„Az átváltozás”- avagy Szingapúr sikerének kulcselemei az oktatási rendszer terén

Amikor az ember először olvas Szingapúr, e kicsiny trópusi sziget oktatási rendszeréről, ahol egy emberöltővel korábban még kötelező közoktatási rendszer sem létezett, nem számít különösen kiugró teljesítményekre. Arra pedig valószínűleg pláne nem gondolna, hogy pár évtized múlva a világ élvonalában találja magát a legtöbb oktatási felmérés rangsorában. 

De nézzük, mi lehet ennek hátterében, vajon milyen filozófiából táplálkozva jött létre ez az elképzelhetetlen ütemű fejlődés?

Amikor a szingapúri oktatási rendszer mögött álló elvekről kérdezik a Szingapúri Nemzeti Oktatási Intézet vezetőjét[1], amely egyébként figyelemreméltó módon a Nanyang Műszaki Egyetemhez tartozik, a következő kulcsszavak ütik meg a fülemet válaszából:

Elkötelezettség, Áramlás (Flow) Megosztás, Együttműködés, Kapcsolódás, Kritikus Kérdésfeltevés

Menjünk sorban.

Elkötelezettség (Commitment)

Szingapúr oktatási rendszerének egyik pillére a tanárképzés minőségének magas színvonala. Így tehát a tanárjelöltek rendkívül komoly szűrőkön mennek keresztül, melynek során felmérik a jelöltek szakmai tudása mellett a készségeiket, hogy valóban alkalmasak-e a tanári pályára, valamint  a hivatástudatukat is, vagyis hogy valóban mély belső meggyőződés vezérli-e őket a tanári pálya felé, érzik-e azt a bizonyos flow-t, miközben a gyerekekkel foglalkoznak,. Ahogy a Nemzeti Oktatási Intézet dékánja fogalmaz: „A tanítás nem egyszerűen foglalkozás, hanem valóban hivatás” („ teaching is not a job, it is a calling”)

A szigorú kiválasztási rendszer mellett a másik nem elhanyagolható tényező az anyagi ösztönzők szerepe. Az Oktatási Minisztérium munkatársai szigorúan felügyelik a tanári fizetések magas szinten tartását, hogy az továbbra is vonzó pálya legyen a legjobban teljesítő fiatalok körében, a kiemelkedő szakmai munkát pedig különböző egyéb anyagi juttatásokkal, bónuszokkal díjazzák.

Áramlás (Flow)

Az élet és a világ áramló, örökké változó természetének tudatában rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek a tanárok tudásának frissítésére, hogy képesek legyenek a világban zajló változások lekövetésére. Úgy gondolják, hogy anélkül, hogy a tanárok naprakész ismeretekkel rendelkeznének a legújabb tudományos, technológiai felfedezésekről, szakmai újdonságokról területükön, nem sikerülhet a tanulók igazi motiválása, bevonása, inspirálása, amelyet alapvető fontosságúnak tartanak a szakmai munkában. Mint az egyik középiskola igazgatója elmondja, mindig újabb és újabb módszereket próbálnak kifejleszteni, hogy kapcsolódni tudjanak a tanulókhoz. Tehát a megfelelő kompetenciák naprakész szintjéhez állami szinten évente 100 óra szakmai fejlesztéssel járulnak hozzá, ami a tanároknak általában egy fillérjébe sem kerül.

Megosztás (Sharing)

A tudásmegosztás segíti az új tudások generálását, mint arra rámutat egy középiskolai tanár. „Egyre többet tanulunk azzal, hogy megosztjuk a tudást és kommunikálunk.”Ezt az Oktatási Minisztérium által meghirdetett Szakmai Tanuló Körök (PLC Professional Learning Communities-) létrehozása is szolgálja, amely a tanárok számára egyfajta szakmai fórumot jelent, ahol megoszthatják egymással tapasztalataikat, jó gyakorlatokat alakíthatnak ki ez alapján, így egymástól tanulhatnak.

Azzal is tisztában vannak, mondja a Nemzeti Oktatási Intézet dékánja Seng professzor, hogy a mai információs társadalomban a gyerekek már ezer forrásból juthatnak információkhoz, tehát az iskola és tanárok szerepe ebben a helyzetben átértékelődik és inkább egyfajta támogató szerepkörré alakul, aki a kereteket biztosítja és egy önálló tanulási folyamatot koordinál. Ahogy a dékán szavait hallgatom, egy vállalati szférában tartott topmenedzsment kurzus hallgatójaként érzem magam.

Ezek akár Peter Senge, a Society for Organizational Learning alapítójának gondolatai is lehetnének, aki úgy fogalmaz, „a tanuló szervezetek egy, a céljaik elérésének érdekében saját képességeiket folyamatosan fejlesztő csoport.” S valóban a másik jellegzetessége a szingapúri oktatási rendszernek a megfelelő vezetők kiválasztása. A legkiválóbb tanárok ugyanis részt vehetnek a Nemzeti Oktatási Intézet által szervezet vezetőképzéseken, mely után nemzetközi tanulmányúton szereznek tapasztalatokat, majd azt valamiféle iskolai innováció létrehozásában kamatoztatják.

Ezen felül a kezdő tanárokat az idősebb tapasztaltabb kollégák mentorálják, tehát ilyen módon több szinten megvalósul a tudásátadás, a tanárok egyszerre tanulók és tanítók egyben, szemléltetve a fentiekben kifejtetteket, miszerint a tanulás valóban egy közös folyamat, amelynek mindannyian részesei.

Az üzleti szférából ismert szervezetfejlesztési módszerek más pontokon is megjelennek a szingapúri iskolákat vezérlő elvekben. Fontos szerepe van a kérdéseknek:

Kritikus kérdésfeltevés ( Critical Inquiry)

Mivel tisztában vannak vele, hogy ma már inkább az információk kusza rendszerében való eligazodásban kell inkább segíteniük hallgatóikat, fontosnak tartják, hogy azok valójában ne „hallgatók” legyenek, hanem aktív részesei a tanulási folyamatnak. Ennek érdekében a különböző erős retorikai jellegű feladatokon keresztül a tanulók logikai érzékét, kritikus gondolkodásmódjának kialakítását csiszolják. Amint az Ngee Ann középiskola tanára Ashikin Abu elmondja, az egymásra való odafigyelés, idő és tér biztosítása a felmerülő kérdésekre további fejlődés kulcsa lehet, ami a gyerekek kreativitásának fejlődéséhez is hozzájárul, ami elengedhetetlen a mai világban.

Figyelem, tudatosság, rendszerszemlélet ( Attention, Consciousness, Systems thinking)

A fenti egymásra figyelés és az oktatás holisztikus szemléletéből adódóan, a tanításra sokkal inkább közös tanulási folyamatként, egymást erősítő, egymáshoz adódó kölcsönhatások rendszereként tekintenek. Így az éves értékelések során figyelembe veszik, hogy az adott tanár mennyire tudott hozzájárulni diákjai tanulmányi és személyes fejlődéséhez, a többi tanárt, iskolát mennyire támogatta, a szülőkkel és a helyi közösségekkel milyen kapcsolatot ápolt. Ennek során azonban nemcsak értékelés születik, hanem személyes fejlődési terveket is kialakítanak, és mindehhez szakmai segítséget is nyújtanak a tanárok számára.

Jól kell elkölteni a pénzt

Szingapúrban a siker egyik kulcsa, hogy korán felismerték, hogy szerint egy nemzet gazdagsága a 21. században az emberek tanulási kapacitásától függés konzekvensen kormányciklusokon átívelve követik, implementálják az ennek jegyében kitűzött célokat,és a   szakpolitikákat ennek megfelelően alakítják, tehát az oktatást tartják az egyik legmegtérülőbb befektetésnek. S bár az egy főre eső kiadást tekintve Szingapúr költi a legkevesebbet az OECD országok közt, de ezt a pénzt jól célzottan, használják fel, olyan kulcsterületek fejlesztésére mint a tanerő magas színvonalú fejlesztése, a diákok lehetőségeinek fejlesztése és az esélyegyenlőség biztosítása.

A szingapúri oktatási rendszerben az iskoláknak két típusa van, az állami és az államilag támogatott, tipikusan egyházi iskolák. Az állami iskolák esetében a fenntartást teljes egészében az állam fedezi, az egyházi iskolák esetében pedig szintén kapnak egy államilag meghatározott fejkvótát a gyerekek után az állam részéről, ami olykor eléri az iskolák jövedelmének 90%-át is.

Persze e két kategória között is vannak átmenetek, úgynevezett „független” autonóm iskolák, melyek szintén részesülnek kiegészítő állami juttatásban. Ugyan az államilag támogatott iskolák tandíjat szednek tanulóiktól, mégis teljesen hozzáférhetőek a képzéseik a különböző típusú állami kiegészítő juttatások rendszere miatt a szegényebb családok gyerekei számára is. A közoktatási intézmények túlnyomó többsége azonban állami fenntartású. (77%) [2]

Az oktatás kulcsterületként kezelését mutatja továbbá, hogy az állami költségvetés hozzávetőleg 25%-át fordítják Szingapúrban oktatási célokra. [3] Ezenfelül a parlament még külön fejlesztési költségekre is biztosít forrást az oktatási intézmények számára. A z oktatási intézmények finanszírozásához tartozik, hogy bár az általános iskola hat osztálya tandíjmentes, egy kisebb összeget mégis fizetni kell minden gyermek után általános költségek fedezeteként. Ugyanakkor a szegényebb családok esetében az állam átvállalja ezt a költséget.

Ezenfelül az Edu Save Account ( Oktatási Takarék Alap) program keretében, melyet a szülőkkel együttműködve terveztek és alakítottak ki, az Oktatási Minisztérium letétbe helyez egy bizonyos parlament által jóváhagyott összeget a gyermekek számára egy külön számlán, amelyet a szülők a gyerekek kiegészítő, fejlesztő óráira, vagy éppen felsőoktatásuk költségeire használhatnak fel.

S hogy a fenti megközelítés hatékonyságát és egyben időhorizontját érzékeltessük, 1965-ben, amikor Szingapúr elnyerte független államiságát, körülbelül 2 milliós népességének túlnyomó többsége iskolázatlan, írástudatlan volt. A kormány fáradozásainak hatására a hetvenes évek elejére már minden gyermeknek volt lehetősége középfokú oktatási intézményben tanulni. Amikor pedig 2009-ben Szingapúr első ízben vett részt a PISA felmérésben, tanulói az első nyolc közé kerültek, matematikából egyedül Kína és Shanghai előzte meg.

Szarvas Hajnalka