Egy "csak" napközis tanár tűnődései, avagy miért gondoljuk, hogy a munkája nem olyan értékes?
Az emberek általában meglepődnek azon mikor megtudják, hogy tanárként dolgozom. Sőt, gyakran kíváncsivá és érdeklődővé válnak - felcsillan a szemük. Igaz, kevés olyan 23 éves friss diplomás férfi van, akinek ez a munkája.
Néhány héttel ezelőtt egy barátom születésnapi partiján voltam. Az ünnepelten, és néhány ismerősömön kívül a társaság nagy részével akkor találkoztam először. Ilyenkor lezajlanak a szokásos "Honnan ismered az ünnepeltet?" és a "Mivel foglalkozol?" párbeszédek.
Az emberek általában meglepődnek azon mikor megtudják, hogy tanárként dolgozom. Sőt, gyakran kíváncsivá és érdeklődővé válnak - felcsillan a szemük. Igaz, kevés olyan 23 éves friss diplomás férfi van, akinek ez a munkája. Ez pontosan így történt ez alkalommal is. Ezután elkezdték (viccesen) találgatni, hogy milyen tanár lehetek.
Mikor közöltem, hogy napközis tanárként dolgozom, az addigi kíváncsiság egy pillanat alatt elillant.
Te "csak" napközis vagy?
Egyikük pontosan így fogalmazott: "Szóval te azt figyeled, hogyan rosszalkodnak a gyerekek?"
Őszintén szólva, nagyon megbántottak a szavai. Kevés dolog fájóbb annál, mikor az ember munkáját ennyire nem értékelik. Még annak tudatában is, hogy az illető egyébként egyáltalán nincs tisztában azzal, milyen feladatai vannak egy napközis tanárnak. Később aztán kiderült, hogy korábbi negatív tapasztalatai miatt mondta azt, amit.
Ezt követően felmerült bennem a kérdés: miért gondoljuk azt, hogy a napközis pedagógusok munkája nem olyan értékes, kevesebbet tesz hozzá a tanulók fejlődéséhez és kevesebb felkészültséget igényel?
Azt vettem észre, hogy valamiért hajlamosak vagyunk a napközit egy olyan könnyed, délutáni időtöltésnek felfogni, ahol némi leckeírás mellett a gyerekek szabadon játszhatnak, illetve azt csinálhatnak, amit akarnak.
A valóság nem egészen így fest. A napközis pedagógusoknak hasonló módon kell tervezni a délutáni tanulást és szabadidőt, mint a szaktanároknak az óráikat (bár annál azért valamivel rugalmasabban). Foglalkozástervet készítenek, fejlesztési célokat tűznek ki melyekhez különböző tevékenységeket, játékokat kell rendelniük (a csoportra szabva) - mindez előzetes tervezést, felkészülést, vagyis szakmai munkát és időt igényel.
Azt se felejtsük el, hogy egy tanuló naponta átlagosan nagyjából 3-4 teljes órát van a napköziben. Ez hozzávetőlegesen ugyanannyi idő, mint amit a tanórákon tölt összesen. Ráadásul itt nem csak tanulási időről, hanem szabadidőről, játékidőről, ebédelésről valamint egyéb rutinszerű tevékenységekről is beszélünk: vagyis a napközi ilyen szempontból összetettebb a tanítási óráknál, egy más világ.
Kissé olyan, mint egy nagyobb család mindennapi együttélése, beleértve a kellemes, örömteli dolgokat, és a szomorúbb, konfliktusokkal és vitákkal teli perceket egyaránt.
Az viszont már a napközis tanárok felelősségei is, hogy a gyerekekkel együtt milyen "családot", közösséget alkotnak.
Azt gondolom, hogy pont ez a felelősség és az ezzel járó, sokszor komoly kihívást jelentő feladatok miatt nem helytálló a "csak napközis tanár" megfogalmazás.
