Sohasem hittem a dolgozatért tanításban!
Van munkahely, ahol azért csinálunk dolgokat, hogy végül jól sikerüljön az ikszelős teszt? Elég hülye kérdés, nem? Mégis ez történik az iskolákban - mondja az általános iskolai tanár Anthony Johnson, aki saját módszerével sokkal élvezetesebben és hatékonyabban tanít. Az ő példáján felbuzdulva mi pedig keressük a magyar szupertanárokat, felhívás a cikkben!
Anthony Johnson általános iskolai tanár Észak-Karolinában, ötödikeseknek tanít tudományt és társadalomismeretet. TED-Ed innovatív oktató, az Apple által kitüntetett tanár, az év tanárának választotta a Rowan-Salisbury School System. Az e-Scool News cikke arról szól, mit tud Johnson, amitől csodatanár lett belőle.
"Képzelj el egy munkahelyet, végül is ez az, amire felkészítik a diákokat az iskolában. Láttál már olyat, hogy a dolgozók teljesítményét és fejlődését ikszelős tesztekkel mérték volna? Létezik olyan, hogy megtanulnak, csinálnak bármit, csak úgy a levegőbe, anélkül, hogy haszna és értelme lenne? Mondjuk ez elég hülye kérdés, egészen addig, amíg nem gondolunk arra, hogy valójában mit is csinál egy gyerek az iskolában. Azért járnak a gyerekek iskolába, hogy jó teszteket írjanak?
Ahogy az valóságban, úgy az én diákjaim az iskolában is azt mutatják meg, hogy mire mennek akkor, ha közösen kell végrehajtaniuk egy projektet, és nekik kell hozzá megszerezni minden információt. Hogy működik-e? Nos, az állami vizsgák eredménye szerint a diákjaim sokkal jobban teljesítenek, mint a többiek.
Soha nem hittem a dolgozatért tanításban
Rögtön az első évtől kezdve projektekben gondolkoztam a tudomány és a társadalomismeret órákon is. Az első iskolai napon valamennyi ötödik osztályosomnak adtam egy útlevelet, (eredetiben PASSPORT, ami ez esetben egy mozaikszó is: Preparing All Students for Success by Participating in an Ongoing Real-world simulation using Technology, ami nagyjából annyit tesz, hogy "sikerre vinni minden diákot egy technológiát használó valóság-szimuláció segítségével"). Ezzel kezdődött az egész éven át tartó nagy kalandjuk „Johnsonville-ben”.
"Az iskolaév pedig a felnőttkor szimulációja lesz, amelyben ők majd dolgoznak, létrehoznak dolgokat, és pénzügyeket, vállalkozói ismereteket is tanulnak. Szereznek majd egy csomó tapasztalatot, és betekintést nyernek a világ dolgaiba. És egyre kevésbé fognak osztályteremként gondolni az osztályteremre, sokkal inkább úgy, mint egy létező városra, ahol mindent azért csinálnak, hogy létrehozzanak egy működő gazdasági és családi ökoszisztémát.
Ebben a városban bárki bármivé válhat. Lehetnek politikusok, vállalkozók, bankárok, bármik. Mindenki kap ezer Johnsonville-i dollár kezdőtőkét. Házat kell vásárolni, vagy lakást kell bérelni, bevétel után kell nézni, kézben kell tartani a saját anyagi ügyeiket, és mindeközben a matekot is gyakorolják."
"Ahogy egy valódi vállalkozásban, létre kell hozniuk adatbázist az ügyfelekről, beszállítókról, reklámtervet kell készíteniük, és nyomon kell követniük a bevételeiket, hogy profitot termelhessenek. Természetesen állampolgári ismereteket is tanulnak, választásokat is tartanak a különböző hatalmi pozíciókba, mint például az elnök, vagy a városi tanács. A tudományos eredményekért, és a jó magaviseletért pedig extra jövedelem jár.
A cikk további folytatása: divány.hu
