Új kutatás a pedagógusokról és amit nekünk szülőknek üzen
Friss kutatási eredmények láttak napvilágot a tanárhiányról és egyéb, a szülőket is érintő fontos kérdésekről. A 2021-ben lefolytatott kutatás során mintegy 1500 pedagógust és 180 intézményvezetőt vagy vezetőhelyettest, valamint 600 pedagógushallgatót kérdeztek meg. A kutatást a T-Tudok Zrt. végezte az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete megbízásából.
A sajtó is beszámolt a kutatásról és kiemelte, hogy kevés a matematikatanár és nagyon alacsonyak a pedagógusbérek. De azon felül, hogy kevés a pedagógus és alacsony a fizetésük, ezek okaira is fény derült. Kiderül az anyagból, hogy azért alacsony a pedagógusok fizetése, mert a rendszer pazarlóan bánik a pedagógussal. Hogy ez hogyan is történik? Például, ha a tanterv sok tantárgyat, akkor többféle tanárra van szükség, ami növeli a pedagógus igényt. Az is pazarlás, ha nagyon sok a kisméretű (150 tanulót vagy kevesebbet tanító) iskola. Ha egy településen van három 200 fős iskola, akik nem kooperálnak egymással, ott több tanárra lesz szükség, mintha lenne egy 600 fős iskola. De hát kell ugye egy katolikus, egy református meg egy állami (zömében hátrányos helyzetű gyerekeket tanító) iskola is. De miért is kell ennyi különálló iskola? Ebben sajnos mi szülők is ludasok vagyunk. Jót akarunk a gyerekünknek és nem bízunk abban, hogy egy heterogén közegben jól fejlődik, ezért keressük a „legjobbat” neki. Csakhogy ez egyben egy csapda is a közösség szintjén. Az elitek elkülönülési vágya a melegágya a szelekciónak és szegregációnak, ami viszont jóval több iskolát jelent, mint ami optimális lenne. Ez a rendszer túlfűtött, rengeteg pedagógust igényel, viszont nem vagyunk egy gazdag ország, így ezért ez a rendszer csak akkor fenntartható, ha keveset fizetünk a pedagógusnak. De hiába különül el az elitiskola, egy idő után már oda sem találni majd minőségi pedagógust, mert ennyiért már nem megy el senki sem tanárnak. A pedagógustársadalom vészes elöregedése is ezt mutatja. A kör pedig itt be is zárult.
Vagy gondolták volna, hogy a pedagógusok munkája és bérezése között alig van kapcsolat? A pályakezdők mentorálását, bemutató órák tartását vagy innovációk létrehozását egyáltalán nem díjazza ez a rendszer. Hogy mit díjaz? Hát pozíciókat, az intézményvezetőt, szaktanácsadót és érettségi vizsgaelnököt. A pótlékok és pluszmunkák között szinte egyáltalán nincs összefüggés az adatok alapján. Olyan ez, mintha egy osztályban a tanulókat véletlenszerűen osztályoznánk, függetlenül attól, hogy milyen dolgozatot írtak. Ugye mekkora felháborodás lenne ebből? A pedagógusokat pont így értékeljük, a kasztos pedagógustársadalom fenntartóit díjazzuk, az innovatívakat nem, vagy akár még büntetjük is. Képzelhetjük milyen motivációt jelent ez. Egyenes út vezet a kiégéshez.
Azt ugye látjuk, hogy a pedagógusok túlterheltek, hiszen rosszul szervezett az oktatás és pazarlóan bánnak velük, mert olcsó munkaerőként tekintenek rájuk. Hetente átlagosan két és fél órával dolgoznak többet a pedagógusok, mint a törvényes munkaidejük. Ha ezt beszorozzuk a nem túl magas órabérükkel, akkor is bizony évi 35 milliárd forint ki nem fizetett bért találunk. Ez az un. láthatatlan munka, ami, ha másoknak nem is, de az anyáknak ismerős lehet, hiszen a női létnek ez alapeleme, sajnos. Az oktatásban dolgozók szinte láthatatlanok, amit csak súlyosbít, hogy az EMMI humánerőforrás tárcájában eltűnni látszanak ezek az ügyek, ahelyett, hogy felerősödnének, a tankerületi patyomkin falak pedig elleplezik a gondokat és szinte fekete lyukként működnek, elnyelve minden információt és ki nem eresztve semmilyen adatot, gondolatot.
A túlterheltséget leginkább az mutatja viszont, hogy átlagosan 27 órát tanítanak a magyar pedagógusok. Ez iszonyúan magas szám, nincs rá precedens a nemzetközi gyakorlatban. Szülőként a COVID online oktatást átélve talán most jobban átérezzük ennek a súlyát, hiszen egy-két gyerek otthoni felügyelete is milyen nehéz volt, képzeljük el most ezt 20-30 gyerekkel heti 27 órában. Ilyen óraterhelés mellett csak a tananyag ledarálása és a gyerekfelügyelet várható el a pedagógusoktól. Pedig az igazi szakmai munka az órára felkészülést, az óra utáni értékelési munkákat, az önképzést, a többi pedagógussal együtt folytatott teammunkát, innovációt, esetmegbeszélést is tartalmazza, és még nem soroltunk fel mindent. Nem véletlen, hogy a finn oktatás azért olyan magas színvonalú, mert a jól képzett és kutatni is képes pedagógusok heti napi négy óránál nem tanítanak többet, viszont nagyon sok magasan képzett egyéb szakember áll a rendelkezésükre (pedasszisztens, kutatási asszisztens, gyógypedagógusok, pszichológus, stb.).
Hiába emelték a pedagógusbéreket, azok nem érik el a diplomás átlagbérek kétharmadát sem, miközben az uniós átlag 90 százalék. De ha a teljes nemzetgazdasági átlagbérre gondolunk, amiben mindenki benne van, azok is, akiknek nincs magas iskolai végzettségük, akkor is elmaradnak a pedagógusbérek 10 százalékkal. A legkirívóbb a pályakezdők alacsony bére, havi 150 ezer forintért várnánk el mindazt a fiatal pedagógusoktól, amit fentebb írtunk. Ugye milyen nonszensz?
Gondoljunk bele, lehet, hogy elégedetlenek vagyunk a pedagógusokkal, de ők is egy rosszul összerakott és rosszul menedzselt szervezet foglyai. Amennyiben nem változtatunk a hatékonytalan struktúrán, a béremelések sem fognak javulást hozni. A kutatás javaslatokat is megfogalmaz arra nézve, hogy mit lenne érdemes csinálni, hogy kijöjjünk a gödörből. Szülői szemmel is érdemes végigolvasni, hiszen ha mi szülők többet tudunk, talán jobban tudjuk segíteni a tanárokat is abban a törekvésükben, hogy hatékonyabb szervezetben jobban tanítsák a gyerekeinket.
A következő napokban közzétesszük Lannert Judittal, a kutatás vezetőjével és a zárótanulmány szerzőjével készített interjúnkat. Addig is, akit érdekel az alábbi linken megtalálja a zárótanulmányt és a háttértanulmányokat is. Kellemes olvasást kívánunk hozzá!
