Iskolás lett a gyermekem!

Az iskolába lépő elsősnek minden új és izgalmas. Új arcok veszik körül új környezetben, ahol barátokat kell találnia, egy sor feladatot kell elvégeznie, miközben sok új szabályhoz kell alkalmazkodnia. Hosszú időre meghatározza a gyermek „iskolai közérzetét” és ezen keresztül a teljesítményét, hogy jó kedvvel, lelkesedéssel, érdeklődéssel lépi át az iskolakaput, vagy félelemmel, bizonytalansággal telve kezdi meg az első osztályt. Tapasztalatom szerint a 6-7 évesek általában az első kategóriába tartoznak, kíváncsiak az iskolára, az ott megszerezhető új tapasztalatokra és persze a tudásra.

A félős, nehezen barátkozó, a szüleitől nehezen elváló elsősnek több biztatásra, bátorításra és türelemre van szüksége. Mivel a gyermekek ebben a korban - de később is -, akarva-akaratlanul átveszik a szülői beállítódásokat, az aggódó, szorongó, teljesítménycentrikus, vagy épp kritikus szülő gyermekének sokkal több nehézséggel kell megküzdenie, mint annak a gyermeknek, akinek a szülei érdeklődéssel, kíváncsisággal, a pedagógust támogató magatartással közelítenek az iskolához.

Kinek a feladata?

Az iskolában eleinte kevesebb, később több házi feladatot kapnak a gyermekek. A napközisek általában kész házi feladattal mennek haza, míg a „hazajárósok”-ra otthon is vár a tanulás. Nem könnyű egy jól működő otthoni rendszert kialakítani! Fontosnak tartom, hogy a szülő ne akarjon pedagógus lenni, ne tanítsa gyermekét. Inkább legyen elérhető a gyermek számára, vagyis akkor segítsen, ha a gyermek ezt igényli, kéri. Nézzék át, beszéljék meg a feladatokat, s aztán hagyja a szülő, hogy gyermeke egyedül birkózzon velük.

Törekedni kell arra, hogy a gyermek egyre önállóbb legyen a feladatok elkészítésében. A napközisek házi feladatait is érdemes átnézni a hazaérkezés után, a másnapi készülődés során sort lehet erre is keríteni, miközben a tolltartót is átnézik, kihegyezik a ceruzákat, pótolják a hiányosságokat. Egy elsősnek a másnapi iskolára való készülődésben, a táska, a felszerelés rendben tartásában eleinte segítségre van szüksége. Ezt ugyanúgy meg kell tanulnia, mint ahogy segítséggel tanulta meg annak idején a fogmosást vagy az önálló evést. Arra azonban érdemes vigyázni, hogy félév végére ne azt vegye észre a szülő, hogy egyedül pakolja be a másnapi felszerelést, s a délutáni tanulásra ne végeérhetetlen könyörgések, halogatások után kerüljön sor. Inkább ellenőrizzük a feladatokat, s ne együtt készítsük el a leckét. Legyünk ott, ha kérdés van, de ne mondjuk meg a megoldást! Fogadjuk el a gyermek megoldási módszerét, s ne próbáljunk egy másikat tanítani, mert ezzel megzavarhatjuk a kialakuló rutint. Amennyiben valami „nagyon nem stimmel”, inkább forduljunk a tanító nénihez, s vele beszéljük meg a kérdéseinket.

Nem mesél

Amikor a család túljutott az iskolakezdés izgalmain, gyakran előforduló szülői panasz, hogy a gyermek nem mesél arról, mi történt az iskolában, holott ők kíváncsiak lennének a napi eseményekre. Ennek leggyakoribb oka, hogy a nap folyamán történtek egy része „elfelejtődik”, ugyanis nagyon sok mindenre „kell” emlékezni, ezért a kevésbé fontos események egyszerűen kiesnek.

Ez egyúttal persze azt is jelenti, hogy azok az élmények, amelyeket elmesél a gyermek, valami miatt fontosak a számára még akkor is, ha a szülőknek első hallásra lényegtelennek tűnnek. Ezekre érdemes több figyelmet fordítani, hogy a szülők számára is kiderüljön, miért maradt meg épp ez az esemény az aznapi sok élmény közül. Általában akkor is keveset mesél a gyermek, ha úgy gondolja, hogy nem a szülők vagy a saját elvárásai szerint megy az iskola, ebben az esetben nem akarja a kudarcokat felidézni, megosztani.

A közös másnapi készülődés sokat segíthet a napi események felidézésében. A könyvek, munkafüzetek átlapozása, a házi feladat átnézése felszínre hozhat egy-egy érdekes élményt, ami kiindulása lehet a beszélgetésnek. Így a szülő is képet kap gyermeke haladásáról, eredményességéről, s ha valami nem az elvárásai szerint alakul, lehetősége van arra, hogy a pedagógushoz forduljon. Érdemes ezt minél előbb, a bizonytalanság, kételkedés kialakulásakor azonnal megtenni, hogy szülőként mi magunk pontosan értsük a helyzetet, se ne kezdjünk a gyermek iskolai teljesítménye miatt szorongani; hiszen az ő eredményességét leginkább saját biztonságérzetünk megtartásával és sugárzásával segíthetjük.