Bántják a gyerekem az iskolában – Figyelmeztető jelek
Természetes, hogy nap mint nap előfordulnak nézeteltérések, csipkelődések az osztályokban. A gond akkor van, ha a konfliktusok zaklatássá, bántalmazássá válnak, ami mind a bántalmazó, mind a bántalmazott lelki fejlődésében hosszú távú sérülésekhez vezethet. Ennek felismerésében, megelőzésében és kezelésében a pedagógusok mellett a szülőknek is nagy szerepe lehet.
Előző írásunkban egy tudományos kutatás eredményeit tettük közzé, most szakértőnk is hozzászól a témához.
Kisiskolás korban a családi közeg mellett, az iskolai színtér hat leginkább a gyermekek fejlődésére. A tananyag átadásán túl, az iskola egyik legfontosabb feladata, hogy a gyerekek megtapasztalják a kortárs kapcsolatok működését. Megtanulják, hogyan lehet csoportban dolgozni, viselkedni, hogyan kezeljék az esetleges konfliktusokat. A felismerés és a megelőzés szempontjából először érdemes tisztázni, hogy mit is értünk zaklatás alatt, mikor van szó "egyszerű" konfliktusról, és mikor zaklatásról.
Mit jelent az iskolai zaklatás és milyen gyakran fordul elő?
Olyan viselkedésformák tartoznak ide, amikor egy gyermek rendszeresen, szándékosan, fizikailag vagy szóval bánt egy másik gyereket. A két gyermek között nincs egyenrangú viszony, a bántalmazott gyermek alárendelődik kínzójának. A zaklatás megvalósulhat fizikai (pl. ütés, rugdosás), szóbeli (pl. csúfolás), társas (pl. kirekesztés) és újabban egyre gyakrabban virtuális (pl. internetes lejárató üzenetek) formában.
Bár a médiában bemutatott extrém, zaklatásos ügyek viszonylag ritkának mondhatók, egy hazai kutatás szerint az iskolába járó gyerekek több mint egyharmada vonódik be valamilyen formában zaklatási eseményekbe.
Kiket érint? Mi jellemzi a bántalmazót és a bántalmazottat?
Sok szülőben felmerülhet a kérdés, hogy mitől válik valaki áldozattá vagy bántalmazóvá. Dan Olweus, a téma nemzetközileg elismert kutatója, több kutatásában rávilágított, hogy az áldozatok általában csendesebbek, szorongóbbak társaiknál. Gyakran nagyon alacsony az önértékelésük, könnyen elsírják magukat, ezáltal azt a képet sugallják, hogy úgysem fogják megtorolni, ha bántják őket. Az ilyen gyermekekre jellemző, hogy otthon gyakran túlóvják, túlféltik őket, ezáltal erősödik bennük a kép, hogy egyedül nem képesek megküzdeni az akadályokkal. A szorongó gyerekek mellett azok a gyerekek is veszélyeztetettek, akik valamilyen szempontból kitűnnek társaik közül (pl. más a bőrszínük, túlsúlyosak vagy valamilyen betegséggel küzdenek).
A bántalmazó gyermekekre jellemző, hogy agresszióval próbálják felhívni magukra a figyelmet. Ennek hátterében az állhat, hogy nem tanulták meg más módon kifejezni érzéseiket, frusztrációjukat. Gyakran ők is alacsonyabb önbizalommal rendelkeznek, és az agresszióval próbálják elnyerni a népszerűséget. Az is előfordulhat, hogy korábban maguk is bántalmazás áldozatai vagy tanúi voltak, így ezt a mintát sajátították el a konfliktusok megoldására.
A megelőzés szerepe
Szülőként az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk, ha odafigyelünk gyermekünkre. A biztonságos, elfogadó otthoni légkör arra ösztönzi a gyerekeket, hogy megosszák érzéseiket szüleikkel. A szülők példát mutathatnak abban, hogyan kommunikálnak egymással, hogyan oldják meg közösen a súrlódásokat, kisebb konfliktusokat. Ha a problémákat mindig a gyerek háta mögött próbálják megbeszélni, akkor nem fogja megtanulni azokat a viselkedéses, konfliktuskezelő mintákat, amelyeket az iskolában is alkalmazni tudna. A gyermek önértékelése szempontjából rengeteget számít a szülői megerősítés. Érdemes odafigyelni rá, hogy mik azok a tevékenységek (például sport, hobbi), amelyeket szívesen gyakorol, amelyben jónak érzi magát és ezekre ráerősíteni. Sokat segíthet a szülő abban is, hogy iskolán kívül is lehetőséget nyújt gyermekének a barátkozásra. Egy jól sikerült közös kirándulás vagy születésnapi zsúr igazi összekovácsoló erővel bír.
Figyelmeztető jelek
Hogyan segíthetünk?
Ha bebizonyosodott, hogy egy gyermek zaklatás áldozatává vált az iskolában, a legjobb, amit a szülő tehet, hogy meghallgatja pontosan mi történt és biztosítja gyermekét, hogy nem az ő hibája, hogy bántották. Sokat segíthet, ha a szülő és a gyermek közösen átbeszélik, milyen stratégiákat lehet alkalmazni a zaklatókkal szemben. A történtek ismeretében érdemes konzultálni az osztályban tanító pedagógussal és más szakemberekkel (pl. iskolapszichológussal) is. A gyermek önbizalmának helyreállítása érdekében, a pozitív megerősítésen túl, hatékony módszer lehet az is, ha arra bíztatjuk, hogy segítsen másoknak, akiknek szüksége van rá, így ő is sokkal értékesebbnek fogja érezni magát.