A gyermek-tanár kapcsolat fejlesztése csökkentheti a gyermekek stressz-szintjét
Egy olyan iskolai intervenciós program, mely egy gondoskodóbb, közvetlenebb tanár-diák kapcsolat felépítésére fókuszál, csökkentheti a gyermekek stressz-szintjét egy új tanulmány szerint.
Az intervenciós program tulajdonképpen az iskolai előkészítős korosztályú gyermekek és oktatóik közti kapcsolat fejlesztésére lett kitalálva, mely során az oktatók egy kevés időt kettesben játszva töltöttek el a gyermekekkel. A programban résztvevő gyermekeknél a vizsgálat után alacsonyabb kortizolszint volt mérhető, mely hormon szintje többek között stressz hatására megemelkedik szervezetünkben, számolt be a kutatás vezetője, Bridget Hatfield, az Oregon State University adjunktusa. Azok a gyerekek, akik nincsenek jó viszonyban óvónőikkel, frusztráltak az óvodában/iskola-előkészítőben, kimutathatóan lemaradást mutatnak az intellektuális fejlődés és a tanulás terén.
A vizsgálat 70 oktató és 113 gyermek részvételével zajlott. A gyermekek három különböző csoportra lettek osztva, egy hagyományos játszócsoport, egy csoport, melyben az oktató kettesben játszott a gyermekekkel különösebb instrukciók nélkül, és egy harmadik csoport, melyben a kettesben történő játék célja egy érzékenyebb, interaktívabb kapcsolat felépítése volt gyermek és tanára között. Ennek során a tanárok hagyták a gyerekeket a játék menetének irányítására, majd megfigyelték és megbeszélték velük, mi volt a viselkedésükben helyes vagy éppen kevésbé. A vizsgálat után a speciális foglalkozáson részt vett gyerekeknél alacsonyabb kortizol hormonszint volt mérhető, mint a másik két csoportnál, tehát vélhetően komfortosabban érezték magukat az adott szituációban.
A kutatócsoport szerint eredményük rávilágít a tanár-diák kapcsolat kiemelkedő fontosságára, és igenis érdemes, még ha nincs is olyan sok belőle, időt szánni az ilyen típusú interakciók kialakítására, mert nem az eltöltött percek mennyisége számít, hanem az eltöltött idő minősége.
