Hogyan neveljünk kedvesebb és kevésbé anyagias gyereket?
Újfajta kutatási terület a viselkedési közgazdaságtan, ami azt kutatja, mi alapján ítéljük meg anyagi jólétünket, és ennek megfelelően pénzügyi kérdésekben hogyan cselekszünk. Összeszedtük néhány pontban, melyik azok az alapvető viselkedés típusok, amelyekkel gyermekünk is találkozik nap mint nap, és amelyek hatással vannak az anyagi értékrendjének alakulására.
Az én panaszom teljesen jogos
Amikor valaki anyagi kárt vagy bármilyen kellemetlenséget okoz nekünk, általában az ellenünk cselekvő személyiségében keressük a hibát. Amikor azonban mi okozunk kellemetlenséget másoknak, valamilyen külső hatást hibáztatunk a tettünkért. Ennek a hozzáállásnak a neve: alapvető oktulajdonítási hiba.
Hogyan tudnak a szülők segíteni ennek a tendenciának a javulásában? Amikor legközelebb valaki megvárakoztat minket például az üzlet pénztáránál, beszélgessünk a gyerekkel arról, hogy mi lehet az oka a késésnek. Lehet, hogy valakinek segít épp? Vagy csak rendkívül fáradt, mert hajnal óta dolgozik? A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy önmagukon kívül másokra is gondoljanak.
A megszokások esete
A jóhoz könnyű hozzászokni. A kutatások szerint szinte bármihez, amit elég sűrűn megkapunk. Ezt élvezet megszokásnak nevezik. Lehet az élvezet tárgya napi egy szelet csoki, de ez az oka annak is, amiért Justin Bieber kocsikat halmoz fel.
Mit jelent ez a szülők és a gyerekek számára? Bármi, amit megtehetünk, vagy rendszeresen megkapunk, az életünk természetes részévé válik. Legyen az egy bizonyos csokoládé vagy egy divatmárka. De az is természetes lesz, ha nem csinálunk meg dolgokat. Viszont, ha a gyereknek minden nap rendbe kell tennie az ágyát, és megterítenie vacsora előtt, akkor ez is megszokott cselekedet lesz számára.
Nem ez a természetes
Ha a gyerekünk azt látja, hogy az osztályban mindenkinek a legújabb típusú telefonja van, azt fogja hinni, hogy ez a normális. Nem azért, mert elrontottunk valamit az értékítélete nevelésekor, hanem egyszerűen azért, mert minden egyes nap ugyanezt látja. Ez az elérhetőségi előítélet, ami azt jelenti, hogy valaminek, ami a környezetünkben sok ember számára elérhető, rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk.
A legjobb, amit szülőként tehetünk, hogy megmutatjuk: másként is élnek emberek, és az anyagi javak csak egy apró szeletei az életnek. A szegényebb ismerőseink is boldogok, és drága eszközök nélkül is teljes életet élnek.
A messzi rászoruló homályba vész
Megesik, hogy a gyerekünk szeretne valakin segíteni, akinek valójában nincs rá szüksége. Például egyik társának ajándékoz az ebédjéből, holott a másik megtehetné, hogy vesz magának. Ezzel alapvetően nincs probléma, de amikor arról van szó, hogy egy távoli ország éhezőinek adományt küld a család, nem érdekli a dolog. Ezt a viselkedési típust azonosítható sértett hatásnak nevezik.
Amikor személyesen találkozunk azzal, aki nélkülözik, szívesebben segítünk. A homályba vesző embertömegek lényegesen nagyobb problémáit ritkán halljuk meg. Ha erről a hatásról beszélgetünk a gyerekünkkel, akkor hatékonyabban fogja tudni megválasztani, kinek van valójában szüksége a segítségére.
Az elismerés hatása
A kutatások azt mutatják, hogy sokkal szívesebben teszünk meg valamit emberségből, mint fizetség fejében. Egy kísérletben diákokat kértek meg arra, hogy szállítsanak el egy kanapét. Egy részüket szívességből kérték, másik részüknek párszáz forintot ajánlottak. Több diák volt hajlandó szívességből cipekedni. Akiknek pénzt ajánlottak, rögtön elkezdtek gondolkodni azon, hogy egyáltalán megéri-e nekik ennyi pénzért az idejüket pazarolni. Ezt az elismerés hatásának nevezik.
Amikor a házimunka elvégzéséért zsebpénzt ajánlunk, akkor jusson eszünkbe, hogy lehet, hogy szívesebben elvégzi a munkát gyermekünk, ha azt mondjuk, közös erővel széppé varázsoljuk a lakást, és ez a te érdemed is. Ha pénzt ajánlunk, ne csodálkozzunk, ha azt mondja, ennyiért nem éri meg neki félbehagyni a kedvenc sorozatának nézését.
A cikk a Washington Post azonos című cikke alapján készült.
Kapcsolódó cikkek:
