Kitekintés Ázsiába
Shanghai kulcsa a sikeres oktatáshoz
Shanghai sok tekintetben Kína egyik legfontosabb települése: gazdasági, közlekedési, ipari és kulturális központ, a PISA eredmények alapján pedig a legeredményesebb diákokat is ez a város adja. Mi lehet a siker titka? Talán az, hogy itt mindig is nagy becsben tartották a tudást. Másrészt, ha kellett, tudtak változtatni az ősrégi hagyományaikon.
Fennmaradó normák: versenyvizsga, tesztorientált oktatás
Kínában az oktatás nagy hagyományokkal rendelkezik. Már 603-ban kialakítottak egy olyan speciális felvételi rendszert, amelynek célja a legtehetségesebb hivatalnokok (az ún. mandarinok) szelekciója volt. Noha formális oktatás nem létezett, ez a szűrő lehetővé tette, hogy az ország ügyeit rátermett emberek intézzék. Fontos ez az állomás, hiszen annak ellenére, hogy az ország története során különféle irányba fejlődött az oktatás, két motívum máig megmaradt. Egyrészt, mivel a hivatalnokká válás nem csupán a módos családok sarjai számára volt elérhető, a tanulás a társadalmi mobilitás egyik lehetséges módjának számított, így annak presztízse ma is nagyon magas (az oktatás, társadalmi státusz és a bürokrácia szinonimák mind a mai napig). Másodsorban pedig nagy hatása volt a tesztorientált oktatásnak is, ami a kellő felkészültség érdekében beiktatott extra esti-, valamint hétvégi órákban is megmutatkozott – nem kis nyomást mérve ezzel a tanulókra. Noha ez a két szempont ma is erőteljesen jelen van Shanghaiban is, a felsőoktatásban megugró diákok száma, valamint a vizsgarendszer átalakítása miatt szerepük mégis fokozatosan átalakul.
A tanárközpontú szemlélet felől a tanulóközpontúság felé
Ahogy az országban másutt, úgy a két magyarországnyi lakossal rendelkező Shanghaiban is központosított az oktatási rendszer, aminek első lépcsője a hat évig tartó általános iskola, amit egy három éves alsó középfokú iskola, és egy ugyanennyi ideig tartó, különféle típusú felső középfokú iskola követ. Sok tekintetben azonban a város privilégiumokat is élvez: az oktatási reformok rendre ebben a városban jelenhetnek és jelennek meg először. Ennek értelmében a nyolcvanas évek vége óta két fontosabb újítási hullám volt megfigyelhető. 1988-ban lehetővé tették a diákok számára, hogy szabadon is választhassanak tantárgyakat, a második, 1998-as hullám legnagyobb szemléletbeli váltása pedig az volt, hogy célként tűzték ki a diákok aktivitásának és kreativitásának serkentését, ami mellett a gyakorlati tudás megszerzése is hangsúlyos szerepet kapott. A diákok a megújult tanterv értelmében passzív befogadókból aktív szereplőkké váltak. Emellett kiemelt célként jelent meg az is, hogy a nagy nyomásból kicsit felengedjenek, és több szabadidőt hagyjanak a diákok számára, amikor az általuk végzett tevékenységekkel foglalkozhatnak. Ezt viszont csak úgy érhették el, hogy a szigorú vizsgarendszert is átalakították. Shanghaiban már nem központi és egységes felvételi rendszer van, hanem minden intézmény maga szabja meg, hogy a kötelező tantárgyakból melyikre és milyen mértékben koncentrál. Persze a nyomás ettől még nem tűnt el, de a szakértők szerint érezhetően csökkent.
A rendszerbeli változások természetesen nem merülnek ki a tantervi módosításokban: az oktatók részéről is más típusú hozzáállást és módszertant követelnek meg. Korábban, amikor demonstrációs videó készült egy átlagos shanghai óráról, kizárólag a tanáron volt a hangsúly, akinek szerepe így jóval inkább előadóként volt értelmezhető. Ma már viszont a tanár és a diák is egyformán fontos résztvevője a demonstrációs videóknak, tehát az interakció szerepe látványosan megnőtt. Ezt a szemléletbeli váltást azonban nem minden tanárnak könnyű elsajátítania. Éppen ezért a reformok egyik jelentős állomása a tanárképzés.
Intézményi felzárkóztatás összepárosítás útján
A fejlesztések valódi ereje azonban nem csak ezekben a módosításokban keresendő. Shanghaiban az összehangolt oktatási rendszer egyik célja az olyan teljeskörű oktatás, amelyben az iskolák színvonala között és az egyes intézményeken belül nincsenek számottevő különbségek. Mindehhez többlépcsős stratégiát fejlesztettek ki.
Először is, 1994-ben bevezették a lakóhelyhez kötött iskolaválasztást. Mivel korábban léteztek elit iskolák, amelyekből sokkal jobb eséllyel kerültek be a diákok a felsőoktatásba, az ide járó diákok és szüleik nyomására engedtek a szabályon, és egy bizonyos összeg, ún. szponzori díj ellenében a lakóhelyétől távolabb eső – egyébként ingyenesen látogatható – iskolába is beírathatják a szülők a gyerekeiket. Ennek ellenére is kisebbé vált a városon belüli mozgás. Mivel azonban a belső kerületekben többnyire jómódú, a külvárosokban pedig zömében szegényebb családok és bevándorlók élnek, a szabály nem igazán eredményezett egységes iskolákat, a tanárok és a diákok kompetenciái is mások voltak az egyes városrészekben.
Ennek köszönhetően a gyengébben teljesítő iskolák felkarolása lett cél. Ennek legszokványosabb módja az, hogy extra támogatást nyújtanak a szegényebb iskoláknak. Emellett azonban bevezették azt is, hogy a belső iskolákból tanárokat küldtek a külső, vidékiesebb jellegű kerületekbe, és fordítva, hogy kölcsönösen megismerjék az egyes városrészek sajátosságait, és tapasztalatot cseréljenek.
Ennél sokkal érdekesebb megoldás a jobban, illetve rosszabbul teljesítő iskolák „összepárosítása”, aminek értelmében az eredményesebb intézmények foglalkoznak a gyengébbekkel. Ennek Shanghaiban több módja is létezik. Vagy egy gyengébb és egy erősebb iskolát párosítanak össze, vagy területi alapú konzorciumokat hoznak létre, amelybe éppúgy beletartoznak a régebbi, az újabb, az állami, a magán, a rosszabbul és a jobban teljesítő iskolák is. A harmadik módszer értelmében pedig szintén összekapcsolódik egy erősebb és egy vagy több gyengébben teljesítő iskola, de ebben az esetben egy speciális programról is szó van. A jobb iskola ugyanis egy fejlesztő csapatot küld a többi iskolába, ami jobbára nyugdíjas, ám kiemelkedő képességű tanárokból és adminisztrátorokból áll, akik a helyi tanárokat fejlesztik és mentorálják.
A nemzetközi felméréseken elért eredmények alapján Shanghai valóban hatékony reformokat hajtott végre, amit az is bizonyít, hogy számos szakember látogat el a városba. A siker mellett azonban kritikus hangokat is hallhatunk, akik szerint problematikus, hogy a fejlesztések szinte csak felülről érkeznek, hogy még mindig a teszteken és az adatok memorizálásán van a legnagyobb hangsúly, és hogy a diákok továbbra sem rendelkeznek kellő autonómiával. Azonban ha a megtett útra tekintünk, láthatjuk, hogy jelentős fejlődésről van szó, amelynek elemei akár máshol alkalmazhatók lehetnek.
