, feladatra lenne szükség. Ha egy oktatási rendszer az innovációt ehhez még jutalmazza is, az különösen ösztönző. Minimális elvárás lenne szerintem, hogy minden pedagógus kezében legyen modern informatikai eszköz és állandó Internet-hozzáférés. Ez nem kerül olyan sokba, mint gondolnánk.

Fáradt és fásult pedagógus-társadalmunkat elnézve rettenetesen nagy szükség lenne arra, hogy 7-8 évente a pedagógusnak legyen lehetősége, sőt kötelezettsége mást is megtapasztalni, új dolgokat csinálni. Azért mondok a megszokott „sabbatical year” helyett 8 évet, mert itthon általában négyéves osztályfőnöki ciklusokban gondolkodunk.

Szerinted hogyan lehetne legjobban segíteni a szülők és a pedagógusok közötti kommunikációt?

Szerintem a pedagógusok közötti kommunikációban legalább akkora hiányosságok vannak. Leginkább képzésekkel, jó példák bemutatásával lehet javítani a helyzeten. Egyre több országban része a pedagógusképzésnek és –továbbképzésnek a család és az iskola közötti kommunikáció. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a pedagógusok és szülők mellett a folyamatos kommunikáció harmadik eleme a diák, akinek a feje fölött mintha elkiabálnának.

Óriási szükség lenne arra, hogy megváltoztassuk a kommunikációs módszereket és a témákat is. Abból kellene kiindulni, hogy a gyerekemhez én értek a legjobban, a tanításhoz pedig a pedagógus. Tudományos kutatások azt mutatják, az iskolai sikerre 11 éves korig a családi attitűdnek van a legnagyobb hatása, ezt követően pedig a kortárs csoportnak. Ezt például tudnia kell a pedagógusnak, bármennyire nehéz is ezt tudomásul venni.

Most 15 éves fiad középiskolás. Tervezed-e, hogy esetleg magántanuló legyen, vagy külföldre viszed tanulni?

A döntés családi okok miatt húzódik évek óta, az előttem és a mögöttem jövő generáció között kellene választanom. Olyan iskolába fog járni szeptembertől, ahol a lehetetlen körülmények és felsőbb elvárások ellenére is még van talán esély a relatíve normális iskolai környezetre. Tantárgyi tudásban egy erős általános iskolában jó tanulóként nagyjából megszerezte azt a tudást, amivel egy jó európai egyetemre be lehet kerülni egészen kevés plusz tanulással.

Sokkal fontosabb a tantárgyi oktatásnál a középiskola szocializációs szerepe a mai magyar iskolarendszerben. Ha tehát jó közösségbe kerül, ahol épül és általában építik egymást a diákok, talán marad. Ha az oktatásirányításnak sikerül ezeket a magokat is szétvernie, nem lesz más megoldás, mint elmenni – bár a hazai oktatásban hagyománya van az ellenálló gócként meghagyott egy-egy intézménynek, amelyek általában a legjobbak. Egy év múlva már nem lesz tanköteles ebben a szerencsétlen rendszerben, így ha külföldre mennénk, már nem kellene magántanulónak lennie.

Mit jelent számodra európainak lenni?

Európainak lenni több dolgot is jelent egyszerre. Egyrészt elfogadni azt, hogy akkor is rengeteg közös dolog van bennünk, ha különbözőek vagyunk – nemzetiségben, anyanyelvben, vallásban és még számos dologban. Európainak lenni azt is jelenti, hogy büszke vagyok saját gyökereimre, hazámra – ez mostanában elég nehéz -, de azt is, hogy egy olyan közös kultúra részese vagyok, ami évszázadok óta fejlődik és állandó változása mellett számos tradíciót őriz. Jelent tehát egy évszázados gyökerekkel bíró saját értékrendet, ugyanakkor teljes toleranciát is, ami azt jelenti, minden szabadságjognak egyetlen korlátja van, hogy más jogát ne korlátozza.

Európainak lenni persze azt is jelenti, hogy lassítás nélkül hajthatsz át a német-holland határon magyar rendszámú autóval. Azt, hogy ugyanazt az ír whiskeyt olcsóbban veszed meg egy másik országban, mint a szülőhazájában. No meg persze azt, hogy Budapestről meg tudod mondani a barátnődnek, mivel pótolja a tejfölt Londonban, ha az ott kapható nem elég savanyú.

Az Európai Szülők Egyesületének elnökeként milyen terveid vannak?

Mindenképpen folytatni szeretném azt a munkát, amit az elődöm, az osztrák Johannes Theiner végzett az elmúlt években. Az EPA elismert szakmai partnere ma már valamennyi Uniós intézménynek oktatási illetve a gyerekekkel összefüggő témákban. Szoros az együttműködésünk tanár- és diákszervezetekkel is.

Az Unióban egyre kevésbé látszik lehetségesnek, hogy az közoktatás teljes egészében nemzeti hatáskor legyen, hiszen a mobilis munkaerő a gyermekével együtt mobilis. Ma egy magyar diák minden gond nélkül be tud illeszkedni egy iskolába bárhol máshol Európában; de gondoljunk bele, milyen nehéz annak az angol iskolásnak, akinek a tárgyi tudása nyolcadikban magyar harmadikos szinten van. Persze a magyar gyereknek is okoz nehézséget az, hogy bizonyos kompetenciái, például a tanulni tudás vagy a vállalkozókészség, sehol nincs Európához képest. Ezért is állt az EPA a mellé az Európai Polgári Kezdeményezés mellé, amely a magas szintű európai oktatásért és az oktatással kapcsolatos párbeszédért áll ki. Ha összegyűlik az egymillió aláírás, lesz dolgunk bőven.

Ezen kívül szeretném, ha az egyes országok között intenzívebb lenne a tapasztalatcsere. Több olyan európai ország is van, ahol az országos szülői szervezetek nagy összegekből gazdálkodnak és sikeres, könnyen és olcsón adaptálható programjaik vannak a széleskörű szülő részvétel elősegítésére, a migránsok segítésére. Manapság Európában állandóan napirenden van a szülők bevonása az iskola mindennapjaiba, hiszen olcsó és elkötelezett megoldást jelentenek a nehéz gazdasági környezetben.

Szemben a hazai kormányzati törekvésekkel, Európában ma minden arról szól, hogy a diákokat legalább 18 éves korig az iskolarendszerben tartva valamilyen szakmával indítsuk őket útnak az életben, csökkenjen a fiatalok munkanélkülisége. Ebben pedig Európa ma együttműködik a szülőkkel, itt is van elég tennivalónk.

Nem vagyok naiv, nem hiszem, hogy egy európai szervezet vezetőjének több hatása lenne a hazai állapotokra, mint egy magyarországinak, de talán abban tudunk segíteni, hogy mások is rácsodálkozzanak, máshol mások jobban, sikeresebben csinálják, mint itthon.