Alsóból felsőbe

Tanulás

Az ötödikesek észlelése, gondolkodása, emlékezete, figyelme minőségét tekintve lényegében olyan, mint a felnőtteké. Eltérés csak a kapacitás nagyságában van. Az alapképességek (olvasás, számolás, írás) kialakultak, illetve ekkorra kiderült, hogy hol vannak esetleg korrigálásra szoruló területek, és többnyire a fejlesztések is megkezdődtek már. A szülők tisztában vannak a gyerek képességeivel, tudják hol, miben igényel segítséget. A felső tagozat megkezdése mégis kisebb-nagyobb visszaesést hoz a tanulásban, ami sokszor elkedvetleníti még a jól tanulókat is.

A visszaesés egyik oka maga a tananyag, ami ötödikben hirtelen megsokszorozódik. A történelem, a természetismeret rendszeres és másfajta tanulást kíván, mint negyedikben a környezet vagy az olvasás. Az egyes fejezetek egymásra épülnek, így egyre nagyobb anyagrészt kell áttekinteni, ami csak akkor lesz sikeres, ha nem marad ki egyetlen rész sem. A tankönyvek azzal segítik a tanulást, hogy kiemelik az egyes szövegrészeket, vagy a fejezet végén keretben összefoglalják a legfontosabb ismereteket. A gyerekek szívesen is hivatkoznak erre, sokszor mondják, hogy csak a „vastagbetűset” kell megtanulni. Nem célszerű megengedni, hogy csak a kiemelt részt tudják elmondani a gyerekek, mert akkor mindössze címszavakra emlékeznek, a tartalom elvész, így aztán a negyedik-ötödik fejezetnél már „kavarodik” az anyag, s mivel „a levegőben” lógnak az információelemek, az érdekessége is elvész az anyagnak.

Sokat segít, ha az egyszer-kétszer elolvasott anyagot próbálja meg hangosan vagy félhangosan elmondani a gyerek. Ez a monologizálás nagyon sokat fejleszt a szókincsen, a kifejezőképességen és persze a memórián. Megéri a kezdeti több időt, mert a későbbiekben egyre könnyebben megy majd a tanulás. Ha nehezen olvas a gyerek, nyugodtan felolvashatjuk vagy elmesélhetjük az anyagot, így könnyebben is tudunk segíteni az esetleges elakadásoknál. Később rákérdezhetünk egy-egy előző leckében szerepelt részre is, beszélgethetünk a tananyagról, így az összefüggések felismerésében is segíthetjük a gyereket. A kezdeti ráfordítás gyorsan megtérül, mert az órán egyre magabiztosabbá váló gyerek szívesebben foglalkozik az anyaggal.

Tanárok

Rendkívül fárasztó az ötödikeseknek, hogy hirtelen sok tanárhoz kell alkalmazkodniuk. Gyorsan kialakulnak a szimpátiák és antipátiák, ezek pedig gyakran meghatározói annak, hogy gyermekünk szereti-e vagy sem az adott tárgyat, hiszen ebben az életkorban a tanár iránti érzések gyakran áttevődnek a tantárgyra is. Sokat segít, ha meghallgatjuk a panaszokat, aminek a lényege általában az, hogy egyik vagy másik pedagógus miért nem ért ahhoz, amit csinál. Ezt a felerősödő kritikai érzéket lassan irányítva segíteni lehet az önkritika, ezzel együtt a reális önértékelés kialakulását.

Gyerekek

Az ötödikesek számára a kortárscsoport válik egyre inkább irányadóvá. Az osztálytársak véleménye meghatározó lesz, ami megmutatkozhat a viselkedésben, de a tanulásban is. A csoporthoz tartozás központi a serdülőkor és az azt megelőző időszak központi élménye, ezért a gyerekek sok tekintetben megpróbálnak alkalmazkodni a többiekhez. Átveszik egymás öltözködési szokásait, úgy beszélnek, úgy viselkednek, mint a többiek, egyforma dolgokat szeretnek vagy épp nem szeretnek. A szülőknek ebben az időben nem könnyű a dolguk, mert az addig szófogadó, jól viselkedő, rendesen tanuló gyerekük egyszercsak határozott ellenvéleményt fogalmaz meg. Szerinte a „jó viselkedés” kategóriájába belefér, ha egy órával később ér haza a megbeszéltnél, ha épp ma nem ér rá a tanulásra, ami amúgy felesleges is, hiszen holnap úgysem feleltetik, és egyébként is fontosabb az MSN, ahol azzal a barátjával vált üzenetet, akitől 10 perce köszönt el.

A megengedő, de határozott, következetes szabályokat felállító nevelői magatartás ebben az esetben is megtérül. Gyerekünk előbb-utóbb elfogadja az általunk meghatározott sorrendet, alkalmazkodik elvárásainkhoz, s ha van időnk arra, hogy rávegyük, ne csak a „vastagbetűset” tanulja meg, lassan látni fogja a nagyobb összefüggéseket is.