"Ott akarunk segíteni, ahol valóban szükség van rá" - Interjú Németh Szilviával, a Kreatív Partnerség Magyarország vezetőjével

Hogyan kerül fel Magyarország az oktatási innovációk világtérképére? Kezdjük talán azzal, hogy mit vett figyelembe a zsűri?

- A HundrED külső bírálókkal működik, akik 3000 kezdeményezésből választottak ki 100 programot. A zsűritagok három szempontot is vizsgáltak: mennyire van jelen a program az adott ország életében, mennyire innovatív, és - mérések alapján - mennyire eredményes. A HundrED nem tesz más, mint értékeli a nemzeti oktatásfejlesztést megcélzó programokat, amiből létrehoz egy "gyűjteményt", az úgynevezett Global collection-t, és a gyűjteményben résztvevőknek engedélyezi, hogy más országok gyakorlatait tanulmányozhassák, átvehessék. Azzal együtt, hogy a Kreatív Partnerség 19.-ként van feltüntetve a 100-as listán, a HundrED igazából nem rangsor, hanem a 100 program közötti részvétel jelenti magát "a rangsort".

Hogyan lehet ezek közé a rangos nemzetközi oktatásfejlesztő kezdeményezések közé bekerülni?

- A HundrED platformjára minden évben fel lehet tölteni szervezeti profilt, Három évvel ezelőtt mi is létre hoztunk egyet. Tavaly úgynevezett shortlistre, majd az idén kiválasztásra kerültünk. A HundrED oldala egyfajta oktatási regiszternek tekinthető, mi magunk is innen tájékozódunk a világ más tájain futó oktatási programokról.  A pluszszolgáltatás pedig az, hogy a szervezet minden évben kiemel 100 olyan résztvevőt a platformról, akit érdemesnek tartanak a bemutatásra, arra, hogy a világ leginnovatívabb program egyikének nevezhesse magát.

A magyar program többek között azért is került kiválasztásra, mert az idei évben a 21. századi kompetenciákat fejlesztő kezdeményezések és a postcovid oktatása kapott kiemelt figyelmet. Melyek a 21. századi kompetenciák?

- A kreativitás, kritikai gondolkodás, együttműködés, olyan dolgok, amelyek alapvetően segítik a munkaerőpiaci részvételt. Ezen belül a kritikai gondolkodás azt jelenti, hogy meg tudunk kérdőjelezni dolgokat. Vannak kérdések, aminek nem biztos, hogy csak egyféle megoldása lehet, vagyis nem az "egy igazság - egy megoldás" mentén indítja el a gondolkodást, hanem azt veszi alapul, hogy egy problémának több lehetséges kimenetelű megoldása létezik, és az, hogy melyik megoldás mentén jutunk el az eredményhez, az mindig az egyéntől, a helyi közösségtől függ.

Hogyan indult a Kreatív Partnerség?

A magyar program 2015-ben startolt, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ 5 pécsi általános és középiskola, a Pécsi Egyetem Művészeti Kara és az angliai Creativity, Culture and Education nemzetközi alapítvány együttműködésében. A pécsi program  művészeti képzésében részt vevő diákokat is bevon. A hallgatók felkészítő kurzusokon vesznek részt, és kreditet kapnak azért, hogy az általunk kijelölt iskolákban tevékenykednek.

A Pécsi Bártfa Utcai Általános iskola azóta a program modellintézményévé nőtte ki magát. Hol működnek még Kreatív Partnerség iskolák, és mik a tapasztalatok?

- A programunkról ma már tudják a pedagógusok, hogy mit takar, és évről-évre jelentkeznek művészek és művészhallgatók, hogy egy teljes évig tevékenyen részt vegyenek egy-egy iskola életében. Pécsen több általános iskolájának, az egyetem gyakorló iskoláját is beleértve van tapasztalata a programmal, igényeik szerint tudnak fogadni kreatív szakembereket és hallgatókat, ez ma már működő hagyomány Pécsett. Budapesten is több helyszínen működtünk, mára már modelliskolát is fel tudunk mutatni. Nagykovácsiban hamarosan indul egy programunk, Erdélyben is jelen voltunk 3 évig.
Ez egy intézményfejlesztő program, ami 3 évig szokott általában tartani. Voltak iskolák, ahol csak egy-egy évre kértek tőlünk segítséget, és volt, ahol ötre is. Amit kínálunk, az mindig a helyi viszonyokra épül. A programról tudni kell, hogy nem egy-egy pedagógusnak az akciója, hanem azt várjuk el, hogy az iskolaigazgató, és a nevelőtestület is támogassa az.

Mi történik, miután az iskolaigazgató is támogatta az intézményfejlesztő program bevezetését?

- Feltérképezzük, hogy alsó tagozaton és felső tagozaton mely osztályokat érdemes bevonni a projektbe. Kik azok a pedagógusok, akik szívesen dolgoznak képzőművésszel, zenésszel vagy bármilyen művészeti ág képviselőjével közösen. A művészek képzésével indul el a program, ami egy egész éves mentorálást jelent. A művész jelen van az osztályteremben, aki a pedagógussal együtt megtervezi és megvalósítja a tanórát. A gyerekeknek hetente kétszer negyvenöt perc áll rendelkezésre ezzel a módszertannal tanulni.

Mondanál kérlek egy konkrét példát?

- Az iskolák nagyon sokszor a matematika oktatáshoz kérnek segítséget, mert a gyerekeket nem köti le a tantárgy vagy nem értik a tananyagot, vagy más megközelítésben szeretnék a matematikát tanulni - ekkor heti négy matematika órából kettő kreatív oktatási módszertannal működik, kettő pedig a pedagógus saját módszertanával. 1 év elteltével a művészekkel együtt tevékenykedő pedagógusok „birtokába kerül” a kreatív oktatás eszköztára, amit később önállóan is alkalmazni tudnak.

Miért kell művésznek lennie a kreatív pedagógiát átadó szakembernek?

- Nem az a modellünk, hogy a tanár elmegy egy külsős továbbképzésre, hanem kimondottan a művészeket készítjük fel arra, hogy egy iskolai közegben, helyben tudjanak segíteni. Mi nem művész technikai tudására építünk, hanem arra a gondolkodásmódjára, ami egy alkotó embernek a sajátja - bármilyen művészeti ágról legyen szó, úgy működik, hogy több jó ötletből kiválaszt egyet, amit alkalmasnak tart a megvalósításra. Azt először lépésekre bontja, elemzi, és végigviszi a folyamatot. Ez az a szemlélet, ami által a gyerekeknek láthatóvá válik, hogy van lehetőségük több megoldás közül választani értik; hogy hova fognak eljutni, és ezt végig viszik lépésenként. Azt próbáljuk elérni, hogy a gyerekek saját tapasztalataira épüljön az oktatás, olyan dolgokra, ami őket érdekli. A tananyag a gyerekek érdeklődésébe legyen beágyazva, és a kreatív szakemberek abban segítenek, hogy a tanulási folyamat ne szakadjon meg.

A program kidolgozta a „Jól működő osztályterem” elnevezésű pedagógiát. Mit takar ez?

- A "Jól működő osztályterem" pedagógiánk a pedagógusoknak 12 szempont alapján ad kapaszkodót arra, hogy hogyan bontsa meg a hagyományos frontális tanulásszervezést vagy az ő hétköznapi tanítási rutinját úgy, hogy változás álljon be a saját osztálytermi gyakorlatába - miközben segít becsempészni a szaktárgyi órába a már említett öt kreatív elem fejlesztését. Egy év alatt a pedagógus kreatív eszköztára bővül, míg a gyerekek ezen öt képességterülete fejlődik. Mindig kontrollcsoportos mérést alkalmazunk, és azt látjuk eddig minden befejezett programunkban, hogy azoknak a gyerekek, akik velünk dolgoztak, nem csak az öt képességterülete fejlődött, hanem pozitív hatással volt a programban való részvétel az iskolai teljesítményükre is.

Németh Szilvia a Kreatív Partnerség Magyarország vezetője (Fotó: Kölöknet / Fodor Cini)

Egyértelműen magyar sikernek számít az, hogy egy nemzetközi szervezet értékel egy magyar kreatív oktatási fejlesztést. Mit érzel te a saját sikerednek a rangsorolás kapcsán?

- Annak idején egy nemzetközi konferencián egymás után adtunk elő az angol Kreatív Partnerség program vezetőjével. Én egy hátrányos helyzetű gyerekekről szóló esettanulmányt osztottam meg a közönséggel. Az egymás követő előadások után elkezdtünk közösen gondolkodni arról, hogy mit lehetne tenni a hátrányos helyzetű gyerekekért. A közös gondolkodásunk egy jó ötletet szült, aminek megvalósításába aztán sok energiát fektettünk - eleinte teljesen önkéntesen, források bevonása nélkül. És ez a kezdeményezés mára organikusan odáig jutott, hogy kapcsolódnak hozzánk olyan művészek, pedagógusok és szülők, akik ezt fontos ügyüknek érzik. Ez fantasztikus dolog!
Nem beszélve arról, hogy tudunk olyan gyerekekről, akik szemmel láthatóan sokkal-sokkal sikeresebbek ezáltal a módszertan által. Tehát egy hagyományosan működő osztályteremben nem jutnak szóhoz, hetek telhetnek úgy el, hogy csak feleléskor váltanak szót akár a pedagógussal, akár mással, és ebben a programban pedig kinyílnak.

Mesélnél olyan kisgyerekről, akik jóval sikeresebbek lettek az általatok kidolgozott módszertan által?

- Az egyik partneriskolákban egy mélyszegénységben élő kislány szüleinek annyira nélkülözniük kellett, hogy a kislány szép, levágott haját árulták pénzért. Ennek a kislánynak a hajvágás mindig egy traumát jelentett. A kislány tanórán az asztal alatt töltötte az időt, és a pedagógus nem tudott vele mit kezdeni; nem azért mert ne lett volna felkészült, hanem egyszerűen azért, mert a kislány mindent elutasított. Az a színházi rendező, aki elkezdett dolgozni az adott osztállyal, el tudta érni, hogy a kislány végül padban ülve írni-olvasni tanuljon. Egy olyan személyes kapcsolat alakult ki köztük, és ezáltal az osztállyal is, ami bent tartotta ezt a kislányt ebben a közösségben. Ez a kislány most már ötödikes, jóval könnyebben veszi az akadályokat. Tehát sikerült megmentenünk őt attól, hogy a szüleitől távol, egy, az adott falun kívüli speciális iskolába kerüljön.

- De több ilyen esetet tudnék sorolni, mert szerencsére sok van, például a jelenleg tanévben az osztályainkba járó gyerekek között is akadnak olyanok, akik ki voltak rekesztve az osztályközösségből. Ezekben az esetekben úgy tudtuk formálni az osztálytermi munkát, hogy a gyerekek megértsék: más oldalról közelítve mindenki egyformán értékes lehet, vagy lehet olyan értékes tapasztalata, tudása, amely nélkül nem lehet megvalósítani egy projektmunkát, csoportfeladatot.

- A legelső esetünkre, még ennyi idő távlatából is egyértelműen sikerként tekintünk: 2015-ben a pécsi Bártfai Utcai Általános iskolában egy nehezen kezelhetőnek tartott felső tagozatos osztály vett részt a programban. Őket sikerült nyolcadikra - a kontroll csoporthoz képest is - mérhetően „felhozni”. Nem, hogy nem morzsolódtak le középfokon, hanem szakmát vagy érettségit szereztek, munkaerő piaci előnyhöz jutottak. Azt tudjuk mondani, hogy ezeket a gyerekeket megmentette a program.

Gratulálunk, hogy a Kreatív Partnerség Magyarország bejutott a 100 leginnovatívabb oktatási programja közé! Ezek után már csak egy kérdésünk maradt: mik a következő célok?

Semmiképpen sem az, hogy a programot országosan terítsük, nem az a célunk, hogy több száz iskolában fusson a projekt egyszerre, hanem sokkal  inkább az, hogy ott segítsünk, ahol valóban szükség van rá, megduplázva mostani kapacitásunkat, illetve örülnénk annak is, ha a pécsi együttműködés mintájára, további egyetemeket is be tudunk vonni a programba.

Fotó: Kölöknet / Fodor Cini