Új pályára kényszerült a Trefort vezetőtanára
Felmondott Szakmány Csaba, a Trefort vezetőtanára, akit a kémiaoktatás fejlesztéséért és tehetséggondozó tevékenységéért a Richter a Magyar Kémiaoktatásért Díjjal tüntetett ki.
Szakmány Csaba nem kiégett, nem vált közömbössé mindaz iránt, amiért addig küzdött. Egyszerűen nem tudta eltartani többé a családját. A kémia–fizika szakos tanárt arról kérdezte a Válasz Online, hogy milyen érzés volt feladni a hivatását, hogyan árazta be magát a munkaerőpiacon, miért mérhetetlen a tanári teljesítmény és hogyan lehetne megfordítani az oktatás szakadék felé száguldó mozdonyát.
– A százéves Gödöllői Premontrei Apátságban ülünk, a szomszédos épületben ’92-ben indult újra a rend által fenntartott iskola. Mi minden köti ide?
– Pont huszonöt éve itt kezdtem az iskolai tanulmányaimat és tizedikes koromban itt döntöttem el, hogy tanár leszek. Már akkor nagyon élveztem, hogy el tudtam magyarázni az osztálytársaimnak a fizikát. Boldog voltam, hogy így jobb jegyekhez segíthettem őket. Közben egyre tudatosabbá vált bennem, hogy ezzel akarok foglalkozni. A segíteni akarás indított el a tanári pályán, és ez segített át az egyetemi képzés nehézségein is. Ebben az iskolában kezdtem tanítani is, még a diploma előtt, néhány megüresedett órában. Amikor végeztem, teljes állásba kerültem itt. Mélyvízbe dobtak, rögtön kaptam egy 38 fős osztályt, heti 24 órával, de ismerős volt a környezet, jól ment, nagyon élveztem. Aztán elmentem Pestre, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumba, ahol később vezetőtanárként dolgoztam. Egészen tavaly tavaszig, amikor szembesültem azzal, hogy váltanom kell…
– Ne szaladjunk ennyire előre! Az elmúlt években nemcsak trefortos diákokat oktatott, de a Szabó Szabolcs Alapítvány önkéntes szakmai vezetője is lett. Ennyi szabadideje volt a tanítás mellett?
– Túl sok szabadidőm nem volt, sőt általában egyáltalán nincs. De úgy gondoltam, nekem is meg kell tennem a magamét, így ahol csak tudtam, részt vállaltam ezekből a munkákból. Amellett, hogy a Trefortban is osztályfőnök voltam, majd vezetőtanárként az osztályaimban gyakorló utolsó éves kémia szakos hallgatókat segítettem a tanárrá válásban, az ELTE Természettudományi Karán három éven át fizika szakos tanárjelölteknek is tanítottam módszertani tárgyakat, tehát nyakig benne voltam az utánpótlás kinevelésében. Pontosan láttam, hogy bár a minőség kiváló, nem háromszor, hanem nyolcszor-tízszer többen kellett volna legyenek ahhoz a hallgatók, hogy elég tanár legyen az országban. Akkoriban kapcsolódtam be a Szabó Szabolcs Alapítvány munkájába, ahol sokat dolgoztunk azon, hogy legyen természettudományos tanári utánpótlás. Ott egy picit nagyobb rálátásom lett arra, hogy mennyire nagy a baj, és talán egy kicsit nagyobb ráhatásom is annál, mint amit én egy személyben addig tenni tudtam.
– Mennyire nagy a baj?
– Szerettünk volna erről pontos adatokat kérni az Oktatási Hivataltól, a Köznevelés Információs Rendszeréből, de mondvacsinált okokra hivatkozva elutasították a kérésünket, úgyhogy csak tendenciákról tudok beszámolni. Nemcsak az a baj, hogy a nyugdíjasok száma a pályakezdők nyolc-tízszerese, de a pályaelhagyás miatt a 30-50 éves korosztályban legalább ugyanekkora a csökkenés a természettudományokat oktató tanárok körében. Amikor próbáltuk felhívni erre az illetékesek figyelmét, azzal szembesültünk, hogy nincsenek tisztában az adatokkal.
Személyes és megdöbbentő tapasztalatom, hogyan kerekedett el az általunk felkeresett, pozícióban lévő ember szeme, amikor meglátta a tanári fizetéseket. Amikor elmondtuk, mennyi tanár hiányzik a rendszerből, akkor is nagyot nézett.
Persze sok függ attól, ki, mit akar látni az adatok mögött. Elhangzott például, hogy milyen jó, hogy 126 ezren jelentkeztek pedagógusképzésre, de ha mögé néz valaki ezeknek az adatoknak – én néhány éve megtettem –, rájön, hogy ezeknek nagyjából csak a fele jelentkezik általános iskolai vagy középiskolai tanárnak, a többi pedagógiai asszisztensnek, óvodapedagógusnak és más szakokra megy. A természettudományos tanári képzésre jelentkezők száma pedig jelentős relatív csökkenést mutat. A Hoffmann-féle fizetésemelés után földrajz, informatika, biológia, földrajz, kémia, informatika szakra akkor a tanár szakra jelentkezők 30 százaléka ment, ma nagyjából 10 százalékuk megy oda.
A cikk a valaszonline.hu felületén tovább folytatódik.
Fotó: Vörös Szabolcs, a Válasz Online engedélyével.
