A japán oktatási rendszer – Siker és hatékonyság

Az először 2000-ben végrehajtott PISA-felmérés eredményei alapján a japán oktatási rendszer nemzetközi szinten sikeresnek és hatékonynak mutatkozik, amit további felmérések is megerősíteni látszanak.

Elmondható, hogy Japán mindhárom mért kategóriában - olvasás-szövegértés, matematika, természettudományok - általában az első tíz ország között végzett.

Mégis, miféle hatékonyságról és sikerről van itt szó? Valóban siker és hatékonyság ez? Mik a jellemzői a japán rendszernek? Mi az oka annak, hogy a diákok ilyen kiegyensúlyozottan jól teljesítenek? Egyáltalán, miről is beszélünk, amikor a japán oktatást emlegetjük?

A japán oktatási rendszer – legalábbis ami az általános és középiskolai oktatást illeti – általánosságban véve pozitívan értékelendő, hiszen Japán a nemzetközi versenyben is viszonylag jól megállja a helyét. Ezt a bizonyos viszonylagot azért merem csak megemlíteni, mert bár a japán gazdaság helyzete már nem tükrözi az úgynevezett "buborék-gazdaság" idején érezhető virágzást - és a kínai gazdaság ellenében is egyre inkább veszélyeztetettnek tűnik -, mégis, jelenleg még mindig a világ második legnagyobb gazdaságának számít.

Ennek okán pedig természetesen támaszthatnánk ennél magasabb elvárásokat a szigetország oktatásával szemben, s így a tény, hogy a legtöbb esetben a világ első tíz országa közt szerepel, már kevésbé tekinthető kiemelkedő teljesítménynek.

Azonban ha a világ jelenlegi legnagyobb gazdaságával, az Amerikai Egyesült Államokkal hasonlítjuk össze az japán eredményeket, észlelhetjük, hogy az amerikaiak minden tekintetben kiszorultak az első tíz közül. Ez akár okot is adhat nekünk arra, hogy megfeledkezzünk ezen adatok viszonylagosságáról, ám ha alaposabban meg szeretnénk vizsgálni a japán rendszer jellemzőit, semmiképpen nem tekinthetünk el annak visszásságaitól sem.

Ezek közül néhány gyakran emlegetett negatívum:

• Japánban a diákoknak bizonyos értelemben fel kell áldozniuk gyermekkoruk egy részét a társadalmi elvárások nyomása alatt. Gyakran nem tekinthető elégségesnek egy általános vagy középiskola elvégzése ahhoz, hogy valaki sikerrel vegye a felvételi vizsgák akadályát. A tananyag és gyakran a felvételik is rengeteg olyan információ memorizálását kívánják meg a tanulóktól, amely nem is feltétlen szükséges az életben való boldoguláshoz.
   
• A japán gyerekekre ránehezedik a teljesítés kényszere, amelynek nyomása alatt hajlandóak akár erőn felül is még néhány különóra vállalására. Mindezt feltehetőleg abban a hitben teszik, hogy az ott megszerzett tudással jobb eredményeket érhetnek el.

Vitatott a kérdés, hogy a fent említettek mennyiben árulkodnak a rendszer hatékonyságáról.

Annak ellenére azonban, hogy számos negatívumot és Magyarországon talán furcsának tűnő jelenséget tapasztalhatunk a rendszeren belül, az eredmények alapján a japán oktatás relatíve mégis jól működőnek tekinthető. Árnyoldalának leginkább az emberi lélekben és fizikumban történő sérelmeket tarthatjuk, amelyek azonban talán nem olyan borzasztóak a japánok számára, mint számunkra.

Gyakran hajlamosak vagyunk más kultúrákat a saját kultúránk lencséjén keresztül mérlegelni, és úgy alkotni valamiféle ítéletet. Arra azonban elfelejtünk gondolni, hogy ami számunkra különös vagy elítélendő, az máshol természetes vagy egyenesen pozitív is lehet.

Egy japán egyetemista például egy beszélgetésünk alkalmával megjegyezte: alig várja már, hogy az egyetemről – ahol semmi igazi nehézséggel nem kell megküzdenie – végre bekerüljön a hivatalba, és ugyanolyan szorgalommal, kitartással és erőfeszítéssel dolgozhasson, mint az iskolában. Mert arra az énjére tud igazán büszke lenni.

A sorozat következő részében a japán oktatás szerkezetével ismerkedhetnek meg.