Levélhullás: JÓ, HA TUDOD...
Tudom jól, hogy vannak olyan tudományágak, amelyek képtelenek felvenni a versenyt más ágak szakadatlan fejlődésével, változásával, új felfedezéseivel. Többek között ilyen a matematika és a nyelvtudomány. Ezért aztán a Nobel-díjra ácsingózó művelőinek komoly szellemi munkába kerül, hogy valami újat kitaláljanak, vagy bevezessenek, hátha felkerülnek a listára.
Lányom magyar nyelvtankönyvének egyik oldalán meglepő információt közöl a 12 éves gyermekekkel a tankönyv érdemes írója.
Én ugyan nem tudom, hogy miként lehet újra csoportosítani a szófajokat – bevallom, nem is nagyon érdekel – legfeljebb csak találgathatok.
Lehet, hogy az igéket eszerint már a melléknevekhez, a mellékneveket a számnevekhez , a számneveket a határozószókhoz és a határozószókat pedig ezentúl a főnevek közé sorolták.
Ha a nyelvészeknek jobb szórakozásuk nincs megindokolniuk létüket ezen a mulandó világon, ám tegyék, legyenek vele boldogak, csak engem hagyjanak vele békén. Nekem a szófajok csoportosítása továbbra is megfelel úgy, ahogy az eddig volt. Ráadásul ezekkel csak a gimnáziumban foglalkoztam utoljára, vagy félévszázada. Azóta sem volt rájuk szükségem. Persze a mai világban ezek ismerete nélkül a gépkocsi szerelő meg se tudná javítani az autót.
Aztán itt vannak az új szófajok, amelyeket az ELTE nyelvészei, mint a tudomány fehér foltjait felfedeztek. Vajon mik lehetnek ezek?
Rájöttem például bizonyára az "izé", ami egy olyan általános érvényű névmás, amit talán "szómásnak" nevezhettek el, mivel nem csak a névszókat helyettesíti, hanem az igéket, számneveket, mellékneveket és határozószókat is:
Azt az izés izét, el ne izéld, mert ha elizéled, akkor izészer is izélheted az elizélt izét...
Még kész szerencse, hogy műveletlen fejünkben, ezek nem váltak általánosan elfogadottakká!
Egy azonban biztos, hogy ennek a "JÓ, HA TUDOD!" felszólításhoz adott tudományos érdemtelenségnek a megismerése után a gyerekek annyira belelkesülnek, hogy mind hangos "heuréka!" kiáltások közt , popsijukat a földhöz veregetve rohantak agyagmalac perselyükhöz, azt széttörve, megtakarított pénzecskéjükön, mezítlábas kalaplengetéssel szaladtak megvenni az első könyvesboltban ezt a Magyar grammatika című könyvet.
Ez ifjonti éltük legfőbb vágya!
Hogy el ne felejtsem, JÓ, HA TUDJÁTOK, a tankönyvírókat is szerzői ívenként fizetik.
Ezúton is köszönjük, hogy megosztotta velünk gondolatait! Kíváncsiak vagyunk minden véleményre: szerkeszto@koloknet.hu.
